Minap a Kiskunsági Főcsatornán Tasstól a Kígyósi csárdáig kajakoztunk. A parton gubbasztó horgászokkal mindig udvariasak vagyunk, köszönünk, és ha kétes a helyzet, megkérdezzük, hogy jó-e az irányunk, nem akadunk-e bele a damilba. Többségük barátságosan fogadja az ilyesmit, de ők sem egyformák. Hárman-négyen beszóltak, hogy „Itt nem lehet csónakázni!” Vagy: „Van engedélyük?” Túllépve azon, hogy a „nem lehet” eleve ostobaság, hiszen áthaladásunk bizonyítja, hogy igenis lehet, legfeljebb csak illegális, eltűnődtünk, mi bajuk lehet szegénykéknek.
Arra jutottunk, hogy ezek a csatornák mind horgászvizek (majdnem be is ugrott a kajakunkba egy méretes busa), és a horgászvíz-kezelők, valamilyen okból, tiltják a csónakos pecázást (noha látni kikötött vagy partra vont ladikokat és ladikkikötő cölöpöket), és ez alapján képzelik egyesek, hogy a kajakozás-kenuzás is tilos.
Hogy ne csak találgassunk, hanem biztos tudomásunk legyen, állásfoglalásért írtam a Kiskunsági Nemzeti Parknak és a Bács-Kiskun megyei Horgászegyesületek Szövetségének (BÁCSHOSZ).
A Nemzeti Park a következőt válaszolta: „A horgász szövetséggel konzultáltam, nincs tiltás! Természetvédelmi szempontból érdemes a túrák előtt konzultálni a Nemzeti Parkkal, mert fészkeléskor zavaró lehet a kenuzás, például parti nádasokban, egyébként konkrét tiltás nincs. Parti vagy part menti korlátozás lehet esetenként, ha ritka fészkelők jelennek meg, de ez is inkább a horgászokra vonatkozik. A csatornaparti nádasokban költhetnek gémek, ludak, kacsák, hattyúk, ezeket nem illik zavarni. Ha fokozottan védett területen megy át a csatorna, akkor kell belépési engedélyt kérni. Jelenleg a kiskunságban a DVCS és a Kigyósi csatorna alkalmas evezésre. Az általános viselkedés kultúra megköveteli a környezettudatos magatartást.”
És, ha már Nemzeti Park: tavaly a hortobágyiakkal együttműködve jártunk végig egy tervezett kerékpáros útvonalat. Ennek kapcsán megérdeklődtük, hogy a biciklizést kiegészítve kajakozhatnánk-e a Hortobágy folyócskán, átszelve egy olyan vidéket, ahová nem sokan jutnak el. Azt mondták, hogy nem, mert arrafelé vad lovak és bivalyok élnek, emberhez nem szoktak, veszélyesek lehetnek. Tüstént el is álltunk tervünktől. Ez is azt igazolja, hogy nem szokványos útiterv esetén nem árt konzultálni a területet ismerő illetékesekkel.
A BÁCSHOSZ nem válaszolt írásban, ezért felhívtam Kovács Sándor ügyvezető elnököt, aki nagyon pozitívan reagált. Megkérdeztem tőle, helyes-e a vélekedésem, miszerint hasonló a helyzet, mint egy erőben, ahol szigorú szabályok vonatkoznak vadászatra, vadászokra, de ezek nem érintik az áthaladó turistákat? Igen! – felelte. Tehát aki horgászegyesület kezelésében álló vízen horgászik, köteles betartani az egyesület szabályait, például a ladik használatának tilalmát, de nem horgászó vízi vándorok legálisan kajakozhatnak, kenuzhatnak, sőt akár ladikázhatnak is ugyanott.
Egyébként nagyon tetszik a BÁCSHOSZ horgászszabályzatának egyik pontja, miszerint „A vízparton szemetelni, szemetes helyen a horgászatot megkezdeni is tilos! A horgász szemetes zsákot köteles magánál tartani horgászhelyének tisztántartása céljából. Horgászhelyen szemetet hátrahagyni tilos! Szemetes helyen horgászóktól a területi jegy bevonásra kerül.” Bárcsak szigorúbban ellenőriznék, szankcionálnák! Mert láttunk hulladék-állapotú műanyagszékektől üres flakonokig és faágra akasztva hagyott szemetes zacskóig sok mindent, az amúgy gyönyörűen tiszta csatornavidéken.
Tehát a beszólogatás egyik oka az lehet, hogy néhány csőlátásban szenvedő horgász féleértelmezi, másokra is kiterjeszti a rájuk vonatkozó szabályokat, a másik meg esetleges rosszindulat, kisajátítási vágy, mások kirekesztésének szándéka, vagy közönséges irigység: „Mi rengeteget fizetünk azért, hogy itt horgászhassunk, ezek meg ingyen kajakozhatnak?”
Akármi az egyéni indíték, leszerelésére legjobb egy-két udvarias, barátságos szó, és akár beválik, akár nem, mosolyogva már magunk mögött is hagytuk az illetőt. Közös a víz, egyéni az élmény, a horgászoknak és magunknak is a legjobbakat kívánjuk!
Fotó: Sup Er