Evezni télen is jó! Hiszen kik találták fel a kajakot? Az inuitok! És hol? A Jeges-tengeren! Hát a kenut? Az indiánok! Használták Kanada, Alaszka zord vidékein is. Persze mi nem vagyunk annyira hozzáedződve a hideghez, mint ők, de megfelelő öltözetben élvezeteseket túrázhatunk fagypont alatt, jeges vízen, havas partok között.
Az egyik legfontosabb, egyben legproblematikusabb ruhadarab a kesztyű. Nem elég, hogy meleg legyen, hiszen akkor megfelelne egy pár, esetleg dupla, síkesztyű. De ha az vizes lesz, ami gyakorlatilag elkerülhetetlen, pillanatok alatt átázik, elveszti hőszigetelő képessége zömét, és inkább hűt, mint melenget.
Sok más vízi sportember mellett nekem nagyon jól bevált az angol nevén pogies, amely a szintén ánglius mittentől eltérően nem egyszerű ökölkesztyű, amelyet a kezén hord az ember, hanem olyan, amely motorkerékpár, bicikli kormányára van rögzítve – vagy éppenséggel kajaklapátra. Magyarul hívjuk egyszerűen mancsnak (copyright: Mikulás). Szétnyitva kell ráhelyezni a rúdra, és tépőzárral összezárni.
Az enyém a szlovén Sandiline márkáé. Azok a srácok a 80-as évek elején, hazájukban az elsők között, ráharaptak a szörfözésre, de annyira, hogy nem elégedtek meg a ritka napsütéses-szeles napokkal, hanem mindig vízre akartak menni. Felszerelést odahaza nem lehetett kapni, a nyugati meg drága volt. Csempésztek tehát egy kis neoprént, varrogattak maguknak valamit, aztán másoknak is. A szükségből hobbi lett, majd hobbiból főfoglalkozás, céget alapítottak.
Egyik termékük a neoprén evezős kesztyű, azaz mancs, a Pogies Skin 05. Háromféle, 0,5, 2 és 3 milliméteres vastagságban készül. Vételáruk egyforma. Közepes fokozatút használok. Tolómérővel ellenőrizve precízen tartja a névleges méretet. A továbbiakban erről lesz szó.
Színe szürke, hosszúsága 28,5 cm, szélessége 18, súlya 121 gramm. A rávarrott címke szerint anyagának 80 százaléka neoprén, a többi poliamid.
Fel kell tenni a lapátra, nincs ennél egyszerűbb – kipróbáltam kenulapáton is, jól illett a rúdjára és a mankójára egyaránt. Eleinte kicsit fura érzés, hogy nem tudom elengedni kesztyűvel a kezemen a lapátot, mintha hozzá lennék bilincselve, de ez csalóka, hiszen bármikor kihúzhatom a kezem. Méghozzá csupaszon, mert olyan jól tartja a hőt a mancs, hogy jóval fagypont alatt sem kell alája kesztyű, tehát ha például fényképezni akarok, rögtön szabadok az ujjaim. Azt is meg kell szokni, hogy ha kihúztam a kezemet, rögtön össze kell tolni őket a lapát közepére, különben hajlamosak a nyitott végükkel belelógni a vízbe. De ekkor sincs baj, lepereg róla a víz, lehet máris visszabújni. Ilyenkor ügyetlen dolog, hogy összelapul az alsó és a fölső réteg, lehet, hogy megpimpelem bicikli-bowden belevarrásával (így tettem fényképezőgépem tokjával is), hogy tátsa ki a száját.
Rövid megszokás után nagyon kényelmesnek, praktikusnak találtam a használatát, hidegben már semmiképp sem szállnék vízre nélküle. Mivel jó minőségű, és tartós holminak ígérkezik, 9.990 forintos árát értékével arányosnak tartom.