Honnan leglátványosabb a Duna Királynője, gyönyörű fővárosunk? Természetesen a vízről, nagyon szép végigevezni, de vannak veszélyei, csak rutinos embereknek ajánlom.
Miért nevezem a Duna Királynőjének Budapestet? Vannak más szép városok is, Ulm, Regensburg, Passau, Linz, Bécs és Belgrád, de egyik sem ilyen impozáns, és nem foglalják el a folyam mindkét partját. Bécs például hátat fordít neki. Fővárosunkat bizonyára attraktív megszemlélni a sok sétahajó valamelyikéről, de hosszabb szakaszt is bejárhat a kajakos, kenus, azt néz meg jobban, amit akar, nem kell elviselnie a turisták tömkelegét, ingyen használja ki a sodrás erejét, és közben sportol is.
Ha nincs sok időm, gyakran választom a Pest-Buda túrát, közösségi közlekedéses logisztikával is megvan egy délelőtt, vagy délután. Szinte mindig Nanával (Anfibio Nano RTC packraft) megyek, 6-7 kiló az egész cuccom, buszon könnyen veszem ölembe hátizsákomat. De mentem párszor Twityvel (Gumotex Twist 2) is. Léghajósoknak kimondottam ajánlom a BKK járműveit, nem kell feleséget, barátot és autót igénybe venni.
Három indulóhelyet szoktam felkeresni, ezeket a túra hosszúságának sorrendjében mutatom be, a legrövidebbel kezdve. A Révész utcánál van a kétéltű városnéző busz rámpája, arra idegeneknek belépni nem szabad, de vezet le egy lépcső is a vízhez. A második a normál vízállásnál sóderes part az Árpád híd pesti hídfőjénél. (7) Mindkettő jól elérhető tömegközlekedéssel, a sétány padjainál lehet összekészülni. A harmadik, a kedvencem, Pünkösdfürdő. Az ugyanilyen nevű megállóban kell leszállni a 34-es buszról, rövid séta, egy kicsit délre fordulva, megpillantasz egy betonrámpát, fölötte paddal, közvetlenül a motorcsónak-marina fölött indulsz. (8)
Innen rajtolva az Óbudai-ágban szeretek evezni, a sziget oldala teljesen természetes, hódrágta fákat is látni, kis szerencsével egy kiskoma is szem elé kerülhet. Ott gyakran találkozni evezős és kajakos versenyzőkkel, néha kihívom őket versenyre, de egyszer sem vállalták a megmérettetést… Egyszer evezős regattaverseny süvített el mellettünk. Ha már víz, nézzük a Duna gyarapítóit! Jól megfigyelhető a Palatinus, a Lukács, a Rudas, a Gellért hőforrásának betorkollása, némelyiknél szoktak emberek (hajléktalanok, vagánykodó fiatalok) fürdőzni a télen is meleg vízben, kitéve magukat a vízi rendőrök piszkálódásának (noha nem a Dunában fürdőznek, ami tilos, de a Duna medrében, felfogás kérdése, hogy szabálysértő-e). Akit érdekel, magasabb vízállásnál beevezhet az Erzsébet híd budai hídfője fölött az Ördögárok végső, beboltozott szakaszába, de néhány méter után útját állja egy csukott kapu. Akkor is érdekes egy picit föld alatt evezni. A Petőfi- és a Rákóczi híd között a bal part függőleges falából időszakosan zuhog egy szintén meleg vízsugár, eredetét nem ismerem.
És hol folyik el komoly vízmennyiség a folyamból? A Ráckevei/Soroksári-Duna Kvassay zsilipénél. Alighogy elhagyod az új Atlétikai stadiont, két ág nyílik balra, a fölső a duzzasztófokozathoz, erőműhöz vezet, elegáns új híd íveli át, a másik a hajózó zsiliphez, ahol át lehet emelni kajakot, kenut. A két ágat az Osztó-sziget választja el, ne köss ki ott, főképp ne táborozz, mert a Vízügy magánterülete, egy nagytestű és elég szigorú kutya járőrözi.
Hol lehet jól kiszállni? Ezeket is sorrendben mutatom be. Elsőként éred el a Kopaszi-gát alsó végénél, a Spari kajakszakoszályának stégje alatt a jobb oldali kis sóderfoltot, éppen az öbölbe beevezést tiltó tábla előtt. Meredek ösvény vezet egy szabadtéri szórakozóhely (nevét nem tudom) padjaihoz, asztalaihoz, napközben sehol egy eleven lélek, ott összepakolhatsz, és nincs messze a Hengermalom utca buszmegállója, és egy saroknyival távolabbra elérhető az 1-es villamos is.
A második helyet használom leggyakrabban, a Hosszúréti-patak torkolatánál, Budafokon. A torkolattól délre sóderre köthetsz ki, de vigyázat, vannak sziklák is! Sima, fémhálóval stabilizált murvás sétaút vezet fel a fapadlós sétány padjaihoz, ahol egy jó büfé vár. Egyszer beléptem: Elsősegélyre szorulok! Mi kellene? Egy sör! Rögtön megkaptam, és a vezető olyan jót nevetett tréfámon, hogy nem kellett fizetnem érte. Onnan a patak vonalát követve, aluljárón hamar eljutsz a Savoyai Jennő tér villamos- és buszmegállójához, de közel a vasúti megálló is.
A harmadik végpont felé igyekezve beevezhetsz a természetes környezetű Hárosi-öbölbe, majd nemsokára kikötsz a Budafoknál, a főút és a vasút aluljáróján átvezető kis út végénél, a Kastélypark megállónál vonatra szállhatsz, a Petőfi Sándor utcánál buszra.
A látnivalókat nem sorolom, a Parlament, a Budai Vár, a Belváros, a Műszaki Egyetem, a Nemzeti Színház és a Művészetek Palotája közismertek. Érdekes alulról megnézni a hidakat, alkalmas vízállásnál átevezhetsz a Margithíd középső, szigeti pillérjének nyílásán, az érdekesség kedvéért. Egészes sajátos élmény viszont szombat este, díszkivilágítás mellett végigevezni a városon. Egy ilyen kalandra fokozottan érvényesek a mindjárt következő biztonsági óvórendszabályok! Csak az vállalkozzon rá, akik már megtette néhányszor a túrát, napvilágnál.
Budapesten végigevezni nem veszélytelen! A rakpartok közé szorított folyam sodrása erősebb, mint odakinn, vidéken. A hídpillérek örvényeket, forgókat keltenek, nem vészesek, de egy újoncot megijeszthetnek, kitéríthetik hajóját a szándékolt vonalból. Néha teljesen sima a Duna vize, de nem mindig. Különösen a folyással szembe fújó déli szél gerjeszt fel hullámzást, amelyhez hozzáadódik a teher-, városnéző- és óriási szállodahajók, motorcsónakok hulláma, illetve a rakpartról, kikötött hajókról visszavert hullámzás. Néha magas, meredek oldalú állóhullámok vannak, különösen a Margithíd alatt és az Erzsébet híd fölött, rendesen megdobálnak egy kajakot. Ha összeadódnak az említett tényezők, nagy ramazúri jöhet létre, csak semmi pánik, tessék nyugodtan, higgadtan kezelni a helyzetet.
Apropó hajók, néha jelentős a forgalom, nemcsak egyenesen mennek, hanem manővereznek is, elindulnak, megfordulnak, kikötnek. Egy szállodahajó megfordulásra igénybe veszi a folyó szélességének majdnem egészét. Kérdés, hogy egyáltalán észrevett-e a kormányos, és ha igen, akkor se tud kikerülni, nekünk kell eltakarodnunk útjából. Talán egy kürtjelzésre telik tőle, de ne számítsunk rá, gyakran nézzünk hátra, jön-e valami néma veszedelem?
Egy esetleges borulásra nem a budapesti Duna-szakasz a legjobb hely. Nagyon hosszú szakaszokon függőleges a rakpart fala, csak itt-ott szakítják meg lejárók. A Bem térnél és a pesti Korzónál több sorban vesztegelnek pontonokhoz kikötött hajók, ott nem lehet partot fogni, jó hosszan úszkálhat valaki, ha nem tud vízen visszajutni hajójába. Akit besodor a víz valami álló úszómű, jármű alá, annak annyi… Eszébe se jusson valakinek a part és a ponton között elmenni, nemcsak tilos, hanem életveszélyes, mert fenn lehet akadni drótköteleken. Ahol lépcsőzetes a part, ott is bokatörő kövezés vár, nem könnyű kijutni.
Általánosságban javaslom, hogy a jobb (budai) part közelében maradj, ha az Árpád hídtól indultál, a Margithíd és a Lánchíd között tudod biztonságosan keresztezni a folyót, hosszú darabot be lehet látni, nem keveredsz géphajó elé.
Mindezzel nem szeretnék senkit elriasztani hazánk egyik legszebb vízitúrájától, csak hangsúlyozom, hogy nem mindenkinek való, aki nem elég magabiztos, de szeretné az élményt, először menjen tapasztalt társsal, hogy megtanulja a veszélyek kivédését (facebook-csoportokban kereshet mentort). Élete egyik legszebb, legérdekesebb élményében lehet része, új szemmel fedezheti fel a Duna Királynőjét!