Ezt a cikket nem a kajakos, hanem az autós újságíró tollammal írom. Legtöbben autó tetőcsomagtartóján viszik kajakjukat, kenujukat hazai vizek partjára, vagy akár Horvát-, illetve Görögországba. Praktikus, egyszerű szállítási mód ez, de vannak veszélyei, amelyeket nem nehéz elkerülni, vagy legalább enyhíteni. Ezekről lesz szó.
Az autókat úgy tervezik, fejlesztik, hogy megfeleljenek a kezelési útmutatóban közölt (rendszerint 50-100 kg közötti) tetőterheléshez –amelyet sohasem lépj túl! Mindenki biztos lehet, hogy a prototípus-stádiumban megtett sok ezer teszt-kilométeren kipróbálták a járművet tetőcsomagtartóval is. Ennek ellenére szükség van a sofőr józan eszére és kockázatkerülő vezetési stílusára is.
Mikor egyedül, vagy társsal, felemel valaki egy-két kajakot, illetve még nagyobb súlyú kenut a kocsi fölé, mindjárt érzékelheti, mekkora tehetetlen tömeg kerül jó magasra. És persze nemcsak a kajak számít, hanem a fém tetőcsomagtartó is. Jócskán megemelkedik a jármű súlypontja, ami főképp kanyarban bolondíthatja meg a viselkedését. A korszerű, nem túl idős típusok mindegyikében van már elektronikus menetstabilizáló (ESP), amely a fizikailag lehetséges határokon belül nem engedi belengeni, becsóválni, és végül az árokba rohanni az autót. Igen: a fizikailag lehetséges határokon belül! Azokon túl már csak az őrangyal segíthet. Tehát fokozatosan növelve a tempót, ki kell tapogatni, milyen kanyarsebességnél stabil az ESP működése nélkül a kocsi. És persze indulás előtt ellenőrizni a keréknyomást, mert ha elmarad az előírttól, kásássá, bizonytalanná válnak a menettulajdonságok.
Próbáltál erős oldalszélben kajakozni, kenuzni? Ha igen, akkor tudod, milyen nehéz, pedig a csónak vízbe merülő részére nem is hat légerő. Az autó tetején nemcsak a légellenállást, és ezáltal a fogyasztást növeli meg a vízi jármű, hanem az oldalszél-érzékenységet is. Az Adriánál süvöltő bóra, amely miatt menekülésszerűen hazaindultál, komoly balesetveszélyt okoz, ha az éppen megelőzött teherautó, busz szélárnyékot ad, majd kibukkanva mögüle, telibe kap, jól meglök a vihar. Nagyon gyors kormánymozdulattal kellhet korrigálni, és csak egy dobásod van! Jobb bele sem menni ilyen szituációba.
Rémálomba illő jelenet, hogy a gyengén vagy rosszul lekötözött kajak/kenu önállósítja magát, elkezd mocorogni odafenn, vagy akár leesik. Rendesen meg kell húzni a spanifereket, hogy nyögjön is egyet a rugalmas testű csónak. Nyúljon annyival a szélvédő elé, hogy menet közben szemmel lehessen tartani! Az első pihenőnél nem árt kézzel megrángatni, és ha nem feszesen áll, húzni rajta. Nem árthat két végénél plusz kikötés a lökhárítókhoz, bár a modern dizájn ezt sokszor kizárja.
Az igazán nagy baj az, mikor egy enyhébb koccanásból lesz tragikus baleset. Még ha satufékkel lassítva sikerült is mondjuk 30 km/órára lassítani a karambol előtt, és így jó eséllyel, a biztonsági övnek és a légzsákoknak hála, elkerülni a személysérülést, kiszabadulhat a tetőcsomagtartóról a kajak, vagy elrepülhet azzal együtt. Toldi Miklós elhajított, „ki tudja, hol áll meg, kit hogyan talál meg”, halált okozó malomköve (amely kézimalom köve volt, jóval könnyebb egy kajaknál), nem volt olyan veszélyes, mint egy hegyes orrú kajak… Rossz belegondolni, mi történhet, ha járókelők között landol. Silány minőségű, olcsó tetőcsomagtartót soha! Kézzel bogozott gurtnit soha! Kajakot, kenut gumipókkal „rögzíteni” gyilkossági kísérlet!
Ami az autójellegeket illeti, szempontunkból nagyok a különbségek. Lépcsőshátú, rövid tetejű típuson nagyon közel kerülnek egymáshoz a keresztrudak, bólintó mozgásokat végezhet a csónak, ami árt neki, és meggyötri a tetőcsomagtartó rögzítési pontjait a karosszérián. Javíthat a helyzeten, ha elöl-hátul kipányvázzák. A kombik már jobbak, kisbuszok még inkább. Erősen kétséges, lehet-e kajakot biztonságosan szállítani kabrión. Alighanem biztonságosabb utánfutót felkapcsolni, noha épp kabrióra, roadsterre nem szokás vonóhorgot szerelni.
Olvasóinkat kérjük, hozzászólásban mondják el tapasztalataikat, módszereiket, fortélyaikat!