Kiskunsági csatornák
E tájegységünk korántsem unalmas, lapos puszta! Gyönyörű, változatos, egyedülálló vagy nagyon ritka természeti kincsek tárháza. Vízi vándoroknak gyönyörű útvonalakat kínál csatornákon, ahol pionírnak érezheti megát valaki, hiszen néhány horgászon kívül senkivel sem találkozik. Csend, nyugalom, a háborítatlan őstermészet, mintha visszarepültünk volna 150 évet az időgéppel. Jellegében emlékeztet a Ráckevei-Soroksári Dunára, vagy a Tisza-tó egy-egy ágára, de itt tökéletes magányra lelsz!
A Kiskunság a Duna-Tisza köze, Budapest déli előtere és Szeged között. A két folyóhoz képest jó 30-50 méterrel magasabb térszínt főleg az ős-Duna hozta létre. Ugyanis régebben a Duna nem a mai vonalán folyt, hanem északnyugat-délkeleti irányban, és terjedelmes hordalékkúpot hozott létre. Ez a homokhátság meghaladja a 130 méter tengerszint feletti magasságot, amely igen jelentős a Tisza kb. 80 és a Duna völgyének kb. 90 méteréhez képest. Fülöpháza határában két homokdűne maradt meg, nagyrészt eredeti formájában.
Nevét a területén a tatárjárás után letelepedett kunokról, illetve a török hódoltság megszűnte után szervezett önálló (1876-ig fennállott) közigazgatási egységről (Jászkun kerület) kapta. Középkori lakossága a 16. századra megmagyarosodott és magas szintű paraszti kultúrát fejlesztett ki. A hódoltság a népesség pusztulását, elmenekülését és nagyarányú keveredését idézte elő. 1745 után gyorsan megerősödtek mezővárosi jellegű közösségei, amelyekben jelentős extenzív állattartást tett lehetővé a pusztabérletek rendszere, részben ennek következményeként alkalmazták a szálláskertes településrendszert. (Wikipédia)
Jelentős részei tartoznak a Kiskunsági Nemzeti Parkhoz. Az Őrjeget, a Duna ártere és a Duna–Tisza közi homokhátság határán húzódó lápvidék déli részét, a Duna hajdani vízi világának utolsó hírmondóját, amelynek egyik érdekessége a Vörös-mocsár, Natúrparkká minősítették. A területet átszeli a Dunavölgyi-főcsatorna.
A vidéken nagy probléma a 80-as évek óta egyre fokozódó vízhiány. Tanulmányok szerint a Kiskunság egy része egyike lesz Európa félsivatagi tájainak. A vízhiány, illetve a Duna és Tisza közötti hajóút megteremtése céljából már 300 éve foglalkoznak csatornaépítés ötletével.
Bármily száraz általában a Kiskunság, összességében tetemes mennyiségű csapadék hullik rá évente. Ezt hajdani természetes folyók, patakok vonalát követő csatornák hálózata vezeti el, amelyet az 1900-as évek elejétől építettek ki. Fel sem sorolom ezeket, mert, térképpel, megteszi az ADUVIZIG vízmérce-listája. A belvízmentesítésre kiépített csatornahálózatot az 1950-es évek végétől fokozatosan kettős működésűvé alakították át, azaz öntözővíz szolgáltatásra is alkalmassá tették.
Ezenkívül ott folydogál, Foktő és Baja (illetve egy északabbi torkolat között) a kedves Vajas-fok.
A kiskunság „titkos” vízitúra-vidék, kevesen gondolnák, hogy milyen szép, csendes, változatos evezésre nyújtanak lehetőséget erdős-nádasos partú, tiszta vizű csatornái. Bokody József alapműnek számító könyve, a Magyarország vízitúra útvonalai, egyet sem említ meg közülük, miként hallgat a Vajas-fokról is.