Ipoly

  • 143 km
  • Országhatár – Duna
  • Hajózható (elvileg Litkétől)

Az Ipoly (szlovákul Ipel’), a Duna egyetlen bal oldali mellékfolyója Magyarországon, Szlovákiában, a Vepor-hegységben ered, az Ipoly-hegy tövében (1058 m). Eleinte dél felé folyik, felduzzasztja a Málnapataki-víztározó. Kálnónál délnyugat felé veszi az irányt, belépve a Nógrádi-medencébe. Magyarországot Ipolytarnócnál éri el. Szécsénykovácsinál nyugati irányba fordul, majd Balassagyarmat és Ipolyság érintése után ismét dél felé, a magyar-szlovák határon (Nógrád megye) folyik, kivéve Tesmag és Tésa között. Megkerüli a Börzsönyt, majd Szobnál ömlik a Dunába. Az Ipoly jelenlegi hossza 212,43 km (szabályozás előtt 254 km), esése a teljes szakaszon 596 m. Magyarország egyik legszeszélyesebb folyója, vízjárása rendkívül ingadozó: volt rá példa, hogy szinte teljesen kiszáradt, máskor szélesen elönti árterét. Átlagos vízhozama Letkésnél 25,4 m³/s.
Egy kis történelem… Tartja magát a mese, hogy Trianonban azért tették határfolyóvá az Ipolyt, mert hajózhatónak hazudta a mohó csehszlovák küldöttség. Valójában a jobb parti vasútvonalra fájt a foguk, és meg is kapták. Az 1970-es években a szlovákiai területen folyószabályozási láz indult el, vízlépcsők sorát építették, amelyek egyetlen vélhető hatása a természetrombolás. Szerencsére utóbb megváltozott a szemlélet: mivel egyedülálló állat- és növényfajok élnek a környéken, 1997-ben nemzeti parkká nyilvánították, a Duna-Ipoly Nemzeti Park) több mint kétezer hektár érintetlen területet mentett meg. A két szomszédos ország környezetvédőinek kezdeményezésére 1992-ben megalakult Ipolyságon az Ipoly Unió.
Vízi túrázási szempontból a rendszerváltás óta került képbe, addig határvízi engedélyt kellett kérni rá, és mindenhová, ahol átlépi az országhatárt, kirendeltetni határőrséget, illetve fináncokat. Ez gyakorlatilag nem működött, Bokody József meg sem említette Magyarország vízitúra útvonalai könyvében. Azóta viszont népszerű útvonal lett, mint kedves, változatos, természetes környezetű folyócska. Evezhetősége szakaszonként erősen változó. Elvileg (és kellő elszántsággal, kalandvággyal) Litkétől lehetséges, ahol vízitúra-bázis létesítését tervezik, 2020-as megnyitással. A keskeny folyócskát néhol zöld alagúttá teszik a kétfelől összezáródó lombkoronák, de sok az akadály: behajló ágak, (hódrágás miatt is) keresztbe dőlt fák, uszadék-torlaszok. Aki küzdelmes kalandtúrára vágyik, megtalálja a neki valót. Legtöbben a dunai torkolattól 20 kilométerre, Ipolytölgyes fölött indulnak, ahol, az üzem előtt jó út vezet a partra (hátizsákos „léghajósoknak” vagy autójukért visszamenőknek Volánbusz megálló), van hely hol hagyni a kocsit, biztonságos a vízre szállás, és épp az utolsó duzzasztó alatt kezdődik a túra.
Átlagos vízállásnál vannak sekély helyek, ahol zsinegen kell húzni a kajakot/kenut, néhol élvezetes kis zúgókon lehet lesurranni, ezek nagyon könnyűek, kezdőknek, gyerekkel kirándulóknak is veszélytelenek. Aki nem magabiztos, önálló vízi vándor, sokféle túraszervező ajánlatai közül válogathat, logisztikai fuvarozással, túravezetéssel, kenubérléssel is. Kempingek nincsenek az Ipoly mentén, annál több pazar helyet találni vadtáborozáshoz.

BringaLap cikkek