Fiam vitt el Belgrádba, ott csatlakoztam a magyar csapathoz, akik már Mohácstól eveztek, együtt vacsoráztunk.

01

Elindultunk Belgrádból, esőmentes, kicsit borús időben, de ez csak jó volt.

02

Smederevo táborhelyre azt mondták, hogy a 1114-es folyamkilométernél (fkm) lesz. Nem a vár mögött kell befordulni. Aranka nagy hévvel el is ment az 1114-esig, de ott nem volt tábor, kénytelen volt visszaevezni és végül a 1116-osnál megtalálta. Nekem szerencsém volt, mert a Varga Lajossal (az alábbi képen) és a Skarupka Istvánnal (lejjebbi fotó) mentem együtt, és a partról az egyik magyar kiabált, hogy "Lajos" és így mi nem mentünk túl.

03

04

05

A csónakháznál kellett kikötni Smederevoban, azaz Szendrőn, még a vár előtt, ahol volt női és férfi vécé és egy zuhany a férfi öltözőben – az egész táborra... A táborhely a négysávos, forgalmas autóút túloldalán volt, egy parkban. A park szélén volt egy étterem ahol éjjel két óráig ment őrült hangerővel a zene…

06

07

Másnap nekivágtunk a leghosszabb, 57-60 km közötti távnak, ki tudja pontosan, ha rosszul adják meg a kilométereket. A víz alig folyik. Egy helyen volt sóderpart, ott fürödtünk, tiszta volt itt a víz. (Kb. 1097 fkm-nél.)

08

09

Majd folytattuk az utat és kikötöttünk Ram kompkikötőjénél. Jót ettünk, ittunk és mentünk tovább.

10

11

Mivel ez hosszú táv, szinte álló vízben, bevetettem a kajakozási technikát, amelyet a kajakedző ajánlott, még otthon Neszmélynél. Azaz lábtámaszra taposni és a derekamat forgatva lapátolni, erősen. Mentem is jól. Nem volt erős a szél. Mikor megérkeztünk Veliko Gradistébe, a köveken kiszenvedtem magam a partra, és már a sátrat állítva éreztem, hogy iszonyú izomláz van a hasamban, annyira, hogy majdnem jajgattam. Hát, nem 60 km-es távra találták ki a versenykajakos technikát, az biztos. Szóval jó volt a módszerem, haladtam is, csak sok volt. Kesztyűben is nyolc hólyag lett a kezemen és egy kifakadt.

A tábor egy parkban volt, vécé négyszáz méterre, és mellette Deján felállította gázpalackos vízmelegítőjét, lehetett zuhanyozni szabad téren fürdőruhában, de meleg vízben, kézi zuhannyal. Egész jó volt.

12

Másnap szép időben indultunk Dobra felé. Féltávnál a szigetet a román oldalról kerültük, néztük messziről László várát, a Babakáj sziklát. A fotón mögöttem látszik. Ez a rész az Al-Duna kapuja.

13

A sziget alatt a kiálló farönkök után kezdtünk átvágni a jobb partra, Galambóc várához. Itt feltámadt az erős oldalszél. Folyással szemben fújt, mi meg jobbra tartottunk és így oldalba kapott. A képen Galambóc vára.

14

Elég magas volt a víz, ezért Galambóc váránál csak a parti nagy sziklákhoz tudtunk kikötni. Egy kedves német pár segített, akik a képen piros-feketében vannak.

15

Lajos és István lejjebb próbált kikötni. Megettük a szendvicsünket és indultunk tovább, immár közepes ellenszélben. A tavasszal beszerzett használt kajak, az én kajakom nagy testvére, nagyon jól vette a hullámokat. Sárga kajakom: Sipre Murano M 475 centiméter hosszú, 56 széles, szűk beülővel. Narancsszín kajak: Sipre Murano Evolution 523 cm, 54 centi széles, nagy beülős. Ez a kajak talán még gyorsabb is. Súlya szintén 17 kiló. A sárga üvegszálas, a narancsszínű meg spheretex, ami jobb, könnyebb.

16

Elhagyjuk a várat.

17

A képen látható vendéglőben ebédeltünk.

18

Megérkeztünk Dobrára, a tábor a "sportpályán" volt, ahol gaz és 50 cm-es gödrök vártak. A vécé balkáni, háromszög lyuk. Zuhany szabadtéri, hideg víz. Persze azért mindig zuhanyoztam, mit nekem a hideg víz! A Duna itt hínáros, békalencsés…

19

Másnap csodás napsütésben és szélmentes időben indultunk tovább.

20

Egyre szebb tájakon haladtunk.

21

Féltávnál, a Lepenski Vir alatt egy kilométerrel, a jobb oldalon lehet kikötni, a parttól három-négy méterre, a fák alatt van egy bódé, előtte asztal, fotel, kanapé stb. Minden úgy néz ki mintha egy hajléktalan költözött volna a partra. Egy kedves férfi a "vendéglős", aki hideg sörrel, halászlével és nagyon finom panírozott sült harcsaszeletekkel, kukoricás kenyérfélével fogadott minket, normál áron. Nagyon belaktunk, én mohóságomban másfél sört ittam. Nem ártott meg, csak ugye egy óra múlva ki kell kötnöm valahol. Fürödtünk, szép tiszta volt itt a víz.

23

24

Majd tovább indultunk, gyönyörű napsütésben és szélcsendben. Fél egy lehetett. Az 1000-es fkm tábla után, a jobbról benyúló sziklán túljutva, beértünk a széles Dunára, azaz tóra. A bal part felől erős szél támadt fel. Itt nem fotóztam, csak kapaszkodtam a lapátba. A bal szélen nem javasolták haladni, mert akkor kikötés előtt nagyon nehéz átjönni. Társaim, Lajos és István, közepén akarták lerövidíteni az utat. Én, a sok sör miatt, kénytelen voltam a jobb partra tartani, kikötést keresni. Néhány kilométer után el is értem a partot, sikerült kikötnöm, majd újra elindulni. Ezek után már a jobb part mentén haladtam, de csak nagyon lassan: a viharos szélben nem tudtam nagyokat húzni, a hullámok miatt állandóan ki kellett támasztani a lapáttal. Lassan araszoltam előre. A nagy tó hullámzásában Lajosék nem láttak engem, aggódni kezdtek, és ők is a jobb partra tartottak. Egy elég rossz parton ki is kötöttek, akkor beértem őket. Ezután mentem tovább, és ők is kissé később, ahogy sikerült vízre szállniuk, jöttek utánam. Olyan erős volt az oldalszél, hogy a hullám átcsapott a kajakomon, persze volt rajtam spritzdeck. A kajakom nagyon jól vette az ilyen hullámokat, szépen egyenesen maradt, miután átmentek rajta. Csodáltam is!

Nagy keservesen megérkeztünk Donji Milavonacra. Kikötöttünk a strandnál és innen húztuk a kajakunkat a parkba, körülbelül ötszáz métert. A parkból a strandra kellett visszajönni vécére, és a strand szabadtéri zuhanyánál lehetett volna zuhanyozni hideg vízben, ha nem fújta volna el a szél a vizét.

25

Sátrat nehéz volt állítani az erős szélben, kellett segítség. Estére még fokozódott a szél, viharos erejű volt, beborult és dörgött is és 5-6 szem eső is pottyant.

26

Reggel ugyan olyan viharos volt a szél.

 

29

A magyarok úgy döntöttek, nem indulnak neki a Kazán-szorosnak, mert kegyetlen nehéz és balesetveszélyes. Mindenki igen szomorú volt, hiszen ezért a szakaszért jöttünk. Néhányan, vakmerő nemetek és mások nekivágtak ennek a szakasznak. Rátkaiék és a másik magyar kisbusz átvitt minket Tekisába. Buszról is fotóztam.

30

31

Utána vissza jöttek a szállítók, és még másokat, németeket és egyebeket is átszállítottak. Tekijában a strandon elég jó volt a táborhely, pláne, hogy mi értünk oda előbb a kajakos hősök előtt, és így jó helyre vertük fel a sátrakat. A vécé itt is háromszög-lyuk, zuhany szabadtéri, amit elfúj a szél. A Duna elég tiszta volt. Vendéglőben jókat ettünk. Bolt is volt nem messze. Délután megérkezett az első hős kajakozó, aki ilyen időben is végigevezte a szorost.

32

33

Másnap az utolsó túranapunk érkezett el. Gyönyörű idő volt. Egyik túratársunk felvetette, hogy ma kéne a Kazán-szorosba mennünk. Sikerült Rátkai Jánost rábeszélni, és nagyon boldogok voltunk. Kajakokat felpakoltuk és a kisbusszal visszamentünk az előző táborhelyhez. Illetve a magyarok egyik autója visszament egész a Donji Milavonac strandjáig, de mi Jánossal kinéztünk egy horgászhelyet, ahol kicsit a város alatt közelebb a Kazán-szoroshoz (kb. 3-4 km-rel) vízre tettük a kajakokat és nekivágtunk a legszebb szakasznak. A képen Aranka, vízre szállás után.

34

Boldogan kameráztam a gyönyörű tájat.

35

Sajnos több részt nem tudtam felvenni, mert lemerült a kamerám. A szorosban azért volt egy kis szél. A román parton nagy volt az élet. Sok motorcsónak száguldozott turistákkal fel-alá. Volt, hogy egyszerre hét motorcsónak verte a hullámot mellettünk.

Nem mentem át a bal partra a motorcsónakok közé és kihagytam a barlangot. Igaz nem is tudtam, hol kéne keresnem.

Gyönyörű volt a sok magas szikla közt kajakozni.

36

37

Visszaérkezve Tekijába, jó volt, hogy állt a sátrunk, és csak pihenhettünk, fürödhettünk. Másnap indultunk haza, Románián keresztül. Kihagytuk a Tekija-Kladovo szakaszt, a zsilippel együtt.

Hát, ennyi volt! Jó volt!

További fotóimat IDE kattintva lehet megnézni.

Videók:

 

 

 

 

(0 hozzászólás)

 

A Poel sziget, ahová készültem, Németország északi részén, Mecklenburg tartományhoz tartozik, és a Wismar öbölben fekszik. Híd köti össze a szárazfölddel, a lakókocsis turisták egyik nagyon kedvelt helye.

(2 Hozzászólások)

 

Az öböl és a nyílt víz torkolata

(1 Hozzászólások)

 

Gyerekkoromban jártam kajakozni, és csodálattal néztem a „nagyokra”, akiket méltónak talált az edző, hogy evezhettek egy szigetkerülést.

(0 hozzászólás)

 

Ez a cikk arról szól, hogy mennyi mindennel ajándékozhat meg egyetlen vízitúra: új vidékkel, szép emlékekkel, egy jó evezéssel, és legfőképp új ismeretségekkel, barátságokkal.

(0 hozzászólás)