Vrhpolje - Mali Zvornik 46 km
Korán kelek úgy, mint mindig is szoktam. Elég hideg volt az éjszaka. Hiába, még május eleje van csak. Kidugom a fejem a sátorból és látom, hogy már Gábor is tevékenykedik. Teát főz, közben naplót írogat Romiék kocsija mögötti betonos placcon üldögélve. Csatlakozom hozzá, beszélgetünk. Lassan Romiék is ébredeznek, elhangzik – ismét – a „Dobro Morgen Kívánok” klasszikus reggeli köszönés. Romi nagyon büszke a saját találmányára: minden túratárs ossza be magának. A TID-en született meg ez a köszönés évtizedekkel ezelőtt, ugyanis leginkább szerb, magyar és német túrázók vesznek részt. Előpakoljuk a reggelinek való élelmiszereket, kolbász, májkrém konzerv, kenyér – ki mit talál a szatyor mélyén. Kávé is jut mindenkinek Kati jóvoltából. Romi sziporkázó anekdotákat mesél, mi Gáborral jókat nevetünk rajta, Kati ezeket már mind ismeri. Lassan elkezd csöpögni az eső. Sátraink alaposan eláznak. Nem gond, majd megszáradnak, a következő táborhelyen. Mikor eláll az eső, elkezdünk összecsomagolni. A vizes sátorponyvát is összehajtjuk, betesszük a buszba, Romi igéri, hogy amint megérkezik Mali Zvornikba, kiteszi száradni.
Reggeli hangulat Drinával és Gáborral (Morning vibes)
Prikolica - ez szállítja a hajóinkat
8:30 felé sikerül vízreszállni, elindulni. Az indulás sokkal könnyebb, mint a tegnapi megérkezés. A sodrás rögtön elkapja hajóinkat, ha nem eveznénk, akkor is jól haladnánk ezen a száguldó vízen. A mai táv 48 km, nem vészes ilyen sebességű folyón. Az élmény ugyanaz, mint tegnap: lankás hegyek között kanyarog a Drina, néhol szigetet épít kavicsból, itt még gyorsabb a sodrás. Hihetetlen jó ez a száguldás. Főleg, ha még jól belehúzunk az evezőkkel, a 4 perc alatti km átlagot is el lehet érni, ami 15 km/h sebesség. Nem rossz! Az eső újra elered, szerencsére szél nincs. Úgy látszik, hogy a mai napunk már csak ilyen lesz: esős, borongós, ködös. A táj most üde zöld, nemrég bontották ki levelüket a növények. A réteken juhok, kecskék legelnek. Egyre több a lakott település. Egy-egy ortodox templom is feltűnik, vagy éppenséggel a parton egy szép villaépület. Kb. 20 km után a folyó lelassul, kiszélesedik, a víz kisimul, a parton egyre nagyobb területű nádasok jelennek meg. Ez már a zvorniki duzzasztógát hatása, ami még vagy 25 km, de már érezteti a hatását. Nekem ez a világ jobban tetszik, mint az eddigi. A vágtató folyó itt lecsendesedik, valóban állóvízzé válik. A víz színe zöldről szürkére vált. Minden zaj elül. A felszín fölött misztikus köd gomolyog. A partok távol vannak már tőlünk, van olyan hely, ahol már nem is látom élesen, csak elmosódott, párába burkolózott kékes hegy rajzolatokat. Hihetetlen jó érzés fog el. Az evezőt magam elé teszem, a hajó hangtalanul siklik a vízen, lelassul, majd megáll. Gábor ugyanígy tesz. A semmi közepén vagyunk, süket csend borul a tájra. Ez az abszolút Mennyország. Megpihen a test, a lélek, a szellem. Minden érzékszerved „lebeg” a gyönyörben, az édeni kényeztetésben. Percekig hagyjuk magunkat ebben az állapotban. Közben a sűrű szürke fellegek is mintha elvékonyodnának, az égbolt kissé világosabbá válik, de a Napot még mindig takarják. Ezekért a percekért túrázom.
Folytatjuk utunkat, most már lassabban, mint eddig. Sodrás nincs, evezni kell. Viszont ez a látvány izgalmasabb. A parthoz közeli vizeken nádasok terülnek el. Néhol meredek sziklafalak szegélyezik a folyót. Mindkét parton kocsiút vezet, de csak a bosnyák oldalon nagy a forgalom, talán egy főút lehet. Elég fáradtak vagyunk, meg már enni is kellene valamit. Elvileg már csak 5 km van hátra. Kikötjük hajóinkat a szerb oldalon – elvileg a bosnyákon nem is szabad – , eszünk, iszunk, pihengetünk egy keveset. Azután újult erővel nekiveselkedünk az utolsó 5 km-nek. Most már magas hegyek között haladunk, sajnos a szél megerősödik. Kisebb-nagyobb villa épületek állnak a parton. Egy meredek sziklafal tövében több házat is építettek a víz fölé. Úszóháznak nézem őket. Érdekes. Kisvártatva a baloldalon egy szikla tetején gyönyörű szálloda tűnik fel. Alatta - az erőmű előtt közvetlenül – már hatalmas tóként terül el a Drina. Partjait szinte alig lehet kivenni. Rákanyarodunk erre a tóra és feltűnik az erőmű zord tömbje. Csak pár perc és elérjük a kikötési pontot, valami nagyobb szórakozó hely lehet, stranddal. Egy-két lélek tartózkodik csak itt, hiába, nincs még szezon. Ma valóban elfáradtunk. Hosszú volt, főleg az utolsó szakasz, amit teljesen állóvízen kellett megtennünk. Kárpótol minket az időjárás, a Nap kisüt, rögtön melegünk támad.
Hajóinkat felkötjük a kiskocsikra. Vontatnunk kell kb. 1,5 km-en keresztül, mire elérjük a táborhelyet. Egy darabon az országúton bandukolunk, szerencsére nincs nagy forgalom, du. 2 felé jár az idő. Beérkezünk a városba – Mali Zvornikba. Már csak a focipályát kell megtalálnunk. Oprostite molim Vas, gdje je nogometni klub? Ez horvátul van, de itt is fog működni – gondoltam. Tamo – mutatja a néni az irányt. Hamarosan meg is pillantjuk a létesítményt, elég korrekt – megfelel a 60-as évek szintjének, de ez Szerbiában okés, a tegnapi helyhez képest pedig álom. Romiék természetesen már teljes felszereléssel felvonulva a pályán vannak. A mi sátraink is kiterítve az üde zöld gyepre, száradnak – ahogy Romi igérte. Kajakjainkat leparkoljuk a kerítés mentén. Jöhet az elmaradhatatlan kikötői pálinka. Romi ebből nem tud engedni. Sátor felállítás, és motyó cuccolás következik. Jön a hír, van meleg víz a fürdőben. Még alig vagyunk a táborban – már megint mi vagyunk az első befutók – ki kell használnunk a helyzeti előnyünket, azaz a meleg vizet. Futás a tusolóba, ami a helyi focicsapat öltözőjében található a tribün alatt. Mi vagyunk az elsők. A meleg vízhez meg kell fejteni a szövevényes csőhálózat működési elvét, nevezetesen hogyan jut el a víz a bojlertől a zuhanyrózsáig paradoxonát. Ehhez 1-2 csapot át kell állítani és lőn világosság – azaz meleg víz. Két percet adunk magunknak az élvezetből, gondolva utánunk érkező társainkra. Érzésem szerint még 10 embernek elég lesz a bojlernyi meleg víz, a többieknek marad a hideg.
Fürdés után bevásárlás a helyi szupermerkátóban Megint elered az eső. Hiányoltuk nagyon! Beszaladunk Gáborral egy kávézóba, ami nem nyeri el a bizalmamat. sűrű füst lengi be a helyiséget, marcona alakok iszogatják söreiket. Jobbhíján egy kávét iszunk. Mindegy már, csak álljon el az eső. El is csendesül hamarosan. Kezd esteledni, Dejan jön körbe, értesít mindenkit, hogy kaja osztás van. Meglepődünk, erről nem is tudtunk. Jófajta pörkölt van lepénnyel (lepinja) és ásványvíz. Nagyon finom lett, még repetázni is lehet lepényből (jó lesz holnap a reggelihez). Beszélgetéssel telik az este további része. Lefekvés előtt még járok egyet a part menti sétányon, jól esik nézni a folyót. Kedves városka ez a Mali Zvornik! Aludjunk egyet, holnap lesz az utolsó szakasz. Laku noc.
