Sajó

  • 124 km
  • Országhatár – Tisza
  • Hajózható

A Sajó (szlovákul Slaná) Magyarország kilencedik legbővebb vizű felszíni vízfolyása. Nevének eredete a „só” és a folyót jelentő régi magyar „jó” szó összetétele. Szlovákiában a Gömör–Szepesi-érchegységben ered, Dobsinától nem messze, de másik völgyben: a Stolica csúcs (1476 m) alatt, mintegy 1300 méteres tengerszint feletti magasságban. A fenyőkkel sűrűn benőtt hegyoldalról gyorsan leszalad, hogy kis folyócskává cseperedve kiléphessen a megművelt földekre. Ezután sorra veszi fel rohanó mellékvizeit a fő közlekedési útvonal mentén kanyarogva. Partján fekszik Rozsnyó (Rožňava) városa. Innen délre áttör a Pelsőci- és a Szilicei karsztfennsík között, majd elhalad Domica, illetve a magyar oldalon Aggtelek és Jósvafő cseppkőbarlang-rendszere közelében. Ózd térségében, Sajópüspöki mellett lépi át a magyar határt. Itt hirtelen nagymértékben csökken a mederesés, a szélesség pedig jellemzően megnő. 800 méteren határfolyó Szlovákiával.
Teljes hossza a szabályozások óta valamivel kevesebb, mint 223 km; ebből szlovákiai 98, magyarországi 124 km. Szélessége a magyar szakaszon általában 20 - 80 méter. Átlagmélysége 0,8–1,2 méter körüli, ám a torkolat előtt néhol elérheti a 3,6 métert. Vízgyűjtő területe 12.708 km². Átlagos vízhozama 60 m³/mp. Hordaléka jelentős mennyiségű kavics és iszap. A Sajó középszakasz jellegű, meanderező, esése a Hernád torkolatig viszonylag nagy (50-70 cm/km), onnan a torkolatig fokozatosan csökken. Vízjárása gyors, áradáskor órák alatt 1-2 m-t emelkedhet.
A Sajó hazai szakaszán az 1930-as években készültek előzetes tervek összefüggő szabályozásra, célul tűzve ki a hajózhatóságot is Miskolc és a Tisza között, ám az elképzelések jelentős része csupán terv maradt, napjainkban a borsodi iparvidék kivételével csak részleges a szabályozás. Létesítettek ugyan védműveket, partbiztosításra, hidak, utak, vasútvonalak védelmére, de több helyen nem megfelelő módon és helyen, ezeket a Sajó kikezdte vagy elrombolta. Átfogó töltések hiányában a folyó egyes szakaszain ma is intenzív a szabad kanyarulatfejlődés. Bár átvágták néhány kanyarulatát, brutális változtatásoktól megmenekült (például korábban tervbe volt véve hajózhatóvá tétele a borsodi.
Elmúlt évtizedekben, mikor még üzemeltek a szlovák papírgyárak, és Borsod-Abaúj-Zemplén megye az ország legjelentősebb nehézipari központja volt, nagymértékben szennyezett volt a két főbb magyar iparvároson is átfolyó Sajó. Azóta jelentősen javult a helyzet a Felvidéken és idehaza is, rengeteget tisztult a víz, inkább az illegálisan partra hordott nagy mennyiségű kommunális hulladék okoz gondot. A víz minőségének javulásának hatására manapság egyre többen adják fejüket evezős túrákra a folyón.
Szlovákiában 75 km hosszan evezhető, Pelsőcig (Plesivec) vadvíz. Hazánkban szép, érdekes és élvezetes folyó, medre kanyargós, sok sziget, zátony és a bedőlt fák miatt kajakkal vagy kenuval járható, de csak tapasztalt víztúrázóknak, csoportosan, mert áradáskor vadvíz WW-I, kisvíznél is ZW-C, de helyenként vadvíz jellegű. Áradáskor a medrét megváltoztatja a benne lévő akadályokkal együtt. Fenékgát Kazincbarcikán és Miskolcon, duzzasztómű a Berentei-hőerőműnél van. A Sajó völgyében jó a közlekedés.
Régebbi hagyományokat újraindítva tíz éven át a Sajón rendezték meg a Magyarországon egyedülálló, évente esedékes vadvízi evezést Miskolc határában – utoljára 2009-ben. Legalsó szakaszát olyan evezősök is járják, akik a Hernádról érkezve folytatják túrájukat, a Sajó vonzásának engedve, vagy, mert kijutnának a Tiszára.