Római part… Már a két világháború között Budapest evezős életének központja volt. Én is évtizedekig tartottam portyakajakot a Vörös Zászló II csónakházban. Mennyire megváltozott mára az egész: társasházak foglalták el csónakházak helyét, több lett az etető-itató terasz. Kílbótok nemigen, de kajakok, kenuk járnak még szép számmal, ám nagyon eltolódott az arány a nagy, gyors motorcsónakok javára, amelyek vezetői között sok suttyó hasítja a vizet, fittyet hányva a gyengébb vízi járművekre, nagy hullámokat keltve. Üdv a 21. században…
Közben, nem eléggé értékelhető pozitív fejleményként elindult egy ellenkező irányú fejlődés: a szabadidő egyre aktívabb eltöltése, gyaloglással, kerékpározással, evezéssel. Egymás után létesülnek kajak/kenu-kikötők, indulnak vándortáborok gyerekeknek, mind többen mozognak géperő helyett saját izomerejükkel.
Jelenleg egymás mellett létezik e két ellenkező irányú tendencia, naná, hogy konfliktusokkal. Most egy ilyenről lesz szó.
Már anno, a nyolcvanas években kissé mumus volt nekem és másoknak a Római-parti hajóállomás pontonja: kikerülni nehéz volt, ráadásul némiképp veszélyes is, mert ha valaki, már túljutva rajta, visszafelé igyekezett a parthoz, és épp ott borult, például motorcsónak hulláma miatt, könnyen a ponton alá gyűrhette a sodrás. Épp így járt egy ismerős pár, kezdő vízi túrázóként, de szerencsével és ügyességgel megúszták, csak néhány horzsolás keletkezett a kenujukon. Ilyesmin nem akadt ki senki, hiszen természetes, hogy hajóállomás van egy hajózható folyón.
Annál kevésbé természetes, hogy húsz évvel ezelőtt a hajóállomáshoz kötötték ki az Aquamarina szállodahajót, és minthogy fedélzetének magassága nem passzol a BKK kishajóiéhoz, megtoldották az egészet még egy pontonnal. Kellett jó adag vállalkozói érzéketlenség vagy arcátlanság, hogy egyáltalán eszébe jusson valakinek egy ilyen akadályt telepíteni a Főváros legnépszerűbb evezősbázisának közepére, és kellhetett némi lelkiismeretlenség, „kenés”, a helyismeret teljes hiánya ahhoz, hogy engedélyezzék. Ez az egész olyan, mintha jó pénzért engedélyezné a BKK, hogy egy forgalomból kivont, büfékocsivá átalakított autóbusz parkoljon évekig a Főváros legforgalmasabb kerékpárútján, az autóforgalomba kényszerítve a biciklistákat.
A lényeg, hogy ez a monstrum mintegy 50 méternyit nyúlik be a Dunába, és ha éppen kiköt egy kishajó, a parttól bő 60-ra kell eltávolodni, ahol már jó erős a Duna sodra, és onnan visszajutni a biztonságos zónába. Rossz rágondolni, mi történhet, ha gyakorlatlanabb vagy gyengébb evezősök jutnak bajba, halálos baleset történhet – a Hableány tragédiája, kisebb léptékben.
Kerek perec kimondom véleményemet: az Aquamarina jelenléte a Rómain közveszély-okozás!
Ez világos, de még csak most jön az ügy pikantériája. Mit tegyen a felfelé evező kajakos/kenus, ha nem vállalná be a kitérést a Duna közepe felé, és utána a félelmetes visszajutást partközelbe? Megnézi jól a helyszínt, látja, hogy bőven elég a hely a ponton és a part között, magasan húzódnak a kikötő drótkötelek a levegőben, a vízen nincs semmi gyanús fodrozódás, ami felszín alatti akadályra utalna. Simán felevez. Én is megtettem többször. Felelősségem tudatában kijelentem, hogy minden alkalommal abszolúte biztonságos volt (ezzel nem akarom azt mondani, hogy más alkalmakkor, más vízállásnál, és bárki másnak is feltétlenül az lenne). Csakhogy tiltja a Hajózási Szabályzat!
Tehát itt a csapdahelyzet: szabályosan kikerülni az állóhajót nehéz és veszélyes, de tiltott a könnyű és veszélytelen megoldás. Volna még, harmadik lehetőségként, kiszállni az állóhajó alatt, majd gyalog, bő száz méteren, kézben felcipelni a parton a kajakot vagy a túrára megpakolt kenut, és úja vízre szállni. Ezt azonban nem vállalná senki, hacsak nem kényszerítik ki a körülmények, mint ahogy itt sem. Megkövetelése, rákényszerítés végleg elveheti emberek kedvét ettől a szép és egészséges sporttól. Fogalmunk sem lehet arról, hogy hányan nem mernek vízitúrára indulni az Aquamarina alatti csónakházakból, akik egyébként örömmel mennének.
Válogatás vízitúrázók facebook-csoportjainak kommenjeiből
(Szalonképesre megszerkesztve)
Ami pedig a vízirendőröket illeti, nekik kellene a hatóságok figyelmét a problémára felhívni, nem pedig csapdának használni a helyzetet! Egy helyen, könnyen teljesíthetik a büntető kvótájukat a …ók.
Sokkal könnyebb a lassan evező kajakost b…ogatni, mint a százzal és üvöltő motorral három méterre elhúzó motorcsónakost vagy jet skist utolérni. Meg az benzinbe is kerül. Úgyhogy mi, a bűnözők, akik ilyen életveszélyes tetteket hajtunk végre, folyamatosan cseszegetve vagyunk, a sok g… meg éli a világát...
Most már értem, miért strázsál ott a parton állandóan egy rendőrautó, akárhányszor arra járok. Naivan azt hittem, természetszeretet, kávé, közös lébecolás a melóból.
Kikerülni mindig “műsoros” volt, és nem jó érzés mellette elmenni. Figyelni kell nagyon. Szerintem az igazi gond a motoros-, jet-es forgalom. Bepiálva, vagy szimplán “jóindulatból” ezerrel elhúzó motorosok teszik ezt igazán veszélyessé. Pláne ha kezdőként azzal birkózik valaki, hogy “debazinagy ez a hajó, alá ne boruljak, sietek kikerülni.” Érdekes módon olyat még egyszer sem láttam, hogy jachtosokat szondáztatnak, vagy rájuk szólnak, hogy ne a kis-ágban versenyezzenek, wakeboardozzanak, mert másokat veszélyeztetnek. Sajnos csak rosszabb a helyzet... és a “Cárhajó” csak hab a tortán a veszélyes kerülgetéssel. Lehet ezen változtatni szerintetek sporttársak?
Kezdőknek a Rómain messze a legnagyobb veszély, csúnya meglepetéseket tud okozni a kerüléskor hirtelen nagymértékben megnövekvő sodrás, több esetnél első kézből tanúsíthatom.
Nekem az egésszel az a problémám, hogy más akarja megszabni, hogy adott helyzetben mit "szabad". Ezek a szabályok nem minden esetben "életszerűek", és bosszantó, ha még büntetnek is.
5000 forintunkba került, hogy a part és az állóhajó között húzunk föl, vízirendőrség már ott várt, hogy büntethessen. Kenuval még nehezebb a hajó külső felén föllapátolni, csoda hogy nem volt még ott halálos baleset, érdekes lenne utánajárni, vajon ki adott engedélyt, hogy sok év óta ott dekkol ez az állóhajó. Remélem többünket is bosszant ez, és elvontatják valami kevésbé veszélyes helyre. A gyönyörű Rómainak nem hiányzik a hajó látványa. Hajrá Kristóf, és mások, akik ugyanígy látják...
Tehát a magányos kajakos, a kenuzó kis család, simán átevez a ponton és a part között. (Ha történetesen elakadna, mondjuk egy felakadt uszadék miatt, veszélytelenül visszaereszkedhet.) És amikor éppen túljutott az akadályon, egérfogóba kerül: a szállodahajó felső végénél elrejtőzve várhatja a vízi rendőrség és/vagy az önkormányzati közterület-felügyelet motorcsónakja, lecsapnak rá és megbírságolják. Hallottam ugyan esetekről, amikor sikerült kidumálni magát a vétkesnek, de gyakori a büntetés. Ez a rejtőzködő leselkedés azt a benyomást kelti, hogy a cél nem a szabálysértések megelőzése (hiszen akkor jól láthatóan helyezkednének el), hanem a kaszálás.
Kétség sem fér hozzá, hogy jogszerű a „szervek” eljárása. Ugyanakkor, véleményem szerint mélységesen tisztességtelen. Ugyanis kétféle hozzáállás lehetséges. Vagy veszélyesnek tekintjük a part menti áthaladást, és akkor nem utána kéne sarcolni, hanem előtte figyelmeztetni, tanáccsal segíteni. Vagy pedig, ha éppen a gyakori bírságolás mutatja, hogy veszélytelen, hiszen rendre mindenki baj nélkül átjut, míg a kívül kerülőket több baleset érte, akkor minek rugóznak rajta? Kit szolgálnak, és mitől védenek itt a „Szolgálunk és védünk” egyenruhások?
Az én szememben ugyanolyan ez, mintha egy eljegesedett járdarészt kikerülve lelépnek az úttestre az emberek, és ezért a szabálysértésért, iskolába menő gyerektől öreg néniig megbünteti őket a rendőr, hiszen „szabál az szabál”. De jure (jogilag) rendben lenne, de facto (tényszerűen) viszont óriási szemétség, sőt közveszély-okozás. A rendőrség viselkedése a Rómain a torzan értelmezett és rosszhiszeműen alkalmazott joggal körülbástyázott, hatalommal, erőfölénnyel visszaélő közveszély-okozásnak tűnik.
Ide tartozik, hogy általában pozitívan viszonyulok a rendőrséghez, különösképp a víziekhez: ha túra közben megpillantom motorcsónakjukat, tudom, hogy bajban számíthatnék rájuk, tudom, mennyi életet mentenek meg Dunán, Balatonon, és hogy ésszerű, szükséges szabályok betartatásával mennyire hozzájárulnak a biztonsághoz. Ezt a római-parti eljárásmódot viszont méltatlannak tartom szervezetükhöz, esküjükhöz, személyükhöz, még akkor is, ha nem ők hozták létre a csapdát, „csak” kiaknázzák. Bizonyára nemcsak nálam javítanának nagyot a hírükön, ha humánusabban viselkednének, hanem másoknál is. Ebben a szellemben fordultam Dr. Fülöp Tibor r. alezredeshez, a vízi közlekedési osztály vezetőjéhez, megküldve a cikk kéziratának első változatát, és érdeklődve, hány bírságot szabtak ki az utóbbi időben. A következő választ kaptam:
Az Aquamarina nevű állóhajó annak idején, amikor odakerült, a megfelelő hatóságok engedélyezték ott tartózkodását. A Vízirendészeti az engedélyezésben sem akkor, sem most nem vett részt, sőt még szakhatóságként állásfoglalást sem adhatott. Ettől függetlenül közel 20 éve áll ezen a helyen, és ezen idő alatt balesetet nem okozott, elhelyezkedéséből adódóan baleset nem történt.
Megítélésem szerint a Hajózási Szabályzatban előírt csónak vezetői feltételei között szerepel az adott vízi jármű vezetésében való jártasság, ha meg van, nem okozhat gondot ennek az úszólétesítménynek a kikerülése. Nyilvánvaló, nagyobb fizikai erőkifejtéssel jár, mint ha közvetlenül a part mellett, viszonylag kisebb sodrásban kellene haladni, de nem gondolom leküzdhetetlen akadálynak, amit szerintem bizonyít az is, hogy évente több ezer kajak-kenus gond nélkül elhajózik mellette.
A Vízirendészeti hozzáállásról nem kívánok részletesebb felvilágosítást adni, de az elmondható, hogy statisztikai szemlélet nincs, az intézkedő rendőrök a jogszabályoknak és az elkövetett cselekmények társadalmi súlyának megfelelően alkalmazzák a különböző szankciókat.
Megítélésem szerint az a szerencsés helyzet van, hogy hétvégére biztos, hogy jut egy közterület-felügyelő hajó egy fő vízirendőrrel, aki a Római-part biztonságát garantálja. Nyilvánvalóan intézkedni fog akkor, ha közvetlenül a szeme előtt a rendőri jelleg ellenére szabálytalankodnak. Ezt részére a Rendőrségi törvény elő is írja. Így ebben az eljárási gyakorlatban sem törvénysértő, sem morális problémát nem látok.
Én viszont nagyon is látok morális problémát. Feltétlenül szankcionálni kell veszélyhelyzetet elkerülő, de szabálytalan magatartást? Például, ha egy felbukott biciklistát kikerülve egy autós átlépi a záróvonalat? Adott helyzetben mi a fontosabb: a szabálybetartás vagy a biztonság? Másik szempontom: akárhány egyesületi versenyző vagy kitűnő erőnlétű amatőr kerüli ki a folyó közepe felé a szállodahajót, vízi túrázóknak igenis nehéz, sőt megoldhatatlan lehet. Márpedig a közlekedésben alapelv a gyengébbek védelme, például gépkocsikkal szemben a gyalogosoké, kerékpárosoké. E szempontok alapján opponálom az alezredes úr álláspontját, és ez úton is kérem megváltoztatására.
Mi lehet a kibontakozás? Erről a III. kerület alpolgármesterével, Béres Andrással beszélgettem. Elmondta, hogy szívügyük az üdülő jellegű, természetközeli part megőrzése, a vízisport-élet támogatása. Tisztában vannak azzal, hogy az Aquamarina tájidegen, ottléte veszélyes. Ma már nem kaphatna engedélyt. A Fővárosi Önkormányzat nyomására a BKK felmondta a bérleti szerződést a hajó tulajdonosával, a BROKERS Kft-vel, egy éve felszólította a hely elhagyására, de miközben a háttérben megy a jogi pingpongozás, a hajó ott áll, jogcím-nélkül. Hasonló a helyzet, mintha valaki albérletbe adta volna a lakását, majd felmondta a szerződést, de a lakó nem hajlandó kiköltözni. „Gyakorlatilag a szerződés lejárta után ottmaradó bérlő nem birtokháborítást követ el, hanem szerződésszegést, amely miatt bírósági eljárást kell indítani, és abban kérni az ingatlan kiürítését. Ez alpolgármesterként kezdeményeztem is a Főváros illetékeseinél”, mondta Béres András.
A tulajdonos állítólag arra hivatkozik, hogy nem tudná hová elvinni a szállodahajót. Ha éppenséggel tényleg annyira nem ismerné a lehetőségeket, mindjárt felhívom szíves figyelmét egyre: a Duna túloldalán, kicsit feljebb, évek óta horgonyoz a Walhall teherhajó, jóval beljebb a parttól, ahová nincs is kikötve, így simán és legálisan el lehet evezni mellette. A Walhall szomszédságába egyszerűen át lehetne vontatni és lehorgonyozni az Aquamarinát, ott senkit sem zavarva, veszélyt nem okozva álldogálhatna az idők végezetéig.
Majd meglátjuk, győz-e a közérdek az egyéni érdek felett, és ha igen, mikor? Némi időhúzással sokaknak tönkretehetik az egész nyári szezonját. Könnyen és azonnal lehetne viszont olyan eligazítást, parancsot adni rendőr járőröknek, hogy ne sunyítva vadásszanak biztonságuk érdekében szabályt sértő evezősökre, hanem szenteljék figyelmüket sokkal veszélyesebb szituációknak, például kajakok/kenuk mellett veszélyes közelségben elhúzó, nagy hullámot gerjesztő motorcsónakozásnak. Tudom, hogy ez utóbbi nehezebb mesterség, több benzinbe is kerül, viszont jobban illene a „Szolgálunk és védünk” szellemiséghez, és felelne meg annak, amit az állampolgárok elvárnak a Rendőrségtől. A közterületesek pedig szintén ne alattomosan elrejtőzve bírságolgassanak, hanem figyelmeztessék, segítsék az arra evezőket.
Rajta tartom szememet az Aquamarinán, újabb cikkel jelentkezem, ha valamilyen fejleményről számolhatok be.