Vízitúra kiinduló pontjához leggyakrabban autó tetején jut el a kajak, kenu. A négykerekű ott is marad. Van ebben némi kockázat – őrizetlenül magára hagyni ekkora értéket! Ha valaki rossz szándékkel közeledne hozzá, mondjuk, hogy feltörje, hátha talál benne valamit, amit eladhat két fröccs áráért, nyugodtan ügyködhet, nem zavarja meg senki és nincs is bekamerázva a környék.
De nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni, elég, ha valaki a lakáskulcsát a járgány oldalán végighúzva, a fényezést csúnyán megkarcolva, vagy egy-két kereket leeresztve fejezi ki rosszallását, hogy a kedvenc parkolóhelyét foglaltuk el a nyaralója előtt. Rossz szájízzel fejeződne be egy szép kirándulás…
Tapasztalataim szerint elkerülhető a kellemetlenség.
Nézzük először a leparkolást lakott helyen. Amikor például a Ráckevei-Soroksári Dunára megyek, ahová rendszerint az autó a praktikus jármű, mindig igyekszem helyi emberrel beszélni. „Jó napot kívánok, mondja, kérem, zavarna valakit a kocsim, ha néhány órára itt hagynám?” Eddig mindig pozitív választ kaptam, legfeljebb annyit kértek, hogy pár méterrel odébb álljak meg. És most, hogy már kvázi ismeretségbe kerültünk, biztos vagyok, hogy a ház gazdája szemmel tartja, megvédi az én szemem fényét is. A végén megköszönöm, elbúcsúzom, nyertem egy barátot a vízi túrázóknak.
Egyszer a Hernád árterébe gurultunk le, Abaújvárnál, tetőtartón a kenuval. Persze át kellett hajtanunk a falun, éber szemek rögtön felismerték bennünk a napi látványosságot. Alig álltunk meg, már ott figyelt egy csoport roma csávó. A legnagyobbik, egy colos kamasz, odalépett hozzánk: Itt ne hagyják a kocsit, mert szétlopják a cigányok! Megköszöntem figyelmeztetését, és mikor összeszedelőzködtünk, a vízparton hagyva hitvesemet és kislányunkat, elrobogtam. Nota bene: semmiféle tiszteletlenség nem érte őket, nem léptek túl közel a gyerekek, csak bámultak, ami érthető. Én meg lassan döcögök a főutcán, a házakat mustrálva. Nem valami bizalomgerjesztő környék… Az egyik porta előtt hatalmas termetű, őszbe csavarodó hajú cigányember ült.
- Jó napot kívánok, itt hagynám pár napra az autót, nehogy baja essék, magára bízhatom?
- Hagyja csak itt nyugodtan, semmi baja nem lesz, majd én vigyázok rá!
Úgy is lett, ahogy elballagva hátranéztem, láttam, hogy szigorú pillantásokat vet jobbra-balra, tekintélyének aurájába vonva a járművet. Teljes lelki nyugalommal hajókáztunk, és néhány nap múlva tényleg érintetlenül találtam batárunkat, pedig ha nem az erős ember gondjára bízom, bejöhetett volna a jóindulatú srác jóslata, hiszen vélhetően ismerte a helyi viszonyokat.
A tolvajt az alkalom szüli. Ám ha az alkalmat megismerkedésre, emberi kapcsolat teremtésére használjuk ki, akkor éppenséggel a hűséges vagyonőr bújhat elő valakiből. Legyen mindig így!