Vízen átkelni, halászni-vadászni-horgászni, vagy rekreációs célból evezni nagyon sokféle alkalmatossággal lehet, fatörzsből kivájt régi magyar bödönhajóval, eszkimóktól és indiánoktól átvett és jelentősen továbbfejlesztett kajakkal, kenuval, PET-palackból összetákolt tutajjal, vagy felfújt állatbőrbe kapaszkodva, ahogy eleink és az őket megtámadó mongolok („tatárjárás”) tették. Ez utóbbiak a mai felfújható kajakok, kenuk, SUP-ok ősei.
A merev hajó a legelterjedtebb, ami nem véletlen. Csak vízre kell dobni, azonnal beleülni és lapátolni. Formatartó, gyors, strapabíró, nagy teherbírású, hosszú élettartamú, ezerféle közül lehet kiválasztani az egyéni szempontoknak megfelelőt. Különösebb ápolgatást nem igényel, elég évente egy-kétszer áttörölni. Vannak azonban árnyoldalai is. Akinek nincs garázsa, fészere, csónakházban tarthatja, helypénzt fizetve, és alkalmazkodva a nyitva tartáshoz – a hideg félévben zárva lehet, tehát nem felel meg azoknak, akik szezonja Újévtől Szilveszterig tart, és nem feltétlenül ad lehetőséget a legszebb hajnali órák kihasználására. A másik nagy hátrány, hogy mérete és súlya miatt szinte csak autóval szállítható távolabbra, és némiképp egyhangú mindig Lupát kerülni a Rómairól. Ráadásul nem egy sportembernek, aki órák hosszat képes evezni, túl megerőltető felrakni súlyos tengeri kajakját a kocsi tetőcsomagtartójára.
Ezeket a negatívumokat nem ismerik a léghajósok. Otthon, gardróbban, akár ágyneműtartóban tárolhatják felfújható kajakjukat, kenujukat, és hátizsákban, autóval, vonattal, busszal, sőt repülőgéppel juthatnak el vele gyakorlatilag bárhová. A legkönnyebb packraft típusokat gyalog- vagy biciklitúrára is magával viheti az ember, nem nagyobb csomagméretű és súlyú, mint egy mini sátor. Vannak gyakorlott, ügyes kajakosnak való billegős, a kezdőben bizonytalan érzést keltő, alkalmilag felboruló típusok, de a többség nagyon stabil, jóindulatú, csak úgy ring a hullámokon. Viszont, mivel nagyobb a vízvonal feletti felülete, érzékenyebb a szélre, oldal- vagy ellenszélben nagy küzdés lehet vele előrejutni a kívánt irányban.
Ám van némi macera az evezés előtt és után. A felpumpálás még hagyján, pár perc alatt megvan, ha egyszerre érünk a vízpartra merev hajós túratársunkkal, alig kell ránk várni. A végén azonban más a helyzet. Mivel bevisszük a lakásba, és a hosszú élettartamért is, illik tisztára törölni és megszárítva elpakolni, nehogy mikor legközelebb elővesszük, moszat viruljon és ebihalak úszkáljanak benne.
Száríthatóságban nagy a különbség a két léghajóféleség, az egy- és kétrétegű között. Az utóbbi formáját a sporttáskák, hátizsákok anyagához hasonló műszálas szövet (Cordura) adja, felhajtóerejét az abba bedugott PVC úszóhólyagok. Mire ez magától kiszárad a szabadban, lemegy a Nap, esetleg meg kell várni a tavaszt is… Szóval előfordul, hogy odahaza tehetik ki száradni, alkalmasint részben felpumpálva, és a nappaliban kerülgetik, akár napokig. Sokan mondták, hogy frusztrálónak, idegesítőnek és időrablónak tartják a processzust. Ez is erősen beleszámít a vízi túra összhatásának mérlegelésébe, sok kétrétegű hajó pihenhet otthon, egy-egy szép időjárású, de hűvösebb napon, mert a szárítgatásra ráunt gazdája inkább a túrabakancsot vagy a biciklit vette elő.
Mennyivel jobb az egyrétegű hajó! Külső felülete fényesen sima, lepereg róla a víz, ahogy felviszik néhány lépést a fűre, és kicsit megrázva leteszik, ha sietnek, már össze is lehet hajtani, majd otthon elpárolog a kevés maradék. Én áttörlöm Twistyt a szivaccsal, és a saját, öreg frottírtörülközőjével, nyáron egy perc alatt megszárad kívül-belül, de télen se tart soká. Itthon felakasztom egy kampóra, egy szem homok, egy csepp víz sem hullik róla. Nincs bosszankodás, időhúzás, nem pöröl az asszony…
Menő tengeri- és sportkajakosok néha kissé lenézően pillantanak az övékénél lassúbb léghajóra. Na, és akkor mi van, ha lassúbb? Így is tudok vele ár ellen evezni a Dunán, gyakran megyek oda-vissza túrákra, nem csak lefelé csorgok vele. Igaz, versenyt aligha nyernék vele, de más is a célom, sőt, ha azonos távot veszek alapul, tovább vagyok kinn a természet ölén. Egyébként túrázgattam már együtt merev kajakos társakkal a Szigetközben, és egyetértettünk, hogy nem tartottam fel őket.
Az ördög a részletekben bújik meg, tartja a mondás. Elég egy hajszál a levesbe, hogy elmenjen az ember étvágya. Merev hajók esetén a tárolás és a szállítás lehet ez a hajszál, a kétrétegű léghajóknál a szárítás. Éppen ezért ideális megoldás sok vízi túrázónk, egyedüli hajóként, vagy a merev hajó kiegészítőjeként az egyrétegű léghajó, akár kajak, akár kenu kivitelben. Mielőtt pénzt ad ki valaki, gondolja végig alaposan, hogy mire, hogyan, milyen gyakorisággal akarja használni, és csak akkor vegyen olcsóbb kétrétegűt, ha van helye (pl. családi ház fészerében) szárítgatni . Egyébként egyrétegűt ajánlok, megéri a pénzét!