0. nap - Prológus
A túra gondolata 2017-ben csírázott ki. Utazási irodával voltunk feleségemmel a Vaskapu-szorosnál. A Djerdap erőműtől busszal jöttünk hazafelé, a Duna mentén, a szerb oldalon. Lélegzetelállító tájon kanyarog az út, hol magasan, hol a folyó szintjén, meredek sziklafalak tövében vagy éppenséggel az oldalába vájt úton. A Duna hol keskenyebb, hol tengerré szélesedik. A víz itt zöld színű, kissé arrébb már acélkék, majd sötét szürkére vált. Galambóc vára tűnik fel a parton, az út alagúton megy keresztül. Az utazó egyik ámulatból a másikba esik!
Ide vissza kell jönnöm! Rákövetkező évben kettesben kocsiztunk le Orsováig, hogy kicsit tüzetesebben vegyük szemügyre a tájat. Jeselnice faluból motorcsónakon kirándultunk a Kis- és Nagy Kazán szorosba, ám ezek csak a Vaskapu legvégét alkotják, és ott van még körülbelül 160 kilométer, a Duna áttörése a Kárpátokon. Ekkor már tudtam, hogy a Vaskaput a vízen fogom bejárni, mégpedig hamarosan. 2018-ban vásároltam egy új tengeri kajakot, a törhetetlen fajtát amelyik „ha leesik a tetőcsomagtartóról és átmegy rajta egy kamion, kirúgja magát, mire leérsz a tengerhez.”
Tervem véghezviteléhez kézenfekvőnek tűnt a TID-hez csatlakozni. Felvettem a kapcsolatot a magyar és szerb szervezővel. Utánajártam, megbeszéltük. 2019 márciusban regisztráltam magam a túra adott szakaszára.
Az indulást megelőző napokban listát készítettem, összeállítottam a felszerelésemet, sőt, hetekkel korábban kezdtem összevásárolgatni a szükséges holmikat, nem akartam semmilyen meglepetésben részesülni. A Duna nem játék! – hallottam már több szakértőtől, akik láttak egy s mást, főleg a dolgok sötét oldalát. Tehát komolyan kell vennem, nehogy valami kimaradjon. Persze olyan úgysincs, hogy mindenre gondoljon az ember. De ezért vannak a túratársak – valakinél biztosan lesz, ami nekem nincs és ez fordítva is igaz. A kajak orr-rekeszében kaptak helyet az alváshoz szükséges dolgok, a hátsóban a ruházat. A beülő mögötti kisebbe pedig a hadtáp került. A hajó így 60 kg-ot nyomott. Uram Jézus! Hogyan fogok én ezzel menni? Én, aki a 12 kilós, maratoni típusú, gyors kajakomhoz vagyok szokva, amellyel állóvízen a 11 km/óra is elérhető?
Sebaj! Lesz, ami lesz. Túléljük! Motoszkált egy tétova gondolat az agyam leghátsó cellájában: én ebben a hajóban még nem ültem. Soha ki nem próbáltam, pedig ezer alkalom lett volna rá, de valahogy sohasem vett rá a lélek, hogy ezzel a nehéz hajóval menjek le a tóra, a könnyű kis maratoni helyett. Így tehát maradt a csöpp bizonytalanság, hogy milyen is lesz az első menet. De ha probléma lesz, majd ezt is megoldjuk valahogy.
Aki azzal kezd neki beszámolómnak, hogy milyen szép útleírást fog olvasni, csalódni fog. Saját utazásom élményeit írom le, személyes érzéseimet, tapasztalásaimat. Természetesen tájleírás is lesz, látványosságokról is szót ejtek, de nem akarok lexikális ismereteket beilleszteni, erre inkább a Google-keresőt ajánlom. Praktikus információkat is közlök, melyek megkönnyíthetik az utánam jövők utazását, tájékozódását idegen földön, vízen. Remélem, hogy mindannyiunk hasznára válik.
Ez a terv: A Kárpátokon keresztül. Smederevo - Kladovo közötti szakasz, 190 km
1. nap - Indulás Szendrőre
Előző nap mindent beraktam a kocsiba, kajak fönn a csomagtartón, erősen lekötözve, baj nem lehet. Útvonal megtervezve, cím tuti. Délelőtt kilenckor gördültem ki a garázsból, izgalommal teli. Remélem, nem hagyok itthon semmit! A bajmoki határátkelőn léptem át Szerbiába. Bácska Topolyán 50 eurót váltottam dinárra. Belgrád felé az A1 autópályán jól lehetett haladni, de a fizető kapu előtt több kilométeres sor torlódott össze. Negyven perces araszolgatás, az autópálya-díj nem volt vészes. Elhatároztam, hogy nem a Belgrádot elkerülő szakaszon megyek tovább, hanem átverekszem magamat a városon. Nem bizonyult jó döntésnek, ugyanis éppen a csúcsforgalomban sikerült beérnem. Sebaj, a navigáció segített, mellékutcákon nagy nehezen kikecmeregtem. Először a 100-as, majd a 153-as úton haladtam, szinte végig lakott területen, eléggé lassan. Alig vártam, hogy meglássam a Dunát, mert tudtam, hogy akkor már tényleg közel járok Szendrőhöz.
Indulás előtt Sukorón
A starthely a Kompleks Jugovo Želvoz strand, kemping és sportlétesítmény, a Duna jobb partján. Délután öt óra felé érkeztem meg, leparkoltam. Már látszottak a kajakok, a sátrak – megnyugodtam, jó helyen járok. Az étterem teraszán üldögéltek páran, beszélgettek söröztek, eszegettek. Dejant elsőre kiszúrtam, a FB-on ismerősök vagyunk, láttam a fotóját. Rögtön üdvözöltem is, néhány mondatot váltottunk, kérdeztem, hogy van-e magyar a csoportban, mire azt felelte, hogy csak egy fő. Ezen kissé elcsodálkoztam, de sebaj, így könnyebb lesz megtalálni Sápi Gergelyt. A sátrak között bolyongva felismertem az egy szál magyart, mivel a kajakja a sátor mellett parkolt és a hátulján ott lebegett a magyar trikolor.
Kompleks Jugovo Zelvoz
– S. Gergely? – kérdeztem fennhangon, remélvén, hogy emberünk a sátorban tartózkodik.
– Igen, én vagyok – hallatszott ki az álmos hang. Szerencsémre itt van, gondoltam megnyugodván. Most már minden sínen van, nem lehet semmi gond. A nap hátralévő részében beszélgettünk, söröztünk, jókat poénkodtunk, mintha mindig ismertük volna egymást. Megnéztem a Duna-partot, körbejártam a kemping „létesítményeit”, kimentünk a főút melletti kisboltba vásárolni. A kocsival később behajtottam a kempingbe. Geri említette, hogy nagyon korán szokás indulni, azt nem tudni, hogy miért, de hát mindenki így csinálja. A „korán” reggel 6 órát jelent! Addigra sátrat bontasz, bepakolsz mindent a hajódba, megmosakszol, reggelizel, és a legvégén fölébredsz.
Ennek fele sem tréfa, nem akarom, hogy Geri reggel nélkülem induljon el, tehát nekem is fel kell készülnöm. A kajakot levettem a tetőcsomagtartóról, átpakoltam a cuccokat a rekeszekbe. Úgy döntöttem, hogy sátrat ma éjjelre nem állítom föl, kényelmesen megalszom a kocsiban. Este 9 óra felé elcsendesedett a tábor, így már érthető, hogyan tudnak olyan korán felkelni. Követtem példájukat, én is eléggé fáradt vagyok, az utazás kimerített. Békés éjszaka volt, szél sem rebbent, a felhők elvonultak, csak a csillagok és néhány kandeláber fénye törte meg a sötétséget. A nagy folyó hangtalanul, nyugodtan folydogált medrében.
A túra a 64. Nemzetközi Duna-túra (Tour International Danubien) keretén belül valósult meg, a szerb szakaszon, Szendrő és Kladovo között, 2019.08.03 – 2019.08.08. között.