4. nap - Donji Milanovac
Dobra táborhely - Napfelkelte
Korán kel a csapat, mint mindig, de már világos van. A pázsit tiszta víz, a tegnap esti, éjszakai esőtől. Gyors sátorbontás, szerény reggeli. Kimegyek a folyópartra fényképezni a napkeltét. Minden csupa sár. Néhány percet kell csak várnom, fotzás után visszamegyek a táborba, Gergő is elkészült már. Levontatjuk a kajakokat a partra, beszállunk, elindulunk. Mai etap: 33 kilométer.
Reggel, indulás után
A víz most csendes, a pára fölszállt, de a felhők igen alacsonyak. A Duna keletnek tart, de úgy öt kilométer után délkeleti irányba fordul. Álmosan evezgetünk a közepén. Beszélgetünk, nézzük a tájat. A kanyarnál a folyó közepén valami vár megmaradt fala áll ki a vízből. Később tudom csak meg, hogy ez a Drankó Erőd romja. Körbejárjuk, megcsodáljuk azt a keveset, ami maradt belőle.
Itt fordul Déli irányba a folyó
A napsugarak megvilágítják a kanyon mészkőfalait
Haladunk tovább. A felhők szétfoszlanak, a napsugarak megvilágítják a szűk kanyon fehér mészkőfalait. Elérjük a Djerdap Nemzeti Park területét. Ez a nagyjából tíz kilométeres folyószakasz a legszűkebb, kivéve természetesen a Kazán szorost. A vízről látható Lepenski viren őskori maradványokat találtak. Az egész ásatási területet befedték egy modern – nem mondanám, hogy tájba illő – építménnyel. A nemzeti park végén a Duna legalább háromszorosára szélesedik. Gergővel kikötésre alkalmas helyet keresünk, immár a román parton. Meg is pillantunk egy gyönyörű villát, szép nagy stéggel. Végre egy kulturált kikötési lehetőség. Kikecmergünk a hajóból, mindketten elnyúlunk a stég deszkáin. Élvezzük a napsütést, a tájat, és az életet. Bárcsak mindig minden ilyen lenne! Persze semmi sem tart örökké. Ez a világ már csak ilyen, és éppen ezáltal, odakinn a természetben megismerhetjük belső énünket. Nem más ez a túra, mint zarándoklat. A végén biztosan más leszel, mint mikor elindultál.
Lepenski Vir - kőkorszaki település a Duna mellett
Ismét kajakba szállunk, az utolsó 12 kilométer következik. Az időt beszélgetéssel töltjük el (ugyan mi mással is lehetne?). A szél természetesen ma sem kímél, erősen fúj, hullámokon bukdácsolunk.
A kezeim tropára mentek. Mindkettőn vízhólyagok és kifakadt vízhólyagok sebei. Hiába vigyázok, hogy ne érjenek vízbe, ezt hullámokon elég nehéz betartani. Kell valamit tennem, így nem fogom tudni végigcsinálni a távot. A következő megállóban biztos veszek egy kesztyűt.
Távolban Donji Milanovac képe bontakozik ki
Délidőben érkezünk meg Donji Milanovachoz. A rakpart végig kővel van kirakva, a visszaverődő hullámok nagy káoszt okoznak a vízen, alig lehet megközelíteni a sólyát. Hajóinkat felhúzzuk a meredek rámpán, majd át a strandon, el a buszpályaudvar mellet, majd befordulunk a városi parkba. Ez a park gyönyörű, tele fenyőfákkal, egzotikus bokrokkal, puha pázsit mindenütt. Végre egy jó hely! Lepakolunk egy terebélyes fenyő alatt. Gergő sátrat állít, én még várok ezzel.
Átmegyek a buszpályaudvarra, megtudakolni, hogy mikor megy busz Szendrőre. Az egész eddigi úton az motoszkált a fejemben, hogy miként fogom a kocsit eljuttatni Szendrőből Kladovóba. Ha egyáltalán még ott lesz a kocsim ahol hagytam. Őszintén megmondom: nem bíztam a szerb közbiztonságban. Oly sok mindent hallani a Balkánról, meg hát tudom, hogy Szerbiában még mindig elég sokan élnek a létminimum alatt. Márpedig ilyen országokban az autók talán nincsenek annyira biztonságban. Utólag már sajnálom, hogy így gondolkodtam a szerbekről. Az előítéleteim áldozata lettem. Nagyon is tisztességes, barátságos népek.
Sajnos semmit sem sikerült megtudnom a buszjáratokról. Egyetlen menetrend sincs kifüggesztve sehova. Jegyiroda nem létezik, így természetesen jegypénztáros sem. Egy nénitől próbálok tudakozódni, hogy megy-e busz Pozsarevacba, onnan Szendrőre. Legalább tíz percig beszél nekem, amiből annyit értek, hogy: Beograd. Ez édeskevés. Feladom tervemet, hogy a kocsiért busszal visszamenjek. Átballagok a szomszédos szupermarketbe, veszek ásványvizet, nápolyit és sört. Az emeleten kínai áruház, szuper, itt biztos kapok kesztyűt! Sikerül is vennem egy pár cérnakesztyűt. Ez jó lesz, csak ne érje víz, mert ha átázik, nem ér semmit. Visszaballagok táborhelyre, iszom egy sört. Felkeresem a többieket, már akik beérkeztek, mert még jó páran a vízen vannak. Beszélgetünk, mennek a poénok, ismerkedünk.
Hamarosan újabb magyar túratársat kapunk, Jánost. Könnyen megtalál minket, csak a zászlót kell figyelnie a kajak farán. Elmondja, hogy még többen jönnek otthonról, kisbusszal, jelenleg Belgrád körül járnak, estére ideérnek. Hosszan beszélgetünk a rakparton ülve. Ő régi „motoros”, többször megcsinálta a TID különböző szakaszait.
Délután öt felé Gergővel lemegyünk a strandra tusolni. Harmadik napja, hogy úton vagyok, de eddig nem sikerült lemosakodnom. Olyan körülmények voltak, hogy inkább vállaltam a tisztátalanság kellemetlenségét. Fürdőnadrágban ballagunk le a strandra, ahol alig pár ember lézeng, napozik, habár melegen süt a Nap. Néhány kölyök ugrál be a partfalról a Dunába, jó móka. Sehol egy lángosos, vagy italárus. Fura. Csak a kavicsos part és az egy szem tusoló. – Ússzunk egyet tusolás előtt – javaslom Gerinek, aki látom, húzza a száját. Negyven egynéhány napja csinálja a túrát, de eddig még nem fürdött a Dunában! Sebaj, én kipróbálom. A víz kellemes, bár a szél rengeteg békalencsét sodor a parthoz. Békalencsés vízben még úgysem fürödtem. Beljebb már tiszta a víz. Sodrás nulla. Pár percnyi úszkálás után kijövök a partra, jó sok békalencsével. Nem érdekes, úgyis letusolok. Geri már túl van a tisztálkodáson, miközben vár engem, másokkal beszélget. A tusból hideg víz folyik, erre azért számítottam. Hajamat is megmosom samponnal. Végre tiszta vagyok. Jó ez az érzés három nap után.
Donji Milanovac és a Duna este (nem saját fotó)
Este hétkor vacsoraosztás. Csevap pitában. Mmm. Ezt már szeretem. A grillezett hús aromája jó füstös. Belakunk, mellé söröcske, ennél fejedelmibb kaja nem is kell. Közben megérkezik a magyar csoport, összeismerkedünk. Hoznak jófajta bort. Az egész este jó hangulatban telik el. Szokás szerint korán eltesszük magunkat holnapra. Lefekvés után gondolatban végigfutom a nap eseményeit. Kimondottan szép hely ez a Donji Milanovac. Tele van igényes üdülő villákkal, nem zsúfolt, a folyó mellet mindjárt itt vannak a hegyek, erdővel sűrűn borítva. Ide még egyszer jó lenne visszajönni a feleségemmel, pár napot eltölteni. Romantikus lenne. Persze hoznánk a kajakokat is.
Táborhely Dobji Milanovacban
Romantika