Március 15-ödikei vízitúránk sikerén felbuzdulva úgy döntöttünk, hogy folytatni kell a Kígyós (Kiskunsági-főcsatorna) bejárását, pontosabban befejezni, egy 18 kilométeres szakaszon, a Kígyósi csárdától (itt szálltunk ki legutóbb) Akasztóig. Reggel 7-kor indultunk ezúttal, de lefelé menet bedobtam az ötletemet, hogy ne fejezzük be túrát Akasztónál, hanem emeljünk át szépen a Duna-völgyi-csatornára (DVCS) és azon még 15 kilométert tudnánk dél felé haladni egészen a Kiskőröst Kalocsával összekötő út hídjáig. Ott tettük le Pupu járgányát. Stirlitz (aka Mikulás) ekkor még nem tudta, hogy bonyodalmak lesznek…

a kiskunsagi kigyos csatornan 2 01

A másik autóval szépen elkocsikáztunk a Kígyósi csárdáig és a jól bevált helyen parkoltunk, felfújtuk a Thayát. Rögtön odajött két horgász-külsejű fazon, érdeklődni, hogy szabad-e itt kajakozni. Megnyugtattuk őket, reméljük, terjesztik a helyes igét. Rutinos mozdulatsorok és 15 perc után vízen is volt a Pupu-Mikulás duó. Nagy volt a kontraszt a vasárnapi 1 fok, hideg szeles idő és mai 15 fokos szélcsend között. Helyesen ítéltük meg, hogy ezen a túrán bizony rövid nadrág, rövid ujjú mez lesz a megfelelő viselet.

A Kígyós errefelé is gyönyörű, kanyargós és változatos. Pontosan két kilométer múlva furcsa akadály: a zsilipet átépítik, tőle jobbra egy itthon ritkán látott csőgát van. Nyilván átemelés lesz – gondoltuk – de a víz zúgásából hamar észrevettünk egy kis szűk hallépcső szerű folyosót, amely keskeny kis ágban folytatódott. Vadvíz a Kiskunságon! – kiáltottunk fel, és vízről megtekintve megállapítottam, hogy simán le tudunk menni a Thayával. Úgy is lett! Váratlan élmény és klassz kis mini vadvíz volt pár tíz méteren. Sosem gondoltam volna, hogy ilyesmibe botlunk a Kígyóson. Megspóroltunk tehát egy átemelést és nem is volt több a Kiskunsági-főcsatornán.

a kiskunsagi kigyos csatornan 2 02

Repültek a kilométerek, élveztük a nyárias napot: rövidgatyában, mezítláb. Milyen jó volt így sétálgatni a parton, vagy néha lábszárközépig belelépni a már nem is olyan hideg vízbe! Rendesen le is barnultunk. Pontban délben megebédeltünk egy csodaszép, nyugodt helyen és tudtuk, hogy nem is lehetnénk most jobb helyen, ezen a kora nyárias márciusi napon. Itt nincs pánik, nincs koronavírus, csak a végtelen nyugalom.

Hamarosan viszont homokszem került az addig svájci óra pontosságával ketyegő gépezetbe: Pupu jelezte, hogy nincs a nyakában a kocsikulcsa, nem találja. Remek! Minden holmit átkutattunk, de valóban nem került elő a Doblo kulcsa...

Lapátoltunk tovább szépen Akasztó felé már ki is dolgoztam a vészforgatókönyvem: riasztom bátyámat Kecskemétről, aki 5 után értünk jön Kiskőrös mellé és visszarepít a csárdához, ahol jó eséllyel elkerül Pupu kulcsa.

a kiskunsagi kigyos csatornan 2 20

Akasztónál nagy hangon bekiabál a környék alighanem legintelligensebb horgásza: Itt tilos csónakázni! Rendőrt hívok! Hívjon csak bátran! – biztattuk, elképzelve, mit szól majd az egyenruhás, ha meghallja, hogy a mai válságos időkben mi a legfőbb problémája ennek a lángelmének, és hogyan rohan majd kivont pisztollyal, hogy megállítson, letartóztasson és tömlöcbe vessen minket! Hihihi, bruhaha!

a kiskunsagi kigyos csatornan 2 23

Ahol a Kígyós véget ér, óriási építkezés folyik, új műtárgyat alapoznak éppen, de szerencsére némi udvariaskodás és néhány barátságos szó hatására minden gond nélkül átengedtek az építési terület szélén, hogy átemelhessünk a DVCS-re. Ahogy elindultunk, három különbség tűnt fel a Kígyóshoz képest: jóval keskenyebb, jóval gyorsabban áramlik, és picit más a víz színe. Hasonlóan tiszta is, egyetlen sodródó pillepalackot láttunk. No és persze megállapítottam (elhamarkodva), hogy unalmasabb. Ezt az itteni 15 kilométer után visszavonom: nem unalmas a DVCS, nagyon is változatos, de igaz, hogy kevesebbet kanyarog. Szélcsendben és napsütésben, jó tempóban (7km/h felett) haladtunk a továbbiakban és egyetlen átemelés volt, a mai etap 28. kilométerénél. Onnan a maradék bő öt kilométer olyan gyorsan elrepült, hogy már csak arra emlékszem, hogy a híd előtt kiemelünk. Csúcs volt ez a nap!

Béla bátyám svájcias pontossággal jött értünk és repített minket vissza a Kígyósi csárdához, ahol azonnal előkerült a másik kocsi csomagtartójából az eltűnt kulcs! Happy end! Hálás köszönet a "felmentő seregnek"!

a kiskunsagi kigyos csatornan 2 43

Felejthetetlen napot zártunk. Igazi vízitúra élményünk volt a Kiskunságban, ahol keveseknek jut eszükbe ilyet keresni. Szívből ajánljuk!

 

Kattints a képre a galéria megnyitásához!

Szöveg: Mikulás és Pupu
Képek: Mikulás, Pupu, videó: Mikulás

Free Joomla Lightbox Gallery

Comments powered by CComment