Másnap ismét napsütés ébresztett. Nagyon szépek a reggelek a tengerparton. A napkelte új élmények reményét jelenti. Reggel öt-hat óra tájban még elviselhető a hőmérséklet. A szél lágyan simogat, a levegő kellemesen hűs, a víz barátságosan csobog, ahogy partra fut. Csend van, ez a világ nem sürget. Része vagyok ilyenkor a természetnek, barátsággal fogad, ha felveszem ritmusát, tisztelem törvényeit. Én pedig igyekeztem…

Akkurátusan elkészítettem reggelimet – tea, felvágott, kenyér, sajt, lekvár –, összepakoltam a cuccot, be mindent a hajóba, és irány a víz. A tegnap keresett öböltől félórányira táboroztam. Akkor, évekkel ezelőtt, megváltásnak tűnt az erős szeles átkelés után. Most csendes volt a víz.

 a magyany harmoniaja 03 01

Az öböl egyike az úton talált legnagyobb ívű sekélyvizű partoknak. Nem véletlen, mert az adriai mészkő-gyöngyök közül Olib „kilóg”. Lapos sziget, üledékes földterület, sok kellemes öböllel. Neve is ehhez kapcsolódik. A rómaiak a latin alluvium, a jól megművelhető föld alapján nevezték el, ez változott évszázadok alatt mai alakjára.

A következő célpont Molat szigete. Körülbelül húsz kilométeres átkelésnek látszott. Nekilendültem. Az idő továbbra is ideálisan kellemes, enyhe szél, gyenge hullámzás, napsütés – nem lehet probléma. Nem is volt.

A tengeri kajakozásnak van egy monotóniája. Ül az ember beszorítottan – kell a hajókontakt - a cockpitben, pörgetni kell a lapátot, egyébként a hajó csak áll egyhelyben. A hosszú tengeri átkelések lélektanilag még terhelőbbek. A folyóparton le tudja mérni az ember a haladást, a part változatossága oldja az egyhangúságot. Itt, a víz közepén nem érezni a haladást. Húzod-nyomod a lapátot, de nem tudsz viszonyítani semmihez. Látod, ahogy a lapát örvényei mögéd kerülnek, a hajó belépő élénél táncolnak hullámok, ez mutatja, nem állsz. Aztán, ahogy telik-múlik az idő, egyre közelebb kerül a túlpart, a megcélzott sziget. Lassan megjelenik, még csak színben elkülönülve a szoknyája – az a vízhez közvetlenül kapcsolódó sziklás rész, ahol a vihar korbácsolta hullámok kiirtják a növényzetet –, majd egyre határozottabb körvonalat ölt a célterület. Feltűnnek a település házai. Elsőként a templom tornya, a magasan lévő házak teteje, a kikötőben imbolygó vitorlások árboca. Mind azt mondják: rendben haladsz, csak így tovább, mindjárt odaérsz. És tényleg. A munka itt is meghozza eredményét.

Így jutottam el Molat északi kikötőjébe, Zapuntelbe. Erre a falura is jellemző a kétarcúság. A kikötőben egymás mellett állnak millió eurós jachtok és vén halászbárkák, a parton lepusztult házak és frissen épített, gazdagságról árulkodó villák, rendszám nélküli, szétrohadt, de még működőképes, és legújabb kiadású autók. A múlt és a jövő, egyszerre. Mondják, ennek egyik oka a közelmúlt délszláv háború: a szerbek nem merészkednek a horvát szigetekre, tulajdonuk elhanyagolttá válik, egyre csak pusztul.

 a magyany harmoniaja 03 02

A koradelet a kikötőben töltöttem. Megkóstoltam a citromos Karlovackót. Odahaza tartózkodom a limonádé-sörtől: vagy sör, vagy limonádé. Most egész jónak tűnt. Közben befutott egy kirándulóhajó, a „hangyák” megrohanták a kikötői konobát – ott rendelhette meg az ebédet az utazásszervező cég. A békés déli pihenőt követően tovább indultam. Megvártam, míg a népség visszatér a hajóra, és elhúznak. Olyan „ha kedd van, akkor ez Belgium” utazásnak látszott. Ha nekik ez kell, legyenek boldogok. Mindenki kapja meg, amire vágyik…

Éppen csak szellő fújdogált, békés volt a víz. A korábbi tapasztalattal ellentétben nem erősödött délelőtthöz képest a szél. A sziget oldalában csak találok valahol egy éjszakai pihenőre alkalmas öblöt, bíztattam magam. Időmbe belefért, gondoltam, megnézem Tovarnjakot. 3-4 kilométerre van Molat-tól. Irányba esik, kis kitérő. Már messziről feltűnt a sziget érdekessége: a Velebit felől sziklás, Molat felől cserjés, a szélvédett oldalán fenyves borította a sziklát. Kikötöttem, elindultam „felfedezni” a nem túl nagy kődarabot. Meglepetésemre a fenyvesben emberi tartózkodás nyomait fedeztem fel. Uszadék-deszkákból összerakott „ülőgarnitúra”, ágakból kerítés, még valami széljelző kavicskombináció is lógott. Az egymásnak koccanó kövek kellemes zajjal jelezték az alkotóképesség eredményét.

 a magyany harmoniaja 03 03


Találtam táborozásra alkalmas másik helyet is, inkább oda cuccoltam be. Ehhez sólyát kellett építenem, hogy a köves parton kisebb karcolásokkal ússzam meg a kikötést. Időmbe ez is belefért, volt anyag, uszadékfa. Felhúztam hajómat az erdő szélére, a fenyőfák kellemes-hűvös árnya alatt berendezkedtem. Megérkezésem után a sziget környékén sorra jelentek meg a vitorlások, motoros hajók. Látszott, ez part a hajósok ismert és kedvelt fürdőhelye. Ők nem jöttek ki a partra, csak a szélárnyékában horgonyoztak le, élvezték a fürdőzést.

A Tisza és a Duna mentén is vannak ilyen vadkemping-helyek. De azért a tenger más. A víz tisztasága, kéksége, a hullámzás zenéje, a levegő sokszor megénekelt sós illata erőteljesen különbözteti meg a hazai vízpartoktól. Annyira kellemesnek éltem meg az egészet, hogy elhatároztam, nem megyek tovább, sőt a másnapot is itt fogom tölteni. Vizem, kajám van, nincs szükségem semmire. Ezzel az elhatározással vertem fel sátramat. Kimostam cuccaimat, uszadékokból rendes tábori ebédlőt raktam össze. A késői ebéd után a szokásos program, szunyókálás következett. Ezt a programot nehéz megunni…

 a magyany harmoniaja 03 04

Folytatjuk...

Comments powered by CComment