Újra beköszöntött az ősz, legkedveltebb évszakom, evezéshez, és túrákhoz egyaránt. Persze, a hideg éjszakák és a változékony idő miatt, már nem
olyan könnyű többnapos túrákat szervezni. Ilyenkor örülni kell az egynapos kimozdulásoknak is. Egy szeptemberi szabad hétvégén, éppen ideálisnak tűnt az időjárási előrejelzés, jó éve tervezett evezésem megvalósításához.
Egy sima tavi, vagy csatornai evezéssel, természetesen nem vártam volna eddig, most azonban a Balti tengerre készültem. Tengeri evezős tapasztalatom nincs, és hát a kajakom sem éppen erre van tervezve. Az előrejelzés legkedvezőbb, gyenge déli, délkeleti szelet írt. A szigetkerülés alatt így nagyrészt hátszelem lesz, és a legszebb részeket már szélvédetten élvezhetem.
A Poel sziget, ahová készültem, Németország északi részén, Mecklenburg tartományhoz tartozik, és a Wismar öbölben fekszik. Híd köti össze a szárazfölddel, a lakókocsis turisták egyik nagyon kedvelt helye. Mindössze 36 négyzetkilométer, de minden igényt ki tud elégíteni, üzleteivel, éttermeivel, szállodáival. A legnagyobb, timmendorfi kemping sátorhelyei szinte már a tengerbe érnek. Történelmi látnivaló is akad. Külön érdekesség, hogy az 1600-1900-as évek között dán és svéd kézen is forgott Poel. A helyi múzeumban részletesebb ismertetést kaphatunk a Cap Arkona 1945-ös elsüllyesztéséről, emlékműve Schwarzer Busch településén áll. Továbbá, két világító torony van a szigeten, az egyik Timmendorfban, a kisebb másik pedig Gollwitzban.
Indulásomat innen, a gollwitzi partról terveztem. Csak egyórás út nekem a tenger, így kényelmesen készülődhettem reggel, és mire odaértem, fel is szállt a köd. Érkezéskor azért gyorsan lerohantam a vízhez, ránéztem a tengerre, és megelégedéssel láttam, hogy nem mossák méteres hullámok a partot. Lecipeltem a kajakot és a szükséges dolgokat, aztán belevetettem magam az aznapi kihívásba.
Az északi csücsökből indultam, déli irányba, a sziget bejárata felé. Gondoltam, jobb már az elején túl lenni a szeles szakaszon. Ez az oldal nagyon kedvez a vízi-, és vándormadár világnak. Jórészt természetvédelmi terület, és részben nem látogatható. Ilyen az a kis sziget is, a nagyobb mellett, ahol táblák figyelmeztetnek a fészkelő és pihenő madarak óvására.
A szélárnyékból kikerülve olyan szembeszél fogadott, hogy igencsak próbára tett. Spricóm sincs, így rendesen bevert a víz. Ennek a szakasznak úgy a felénél találtam egy kisebb szigetet, magas náddal. Ennek a szélárnyékos oldalán kifújtam magam, és frissítettem is. Végig sekély víz volt a jellemző, talán ha derékig ért a part közelében.
A híd után valamelyest normalizálódtak a viszonyok az oldalszéllel. A látkép a bal oldalamon, Wismar gyártelepeivel nem igazán nyűgözött le, azonban a jobb oldalon legelésző birkák és lovak egyensúlyba tették a dolgokat. Találtam halászok által letett bójákat, és volt, ahol a hálókat kellett kerülgetnem. A víz kristálytiszta, és meglepően kevés szemetet találtam. A víz tisztasága ellenére, sajnos ma nem láttam medúzákat.
Igyekeztem végig a part közelében maradni, de sok helyen olyan sekély a víz, hogy már homokot lapátoltam az evezőmmel. Ez azért már nekem is kevés, ilyenkor mélyebb részeket kerestem, beljebb merészkedtem. Kereszteztem a Wismar-Kirchdorf hajózási útvonalat, ami azért igényel némi odafigyelést. Hétvége lévén, nagy a forgalom. Nem terveztem Kirchdorfba bemenni, így csak keresztbe átvágtam az öböl bejáratát. Számtalan vitorlás hajó és gyors motorcsónak volt a közelemben, így gyorsnak kellene lennem, és jól kell időzíteni az öböl átevezését. Kicsit jobban belehúztam, és már gond nélkül át is értem a túloldalra. Innen jön csak igazán az élvezet!
Az oldalszelet felváltja a hátszél és már "hosszú" hullámok is segítik rövidke (3 m) kajakom haladását. A nap kellemesen melengetett és a szél egyre jobban gyengült, ahogy a helyi nudista strand közelébe, Wangerbe értem. A látottakról inkább nem írnék, tekintetemet inkább bal felé, a vitorlásokra, a kicsi jollékra, a katamaránokra és a nyílt vízre irányítottam. Sokan horgonyt dobnak ezen a szakaszon, és itt töltik a napot. Nem is csoda, hiszen tényleg magával ragadó a látvány. A tiszta, sekély víz, és az egészen Timmendorfig tartó omladozó part tényleg paradicsomi képet fest. Persze, kinek mi… Ez nem az Adria, nem is a Karib térség, mégis megvan a varázsa.
Timmendorf igazán pezseg az élettől. Strand, étterem, ajándékbolt, kemping, amit csak el tudunk képzelni. Itt terveztem pihenőt és ebédszünetet tartani. Kicsit kifújom magam az utolsó etap előtt. A kikötő szélén lekötöttem a kajakot, és magamhoz vettem fontosabb dolgaimat. Elsétáltam a hajóhoz, lényegében egy úszó büféhez. A heringes szendvics finom volt, a sör pedig hideg. Mint mindig. A vízi mentőknek itt a központjuk, és sok helyen találni perselyt, amelybe adományokat gyűjtenek a kiadásaik fedezésére. Ha itt járok, én is tiszteletemet teszem egynél.
Idejét éreztem indulni, mert még van egy pár kilométer előttem. Innen, balomon a nyílt víz, jobbomon strandok kísértek. Túl nagy változatosságra nem is számítottam. A gyenge hullámzást azonban nagyon élveztem. Schwarzer Busch volt a következő település, újra magas partfal kísért, egészen Gollwitzig, egy kicsinyke településig, világítótoronnyal, hotellel, strandokkal.
Nekem mégis több ennél egy kicsit, németországi tartózkodásom egyik kiemelt pontja. Repcevirágzáskor évente itt horgászom csőrös csukákra, amit aztán füstölünk vagy kisütünk. Ide járunk strandolni a kevés ember miatt, most már családdal is. És... itt kértem meg a párom kezét. A szigetet már bejártam kerékpárral és gyalogosan, éppen itt volt az ideje körbeevezésének is. Úgy gondolom, lesz még folytatása a tengeri kalandozásoknak, persze megfelelő kajak beszerzése után.
27 kilométer kellemesen fárasztó evezés, és csupa jó emlék. Ezt adta a mai nap. Ja, és egy 25 eurós parkolási bírságot. Kicsit bosszantott, de jókedvemet, elégedettségemet már nem tudta elvenni.
