Az Adria kvarneri szigetvilágában terveztünk csavargást. Cres és Losinj találkozásánál szállunk vízre, a csatornán át Cres nyugati oldalán hajózzunk Unije, Susak felé, majd Mali Losinjt érintve, Ilovik meglátogatása volt tervben.
Kellemesnek ígérkezett a túra. Volt benne part menti lapátolás, hosszabb, nyílt vízi átkelés, szigetek meglátogatása, turistaprogram is. Jó csapat indult a tengerre. Egy internetes újság tengeri kajakos fórumán ismerkedtünk meg Aeroeval, aki összerakta a programot. Már eveztünk együtt a Balatonon, és voltunk a velencei Vogalongán. Adta magát, hogy nyáron együtt nézzük meg az Adria szigeteit. Így hozzá, fiaihoz, Balihoz és Boldihoz, Janics Natasára hasonlító unokatestvérükhöz – a továbbiakban Janics Natasa Alteregó, JNA – csatlakozhattam. Ez nemcsak azért volt fontos, mert mindannyian hozzájárultunk, hogy élmény legyen a túra, hanem mert vízen soha nem lehet tudni, milyen rendkívüli helyzet adódhat, ki milyen segítségre szorul, vagy éppen mit tud segíteni.
A csapat törzse egy nappal hamarabb érkezett az Osor melletti kempingbe. Szükség is volt "akklimatizációra", mert JNA még nem volt tengeren, s a kettes Prijon első ülésében szoknia kellett a helyzetet. Én másnap csatlakoztam, haladós éjszakai autózás után, az első hajnali komppal mentem át a szigetre. Ezt a variációt jó szívvel tudom ajánlani. Öreg Oroszlánkirályommal beálltam a kempingbe, hamarosan indulásra készen álltunk.
Két fontos feladatunk volt még reggel. Először: tájékozódni az időjárásról. A kemping recepcióján semmi jóval nem bíztattak. Havaria – mondta, nézett ránk csodálkozva egy kedves, idősebb asszonyság a szemüvege mögül. Kajakkal a tengerre – ezek nem normálisak, olvastuk véleményét tekintetéből. Viszont segített hozzáférni a legfrissebb internetes adatokhoz. Mi indulás mellett döntöttünk, részint, mert Aeroe megszervezte, hogy minden reggel sms-ben kapjuk az aktuális időjárási előrejelzést, otthonról, magyarul. Szélirány, szélsebesség, csapadék, napsütés, minden, ami kellett. Ha tehát valami nagy gubanc készülődik, megkapjuk a jelzést, nem ér váratlanul, fel tudunk készülni.
Másodszor: bepakolni a hajókba. Tárasaim elmulasztották az előző napi próbát, így váratlan helyzet állt elő. A vinni tervezett cucc jó részét ki kellett hagyni: 500 oldalas könyveket, több kilónyi folyóiratot és fejenként vagy húsz liter vizet. Mint megtudtam, tavaly egy alkalommal elfogyott vizük, a kikötői bankautomata nem működött, készpénzük nem volt, a boltban sem tudtak kártyával vásárolni, és ezt most el akarták kerülni. Jelentem, sikerült. Ahogy cipeltük a megrakott hajókat, érezni lehetett, hogy lépéseink ütemére meghajoltak...
Szeles időben startoltunk, Osor felé. Néhányszáz métert kellett megtenni a két szigetet – Crest és Losinjt – elválasztó csatornáig. Az átjárót a rómaiak vágták a sziklába, ahol a legkeskenyebb az átjáró, stratégiai jelentőségű településsé téve Osort. A Kavuada-csatorna nem szuezi méretű – nincs száz méter hosszú, úgy tizenöt méter széles -, de lényegesen lerövidíti a hajók útját. A két szigetet összekötő híd elfordítható. Hajók naponta kétszer, amikor elforgatják a hidat, kelhetnek át a csatornán.
Mi, a kajakokkal, elfértünk a híd alatt. A csatornában erős áramlás ellen kellett dolgozni, de nem okozott problémát. A két Ysak kajak – Aeroe és én – mellett a kis RTM Oceanic – Boldi - szépen futott, a kettes Prijon – JNA és Bali – ugyan bukdácsolt a hullámokon, de tartani tudta a tempót.
Kellemes volt a kezdés. Nem csapott be a tenger. Nem volt tükörvizünk, de viharosnak sem nevezhettük a szelet. Na és, csak nem fogunk csodálkozni, hogy a tengeren fúj a szél? Dolgozni kellett, figyelni. Szépen haladtunk. A déli hőséget kis öbölben, ponyva alatt vészeltük át. A napsütés ugyan nem azonos a félelmetes bukószéllel, a bórával, de kegyetlen tud lenni. Szinte üt, ha az ember fedetlen fővel tartózkodik a napon. Szükség van a déli hőség alatti, árnyékos helyen eltöltött sziesztára. És a ponyva is kell – nem mindig találni a parton, öblökben árnyékos pihenőhelyet. Sajnos a part sokhelyütt szemetes. A viharok hordják ki a sok uszadékot, palackokat, strandolók felszerelését, minden egyebet. Szerencsénkre ez csak egy helyen volt zavaró.
Areoe hajós térképe – a vitorlás Adria-könyv lapjainak másolata – hajóroncsot jelzett az egyik öbölben. Valami rendes bárkára számítottunk, de elsőre nem találtunk rá. Később Aeroe kincskereső búvártúrára indult, és meg is találta a balatoni horgászcsónaknál alig nagyobb „roncsot” Azért örültünk a felfedezésnek. Sajnos koszos volt a víz. Nem csak a felszínen úszó szemét zavart, hanem a szemmel is látható lebegő uszadék. Ahogy enyhült a hőség, tovább is álltunk. Délután egy kicsit enyhült a szél, kellemesebb volt evezni.
Unijét, a Kvarner szigetcsoport egyik legnyugatibbját céloztuk meg. Abban bíztunk – a hajóstérkép biztatására – hogy nyugalmas éjszakai szálláshelyet találunk a szigetbe mélyen benyúló öblök egyikében.
Mentünk, lapátoltunk öbölről öbölre. A vitorlások katonás rendben horgonyoztak mindenhol, de nekünk való sátorozós helyre nem bukkantunk. A Nap a látóhatárhoz közelített, lebukni szándékozott, amikor felcsillant a remény, néhány doboz sör alakjában. Az egyik öbölben, egy vitorlázós osztrák sógor, meghívott egy italra. Hajója hűtőjéből elővett Steffl igazán jól esett. Kedves ember volt, a nagyobb hajó biztonságában értékelte a mi lélekvesztőinket, őrült vállalkozásunkat. Isten tartsa meg szokását sokáig.
Feldobta társaságunkat ez a közjáték, de a part csak nem akart bennünket befogadni. Az idő sürgetésében keresgéltünk a sziklák között legalább annyi helyet, hogy ki tudjuk emelni a hajókat, és a parton legyen két-három sátornak való hely.
Szerencsénk volt. Nem ez lesz az ideális éjszakázás emlékeink között, de soha rosszabb körülmények közé ne keveredjünk. Kipakoltunk, felvertük sátrainkat. Én úgy döntöttem, sátor nélkül, csak a derékaljon, hálózsákba bújva éjszakázom. A Nap már lebukott, amikor elfogyasztottuk vacsoránkat, és az aktuális "a" betűvel kezdődő italunkat: volt „asör”, „apálinka”... Szép éjszakánk volt.
Jövő héten folytatjuk...
A cikket olvasónk, Fábry Béla küldte!