A falanszteri ébredést követően az utolsó túranaphoz készülődtem, de kis csapatunk ketté vált. Nekem haza kellett indulnom, az Aeroe-team ment tovább Ilovikra, ahol az ideális táborhelyet – homokos part, természet csendje, zajos turistáktól mentes, háborítatlan nyugalom – remélték megtalálni.
Kellemes, bőséges reggeli után szálltam vízre. A kemping strandja benépesült, "lábujjhegyen" kellett a vizet megközelíteni, és ott óvatosan kerülgetni a fürdőzőket. A kemping nem nekünk, a tengerek kajakos vándorainak való. Sok ember, tülekedés, zsúfoltság, zaj... Csak a meleg víz, a zuhany, és az angolvécé menti.
Kikanyarodva a Mali Losinj-i öbölben találtam magam. Enyhe szél, lágy hullámok –, de vitorlások sokasága zavart haladásomban. Aztán egy motoros hajóról udvariasan megkértek, volnék szíves arrébb lapátolni, mert itt éppen regatta volna. Tényleg, minden hajó egy irányba ment, a népek ott egyensúlyoztak egy oldalon, a vitorlások mellett zsűri-hajók. Szép látvány volt. Én meg kerestem az átjárót a Losinski-kanal felé.
Az autóforgalom alapján lehetett beazonosítani, merre kellett mennem. A csatorna az osorihoz hasonló, még az elfordítható hidacska is azonosnak látszott. Második nekirugaszkodásra mentem át, mert induláskor nem kellett a hullámkötény, de ahogy átnéztem a híd alatt, mi vár rám túloldalt, szép tarajos hullámokat láttam sorjázni. Visszalapátoltam, felszerelkeztem.
Átérve kitárult a tarajos világ. Na, gondoltam, ma sem úszom meg az erős szembeszelet, hullámokat. Jó húsz kilométer várt rám. Gondoltam, átmegyek az Losinji-csatorna túloldalára, az osori oldalra, ott legalább a szélvédett part mellett mehetek a kempingig. Ahogy túl voltam néhány tíz méteren, rendben lévőnek látszott a helyzet. Lemondtam az átkelésről, maradtam emitt.
Az út kevésbé volt élményszerű. Társaság hiányában magányosan lapátoltam. Ez önmagában nem baj, ha öblökkel változatos a part, mint Krk punati-baskai oldala. De itt mintha marsi vidéken jártam volna. Sziklák és sziklák, meredekek, hegyesek, sehol egy kellemes öböl. Egyetlen kikötéssel mentem a kempingig. Egy parányi sziget mentén, kishajós kikötőben álltam meg, ott sziesztáztam, de nem sokáig.
Gondoltam, ha már így adódott, legyen ez próbája annak, mi lesz jövőre, ha tervem szerint eljutok az Égei-tengerre, és a Kikládok szigetvilágában 15-20 kilométert kell egyik szigettől a másikig megtenni.
Meglepően jól bírtam a kiképzést a komfortos hajóban. Néhányan a csapatból, akiknek Ysakjuk van, panaszkodtak a deréktámaszra. Több variációt is kipróbáltak, én maradtam az eredeti, gyári konstrukciónál, nem volt vele gondom. A lábtámasz rendesen volt beállítva, kitámasztani, nyújtózkodni is tudtam, ha kellett. Kaja-pia – müzli-szelet, ásványvíz – kezem ügyében a decktáskában, lapát kikötve a hajóhoz (!), jó, mikor kikötésnél, a hajóból kikecmeregve, mindkét kezemet használni akarom.
Ezt az Aeroe-team is átvette, még az első napon.
Multifunkciós pillepalackra csak az egyik funkció miatt volt szükségem: „hogyan oldjuk meg a folyó-ügyeket a nyílt tengeren?” Sapka, szemüveg, hosszú ujjú gyorsan száradó, "lélegző" felső - minden jónak bizonyult. Mint ahogy a hajó is. A sokat dicsért – és legalább annyit cikizett – Ysakról csak felsőfokon tudok beszélni. A fehértajtékos hullámzás közepette egyszer sem billent. Igaz a túra végén is volt benne cucc rendesen. Ez a terhelés, velem együtt, 100-110 kiló kell ehhez a stabilitáshoz. A pakolórekeszek is jelesre vizsgáztak. Egy csepp víz se jutott be a gumik alá. Kormány olykor elkélt volna, de összességében továbbra is kitartok a kormánymentesség mellett.
Komótosan lapátolva jutottam el a túra kiinduló-pontjáig, az Osor menti Lopar kemping kishajós kikötőjébe.
Szép volt. Innen tovább a többi - nem érdekes. Boldog viharnapot, barátaim!
VÉGE
Ennek a történetnek ugyan vége, de Fábry Béla élményivel jövő héten ismét jelentkezünk. Kvarneri bolyongás 2008 címen egy újabb négy részes sorozat indul.