Ricsi netán nem normális? Az már tuti, hiszen saját magát aposztrofálja crazynek, méghozzá alapos okkal: kajaktúrái messze meghaladják az átlagos népeknek elképzelhetőt. Szerintem Ricsi csakugyan „nem normális”, azaz szabványos tucatember, aki képernyő előtt tölti szabadidejét, szombaton autót mos, vasárnap meccset néz – de nem is őrült, hanem nagyon is épelméjű, csak neki nagyobb, sokkal nagyobb léptékű a mérce a fejében a mienknél. Máshol vannak határai, más dimenziójú feladatokhoz méri magát, mer nagyot álmodni, és azt meg is valósítja.
Mit is talált ki Varga J. Richárd? Végigkajakozza az egész Dunát, amire még az alapértelmezett folyásirányban is nagyon kevesen vállalkoznak (például a jász gyerek Tukacs Miklós), de Ricsi a nehezebbik végénél fogja meg a dolgot: ár ellen evez, a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig! Ilyet még nem hajtott végre soha senki! Pionírtett! Micsoda vállalkozás! 2850 kilométer, 678 méternyi szintkülönbséggel, de e számok nem mondanak semmit. Odalenn óriási a folyam, akkora vízfelülettel, amelyen már komoly hullámzást kelt a szél, partja sokfelé vad vidék, beszerzési nehézségekkel, feljebb viszont sokkal kisebb folyón járnak nagy hajók, és gondoljunk csak az őrült sodrásra Regensburg hídjának pillérei között, vagy a híres Duna-elszivárgásra, ahol kis vizes időszakban kiszárad a meder. Hányféle helyzetre kell felkészülni, és mekkora kitartás, testi és lelki erő kell az egészhez? Nem tudjuk, egyelőre Ricsi sem, de a végére tudni fogja.
Varga J. Richárd nem bolond, nem őrült, nem vakmerő. Tökéletes felkészüléssel és önismerettel vág neki a nagyszabású Endurance Mission 3.0 - Danube Upstream túrának. Tizenkét évig élt Norvégiában, magas szintű tengerikajak-tanfolyamokat végzett el, és hivatásos túravezető lett a világ legnehezebbjei közé tartozó vizeken, ahol dühödten háborog az óceán, erősek az áramlatok, és sok helyütt függőleges sziklafal a part, úgyhogy kikötni nem lehet. Hogyan jött haza onnan? Természetesen kajakkal, a Lofoten szigetektől a Szigetközig, tengereken, csatornákon és folyókon keresztül, többnyire árral szemben evezve (például a Rajnán) 5079 kilométert, 139 nap alatt. Tavaly pedig két nap alatt felevezett a Mosoni-Duna 118 kilométeres szakaszán.
Afféle magányos vagabund ez a Richárd? Szó sincs róla: mikor megkérdezte szintén tapasztalt kajakos túravezető párját, Kis Klaudiát, hogy vele tartana-e a Duna felfelé végigevezésén, határozott igen volt a válasz. Csupa turbékolás lesz ez a három hónap, március és június eleje között? Nem számítanak idillre, bizonyára lesznek konfliktushelyzetek, de majd megoldják – párkapcsolati tréningként fogják fel. Meg kell küzdeni a kumulálódott fáradtsággal, hiszen naponta átlagosan 30 kilométert terveznek megtenni, legalább nyolc óra evezéssel. Mindezt a komfortzónán kívül, bármilyen időjárásban, vizes ruhában, sátorozással, kora tavaszi hidegben, nyári melegben, normál vízállásnál és árvízen. Ennivalóból nagyjából egyhónapi készletet visznek magukkal az induláskor.
Külön nehézség a koronavírus-járványhelyzet kezelése. Felvették a kapcsolatot hatóságokkal, követségekkel, vízi rendészettel, és sok segítőkészséget tapasztaltak. Az expedíciónak van jótékony célja is: gyűjtenek a Bátor Tábornak és a Tiszai Pet Kupának.
Milyen kajakokkal mennek? Richárd azzal vág neki, amellyel Norvégiából hazaevezett, Klaudia pedig az új magyar márka, az EcoKayak nagy rakodóterű Supreme típusát választotta.
Klaudia és Ricsi haladását a túra facebook-oldalán lehet követni, de a magyarországi szakaszon örömmel üdvözölnének becsatlakozókat, akik egy darabig együtt evezhetnének velük. Mosonmagyaróvár térségébe várhatóan április második felében érkeznek.
Mit lehet hozzátenni mindehhez? Klaudia, Ricsi, nem tartoztok az unalmas normális emberek közé, és éppen ez tesz rokonszenvessé. Szívből kívánom extrém túrátok teljes sikerét – és ebben bizonyára osztoznak a Vízjáró Magazin olvasói is!