Nyugodtan állíthatom, hogy legkedvesebb időszakom az ősz kezdete. Ugyan rövidebbek a nappalok és csípősek a reggelek, ám kellemesen felmelegít a vénasszonyok nyara. A fák lombkoronája még zöldell, de néhány levél már sárga és vörös színekben pompázik. A bogyós bokrok is színesednek, és lépten-nyomon gombákba botlom. Hajnalban víz felett úszó pára, szarvasbőgés csalogat, kimozdulásra késztet.
Sajnos, az aratások miatt kevesebb a szabadidőm, de amikor csak lehet, kihasználom az alkalmat egy evezésre. Az utóbbi napok néhány kisebb, alkonyatba nyúló lapátolása erősítette bennem az érzést, hogy amint lehet, tegyek egy nagyobb túrát.
Rövid tervezés után, és egy ismerősöm ajánlására, a Müritz-Elde csatorna Grabow és Eldena közötti részére esett a választásom. Rüdiger elmondása szerint errefelé tökéletesen járható a csatorna mellett kanyargó régi ág, az Alte Elde. Sajnos a beszálló pontot nem egyeztettük, elég nehézkesen találtam meg a legmegfelelőbbet. A reggeli csípős hidegben körbejártam a lehetséges helyeket, közben beszereztem egy kis reggelit, és végigsétáltam Grabow kockaköves szűk utcáit. A térkép segítségével aztán meglett a tökéletes beszállóm.
A városi kikötő és a lakókocsi-parkolók mögött van egy idősek otthona és egy tágas parkoló. Az utóbbi szélén már látni a kitaposott ösvényt, amely levisz a vízhez. Meredek ugyan, de járható. Vízre tettem a kajakot, bepakoltam egy félnapos készletet, és már oldhatom is el a kötelet. Az öreg Elde egy duzzasztása alól indultam, ahol a lezúduló víztömeg elég nagy sodrást csinál. Kezdeti lökésnek pont jól jött.
Száz métert, ha csorogtam, máris jött a meglepetés; egy hajózást tiltó tábla. Általában duzzasztót jelent, de itt szó sem lehetett erről, hiszen alatta szálltam vízre. Vissza már nem fordultam, maradt az óvatosság. Pár kanyar után jöttek a városszéli kis kertek és a hozzájuk tartozó stégek. Kajakok, kenuk, kis csónakok sorakoztak mindenfelé. Itt már sejtettem, hogy nem lesz gond, mehetek nyugodtan. Elhagytam a kerteket, meg két meglepett horgászt, és egyik kanyarból már fordultam is a másikba. Kerülgettem bedőlt fákat, bujkáltam lombok alatt. A pára még hangulatosabbá tette az amúgy is kellemes reggelt.
Egy erősen fás-bokros részt elhagyva, találtam egy kiszállót, ahol megreggeliztem. Ugyan nem sokat jöttem, úgy öt kilométert, de csak jobb itt reggelizni, mint benn a városban. Kicsit körülnézve láttam, hogy a csatorna tíz méterrel arrébb folyik a régi ág mellett. Feltűnt, hogy társaságom is van a reggelihez: egy nutria! Zavartalanul ücsörgött a nád tövében, talán valami potya falatra várt. Könnyen meglehet, mert a csatorna túloldalán egy lakókocsis kemping van, és vélhetőleg elkényeztették felesleges és egészségtelen ételmaradékkal.
Úgy tíz percet élveztük egymás társaságát, és én már újra a kajakban ültem. Lendületesen haladtam és közben csak kapkodtam a fejem minden irányba.
A szűkebb, sekélyebb részeken szürke gémek kutattak reggeli után. A szélesebb, bedőlt fás szakaszokon jégmadarak suhantak el mellettem, hogy aztán egy nekik tetsző és tőlem lehető legtávolabbi ponton megpihenjenek, vagy vadásszanak.
A part mentén magasodó fákon kormorántelepek sorakoznak, és jó néhány ragadozó madár is kémlelte a területet.
Kanyarogtam a gyenge sodráson, tucatnyi hajtűkanyarban, és igazán elememben éreztem magam. Gyönyörű ez a hely, kár lett volna kihagyni. A jobbomon aztán feltűnt a csatorna gátja, amin majd a visszaúton kell átjutnom. Majd ez a csodás kis folyó beletorkollik a csatornába. Itt eldönthettem merre tovább; vissza Grabowba a zsilip felé, vagy tovább Eldenába.
A hosszabb út mellett döntöttem: irány Eldena. Eddig tizenegy kilométert jöttem, de még korán volt. Belefért. A régi ág után furcsa volt a csatorna szélessége és forgalma. Találkoztam nagy és még nagyobb luxushajókkal. Pár evezős azért néha megtörte ezt a képet. Egész nyáron nem láttam ennyi embert lapátolni, mint ma. A reggeli négy fokhoz képest viszont nagyot ugrott a hőmérséklet, már csak egy trikóban eveztem, a hosszú ujjú mehetett a zsákba.
Kezdtem megéhezni, és így még csalogatóbb volt a következő zsilip. Már feltűnt Eldena templomtornya, tudtam, hogy nem kell már sokat eveznem az ebédemért. Jól időzítettem az érkezésemet, pont megszólalt a harang, ütötte a delet. Egy gyors frissítés és nézelődés után már ültem is a kajakba, és visszafordultam Grabow felé.
Az Elde torkolata fölötti zsilipnél elfordítottam a kék kart a zsilipeléshez, aztán csak várnom kellett. Aztán még mindig vártam... Semmi. Nem akart nyílni a zsilipkapu.
Rüdiger említett valami átemelést, lehet, hogy itt lesz. Nem is próbálkoztam tovább. Marad a frissen beszerzett szállító kocsi, legalább kipróbálom. Felderítettem az utat, aztán megejtettem az átemelést. Hát, gyorsabban ment, mint maga a zsilipelés. Újra vízen, és már haladhattam is tovább. A csatornát itt mindkét oldalon erdő vagy fasor övezi, így valamelyest védve voltam a feltámadó széltől. Sok minden nem történt ezen a szakaszon, csak eveztem a csendben, de nekem most pont erre volt szükségem.
Elértem az A14 autópálya hídját, aztán a kempinget, ahol pár órája a nutria társaságában reggeliztem. Pár kilométer múlva, nem kevéssel a vége előtt, még valami horgászversenybe is belebotlottam. Gondoltam, mennyire örülhettek nekem, bár egy szavuk sem volt irányomban. Igyekeztem a legkevésbé zavarni őket, többet úgysem tehettem. Aztán, mire a sor végére értem, már láttam a kikötőt. Odaérve már csak ki kellett pakolnom, kiskocsira rakni a kajakot, és már mehettem is a pár száz méterre álló autómhoz.
Még jó, hogy megtaláltam reggel a másik vízre szálló helyet. Így végigevezhettem az Alte Elde igazán vadregényes, tucatnyinál is több kanyart rejtő szakaszát. Gondolom, mindenkinek van olyan kedvenc folyószakasza, vagy tó, holtág, amire azt mondja: ezt látnia kellene minden barátomnak, meg kell mutatni mindenkinek! Biztosan találok még hasonlót vagy jobbat, de addig is ez marad a kedvencem!
Fotózta: a szerző