Pupu barátom hívott egy bodrogközi vizitúrára. Úgy volt, hogy pénteken a Bodrogközben evezünk, de jómagam maradtam volna a környéken és szombatra egy remek kis Hernád evezést tervezgettem. Azután „fentről” beleszóltak és Pupu lemondta a túrát.
Áttekintve az időjárást és a lehetőségeket, végül úgy gondoltam, hogy a "távol-kelet" helyett inkább a nyugati végekre mennék, oda esőmentes szép időt, de az évszakhoz képest hűvöset mond az előrejelzés. Így lett a bodrogközi túrából, Rába vizitúra. Már többször megfogadtam, hogy ilyen távolságra nem megyek napon belül (egyszerűen esztelenségnek tartom az ott töltött idő/utazás arányát). Mivel konkrét tervem nem volt, így szállást sem foglaltam, főleg annak fényében, hogy extrém alacsony volt a vízállás a Rábán, így fogalmam sem volt, hogy mennyit tudok haladni. Szentgotthárdnál -101 centimétert mutatott a vízmérce! Mivel nem volt tapasztalatom és a neten sem leltem semmi infot arra vonatkozólag, hogy mi az a legalacsonabb vízállás, ami mellett még evezhető a folyó, voltak kételyeim, rémképeim: vontatom a 5-10 cm-es vízben a kajakot :-)
11 óra magasságában tettem vízre a Safarit Szentgotthárdon (a közúti hídnál) és a helyszínt szemrevételezve úgy gondoltam, hogy a vízállás talán épp elég lesz. Mindenesetre úgy véltem, hogy Rábagyarmatig mindenképp eljutok és legrosszabb esetben ott kiszállok, ha nagyon nyügvenyelős a dolog...
Borongós időben indultam, de már lehetett látni, hogy a felhőzet szakadozik. Nem volt meleg, kb. 15 fok, enyhe széllel. A hosszú újjú póló épp megfelelő öltözéknek bizonyult: se nem hideg, se nem meleg. Remekül haladtam. Az első kb. tíz kilométer a magyarlaki gátig nyugis, de azért érezhető volt a sodrás itt is. Nagyon szép volt. A szkeg itt-ott éppen leért, de volt vészes, próbáltam mindig a fősodorba maradni, mert ott mélyebb a víz. A gáthoz érve kerestem a megfelelő átemelő helyet, de olyan alacsony volt a víz, hogy a part magasnak tűnt. Azért kicsit feljebb volt egy rézsű, ahol szépen ki tudtam emelni. A gát túloldalán már szép vízreszálló hely volt. Itt egy kicsit megálltam és megebédeltem. Semmi komoly ezúttal, csak egy kis otthonról hozott szendvics. A drónnal megnéztem felülről a műtárgyat (mely mindig érdekes látvány), majd lapátoltam tovább.
A gát Magyarlaknál - átemelés szükséges
Az alacsony vízállás miatt itt sem volt különösebben gyors a folyó, csak pár kilométerrel lentebb lehetett érezni, hogy beindul. Bevallom, nem emlékszem minden részletre, kanyar kanyart követett és mindig volt valami kis rapid vagy apró zúgó, ami szórakoztatott. Nem unatkoztam: hallgattam a madárcsicsergést a víz csobogását és bámultam a változatos, szép tájat. Örömevezés volt a javából! Nem siettem sehová, a nagyjából 5km/óra tempót a megállásokkal együtt is simán tartottam. A terv az volt, hogy 35 kilométer után Csákánydoroszlón kiszállok és visszavonatozom Szentgotthárdra. Azt is megjegyeztem, hogy a rábagyarmati hídnál kb. 20 kilométernél fogok járni és onnan legfeljebb három óra evezés a végcél. Szépen haladt minden a tervek szerint, hamar megszoktam és megszerettem a folyót. Semmilyen váratlan helyzet vagy kellemetlen meglepetés nem volt. Továbbra is figyelni kellett a fősodort, mert különben a rapidoknál itt-ott leért a szkeg. Ennek ellenére nem vettem ki. Bírnia kell és jól működik alacsony vízállás jelzőként is :-)
Jellegzetes Rába-part
Délutánra már napos, bárányfelhős, kellemes idő volt. Ennél szebbet nem is remélhettem. A folyó partjai most sok helyen falként magasodtak: fecskék és gyurgyalagok vájtak lyukakat bele. Sok gyurgyalagot láttam, csodaszép madarak, élvezet őket nézni. Olyanok mint egy kis ékszer, a természet csodái. Lefotózni persze egyet sem sikerült, ahhoz túl fürgék és kicsik... :-)
Az út során feljegyeztem magamnak pár remek, hangulatos sátorozó helyet, melyek mindentől messze vannak. Ott el tudtam volna képzelni, hogy táborozom. Mára azonban nem hoztam sátrat, kombival jöttem, így autóban alvást terveztem. Kicsit hasonló ez is a sátrazáshoz: vinni kell derékaljat meg hálózsákot, de ezt nem kell felépíteni meg lebontani sem. Praktikus. Van már benne tapasztalatom, még szúnyoghálóm is van, amit mágnesekkel rögzítek kívülről a lehúzott ablakkeretre.
Egy a sok-sok kis zátony közül...
Csákánydoroló közelébe érve a közúti híd alatt emeltem ki a kis Safarit a vízból. Ezt a hajót választottam mára: kicsi, könnyű, fordulékony és azért lehet ebbe is pakolni rendesen. Elölre és hátra is lehet rakodni. Gyorsan összetekertem a hajót és bedobtam a Thaya zsákjába (az picit nagyobb hordtáska, így azt hoztam magammal, mert így a hajón kívül más is belefér). Az evezőt meg a pumpát behajítottam a csalánba és elindultam a bő két kilométeres sétára a vasútig. (Utólag azt mondom, hogy a hajót is be kellett volna dobni a csalánosba és akkor megkímélem magamat a cipeléstől). Útközben online vásároltam egy vonatjegyet mobilról. Mosolyogtam, mert csak 330 forint volt. Tíz percet sem vártam és percre pontosan befutott a nagyon modern szerelvény. Fél kocsi jutott nekem, nem volt tömeg. Robogtam is vissza sebesen Szentgotthárdra...
Ott, a vasútállomástól nagyjából 700 métert kellett csak sétálni az autóig. A belvárosban benyomtam egy jól megérdemelt hatalmas pizzát és visszaautóztam Csákánydoroszlóra, ahol a kiszállópont közelében éjszakáztam az autóban. Nagyon kényelmes volt!
Az éjszaka nyugisan telt, de 5-kor már kipattantak a szemeim. Szépen rendbeszedtem magam, felszámoltam a kis fészkemet a kocsi hátuljában és kiterveltem, hogy nem fogok én hajót cipelni, hanem szépen felfújom a híd alatt, ott hagyom, a kocsival a buszmegálló közelében parkolok és onnan sétálok vissza a hídhoz. Így kb. 20 percet lesz a hajó őrizetlenül. Nulla esélyt adtam arra, hogy bárki felfedezi ennyi idő alatt. A településen reggel hatkor indul az élet: ekkor nyit a benzinkút melletti kisbolt is, ahol remek kapucsínót kaptam és még egy kis péksüti is belefért reggeli gyanánt. Minden készenállt tehát a kaland folytatásához!
Pár perccel hét előtt már vizen volt a hajóm. Mára csak 15 kilométernyi szakasz jutott, mivel csak Körmendig szerettem volna eljutni, így - a terv szerint - onnan a 11:08-kor induló busszal vissza tudok jönni a kocsiig és az egész délután az enyém, hogy a hazaúton kisebb-nagyobb sétákkal pár geoládát megkereshessek és persze beülhessek valami kultúrált helyre ebédelni.
A Rába ezen a szakaszon is pontosan ugyanolyan szép, mint feljebb, nem vettem észre semmi lényeges különbséget. Aki vizitúrázik, annak nem kell elmondani, hogy a kora reggeli hangulat mindig különleges: rovarok milliói cikáznak a víz felett, a hajnali fények nem mindennapi hangulatot varázsolnak. Köd, pára ugyan nem volt ma, de jellemző az is. Nagyon jó érzés volt elindulni a nyugodt, reggeli idillben, ezt csak átélni lehet, elmondani nem. Apropó rovarok: egyetlen egy szúnyog sem volt, sem nappal, sem este, sem reggel az egész túra alatt. El sem hittem. Nem tudom miért van ez, de módfelett örültem neki.
Szúnyogot ugyan nem, de hódakat annál inkább láttam! A másfél nap alatt három példányt is. Egyik hatalmas, lapátszerű farkával akkorát csapot a vízbe lemerülése előtt, hogy megijedtem :-)
Az a bizonyos reggeli idill...
A reggeli szélcsend és napsütés egy-két óra múlva már a múltté volt: felélénkült az északi szél és befelhősödött az idő. Gondoltam, nem is baj, már egy óra sem volt hátra Körmendig. Az első megállóm a rőzsegátnál volt. Ott mindenképp át kellett emelni. Ha már kiszálltam, akkor bedobtam egy-két falatot is. A túlparton horgászok ügyködtek, így a drónt nem itt küldtem fel, hanem picit lentebb. (Etikai okokból alapvetően nem drónozok olyan helyen, ahol emberek vannak 100 méteren belül, mert zavarhatja őket. Én sem szeretném a természetben a drón zümmögését hallgatni). Az átemelés a jobb parton hibátlanul megoldható. Mivel nem volt velem a kis kocsim (beach rolly), így a hajó hátulját felemelve egyszerűen áthúztam a füvön. Higgyétel el, semmi baja nem lesz ezeknek a gumotexeknek egy kis huza-vonától :-) Ez üzemszerű használat. A Safarit vadvizi túrákra tervezték. Fog ennél még többet is kapni, ez egy használati tárgy: ő van értem és nem fordítva.
...ami a csövön kifér...
Átemelés után picit lentebb azért megnéztem a rőzsegátat a levegőból. Lenyűgöző látvány!
A körmendi bárkaházig (remek kiszállási pont) már nem volt hátra másfél kilométer sem. Időmilliomosként értem oda, így nyugodtan, körültekintően tudtam összehajtani a hajócskát és minden holmit szépen el tudtam csomagolni. Kompakt kis pakk lett. A buszmegállóig nagyjából 800 méter séta várt a belvároson keresztül. Olyan gyorsan odaértem bámészkodva, hogy magam is meglepődtem rajta. A buszmegállóban egy kedves idős hölggyel diskutáltam, akitől sok mindent megtudtam a környékről. Megállapítottam, hogy nagyon kedvesek és segítőkészek errefelé az emberek, az idősek meg különösképpen.
Remekül sikerült ez a másfél napos kis vizitúra. Igaz egyedül voltam, de nem unatkoztam, senkihez nem kellett alkalmazkodnom, egyszerűen klassz volt. Bő 50 kilométeres szakaszt tudtam lecsorogni a Rábán. Körmendtől folytás következik...