1983-as Dunaueschingen-Bécs kenutúránkon Ulm előtt összefutottunk egy német csoporttal. Segítettünk egymásnak átcipelni a hajókat egy duzzasztónál, összeismerkedtünk. Egyikükkel, Herberttel, tartós levelező kapcsolatban maradtunk. Amikor, pár évvel később, a TID-en evezve a Római-part kempingjében szállt meg, nálunk vacsorázott. Lankadatlanul biztatott, hogy viszonozzuk látogatását, Lollarban. Megbántottuk volna, ha mindig elhárítjuk, de egy sima vizit nem tűnt eléggé érdekesnek, ezért azt javasoltuk, hogy evezzünk együtt a Lahnon, amelyet sokat emlegetett, mint gyakran járt „házi folyóját”, dicsérve szépségeit és előnyeit. Már nyugdíjasként, örömmel ráállt, hogy megmutassa nekünk birodalmát, 2004. júniusának első napjaiban össze is jött minden. Akkor már két éve megvolt Grabner Adventure felfújható kenunk, és komplett, korszerű felszerelésünk.
Annak rendje és módja szerint megszálltunk Herbertéknél, találkoztunk is valakivel a régi csapatból, és vízre szálltunk, Herbert kajakkal, mi kenuval. A Lahn kellemes kis folyó, viszi a hátán a hajót, de nem izgalmasan gyors a sodrása. Érdekességét a sok műtárgy adja, hiszen amúgy németesen, nagyon meg van regulázva. A duzzasztóknál többféleképpen lehet, könnyedén és gyorsan lejutni a felvízről az alvízre. Van vízfolyásos csónakcsúszda, kis oldalág, amelyen kötéllel kell leereszteni a hajót, és görgős pálya is, valamint természetesen több hajózózsilip. Minden precízen kitáblázva. Épp az ilyesmit tartom, nemzeti jellegzetességként, a németek egyik erősségének, ugyanakkor gyengéjének. Rend van, sehol sem látni a folyó partján olyan telket, ahol a hátsó udvar szemétdombjáról a vízbe potyog mindenféle, mint mondjuk a Hernádon, viszont még a buta, az adott helyzethez nem illő szabályokat is kínos gondossággal betartják.
A legnagyobb attrakció természetesen a hajózó alagút a weilburgi óváros magas félszigetének nyaka alatt, amely levágja a nagy patkó-kanyart. Zsilippel kombinálták, így áthidalja a kis duzzasztás szintkülönbségét. Természetesen nem a kajakosok-kenusok kedvéért építették 1847-ban, hanem teherbárkáknak, de most már a rekreációs hajókázást szolgálja. A zsilipelés egyébként mindenütt ingyenes volt, és pikk-pakk ment.
Egyfolytában kultúrtájon, történelmi környezetben érzi magát az ember, de azért kellő mértékben megvan a természetesség is, egyes szakaszokon erdők között, sziklafal alatt evezünk. Viszont eszembe se jutna arrafelé vadkempingezni, mert az alkalmas kis réteken szemlátomást egyenként fésülik a fűszálakat, és nagyon oda is figyelnek. Kétségem sincs, hogy hívnák a policájt, ha valami gyanúsat látnának. A kempingek, vízisport-klubházak viszont annál jobb és jutányos lehetőséget kínálnak. Bevásárolni, enni-inni, fagylaltozni, sétálni nagyon jó az ódon hangulatú, gerendavázú régi épületekkel teli városkákban. Nekünk különösen jó dolgunk volt a nagyon kedves és előzékeny Herbert helyismerete, gondoskodása jóvoltából, jól megtervezte az egész kirándulást, tuti helyeken sátraztunk.
Már nem emlékszem a túra apró részleteire, nem is érdekesek, így csak idemásolom edzésnaplómból a bejegyzéseket.
06. 01. kedd: Lollar – Wetzlar 24 km, jó idő, zápor. Két zsilip, három Bootsgasse (hajósurrantó).
06. 02. szerda: Wetzlar – Weilburg, 29 km, jó idő, zápor. Három zsilip, egy lecsúsztatás, egy görgős pálya.
06. 03. csütörtök: Weilburg – Runkel, 21 km, négy zsilip, jó idő, zápor.
06. 04. péntek: Runkel – Limburg, 15 km, egy zsilip, esős idő.
06. 05. szombat: Limburg – Laurenburg, 26 km, négy zsilip, jó idő.
06. 06. vasárnap: Laurenburg – Nassau, 14 km, egy zsilip, jó idő.
Ennyiből már kivehető, hogy nem hajtós túra volt ez, inkább kedélyes, szemlélődő, minden sietség, teljesítménykényszer nélkül. Összesen 129 kilométert tettünk meg, amire fele ennyi idő is bőven elég lett volna.
A végén egy epizód: Herbert a túra előtt levitte autóját Nassauba, az összepakolás után feleségemet, Sárikát a cuccnál hagyva, visszavitt engem Lollarba a kocsinkért. Mi derült ki odaérve? Természetesen az, hogy a kulcs ott maradt a táskámban… A béketűrő Herbert egy szót sem szólt „okosságomra”, még kétszer megtette az utat. Már nem él, de felesége mindmáig kedvesen felhív karácsony táján. Tartósak a vízi, hegyi barátságok!
A Lahn a Rajna németországi, jobboldali, 245,6 km hosszú mellékfolyója. 603 méteren ered, Koblenz fölött, 69 méteres magasságban torkollik a Rajnába. Az érintett három szövetségi állam Észak Rajna-Vesztfália, Hessen és Rheinland-Pfalz. Közepes torkolati vízhozama 52 m³/s. Történeti okokból (valahai német államocskák) folyamkilométer-számozása zűrzavaros. Besorolása „szövetségi hajózó víz”, vízállását 24 duzzasztó szabályozza, energiáját 18 kis erőmű hasznosítja. Szinte kizárólag turisztikai motoros kishajók és evezősök járják. A Marburghoz közeli Roth helységtől lefelé alkalmas vízi túrázásra.
(Forrás: Wikipedia)
Kattints a képre a galéria megnyitásához!
Free Joomla Lightbox Gallery