Idén a számik (ismertebb nevükön lappok, de ezt mellőzzük, mert ők maguk sértőnek érzik) földjén, Finnországban, túráztunk, az Inarijärvi tavon. Neve számi nyelven Aanaarjävri, ez Lappföld legnagyobb tava. A Sarkkörtől 300 kilométerre északra fekszik, legészakibb pontjától már csak 63 kilométer a Barents-tenger. Nagyjából 50x80 kilométer kiterjedésű, benne körülbelül háromezer szigettel.
A nomád és esetleges zord körülményeket, valamint kopásállóságunkat figyelembe véve, a legtávolabbi pontjánál kezdtük meg Skandinávia evezős felfedezését. Tervezéskor figyelembe kellett vennünk, hogy bár a legvilágosabb és a legmelegebb hónapban megyünk kenuzni, ez a periódus a legesősebb is egyben. A hőmérséklet a nyári időszak ellenére akár 4-10 fokig süllyedhet. Ehhez igazítottuk felszerelésünket és a szálláslehetőségek igénybevételét is. Túránk útvonala alapjában véve a tavon kiépített menedék-/turistaház hálózathoz alkalmazkodott, lekalkulálva az esti ruhaszárítás és a fedél lehetőségét. Infrastruktúra ezen kívül nincs. Mindent magunkkal kellett vinnünk, abból gazdálkodhattunk, ami a kenuban volt. Túránkat nyolcnaposra terveztük, nem került sor az egyetlen esetleges iránymódosításra, ugyanis hullám és szélmentes időben, veszélytelenül sikerült átkelni a tó közepén, ami ez egyetlen valóban kritikus pont lehetett volna. A szállásokat előzetesen a honlapon kerestem fel. A lap közepe táján "Open Wilderness Huts" címszó alatt részletesen meg van adva a kunyhók leírása és pozíciója. Ezt a GPS-emen előre rögzítettem, ahogy a képen is látszik. Egyébként ezen a honlapon rengeteg jól részletezett információ nyerhető. Térképnek EZT! használtuk. Inari központjában a turista információs irodában kapható, ahogy az egész szezonra szóló horgászjegy is, ami 45 euróba került. Horgászatról bővebben ITT! .
Hajóbérlés: a környéken túrázáshoz inkább a tengeri kajakot részesítik előnyben, aminek megvan a logikája, hullámzásban jó, hogy valóban alacsonyabban van a súlypont, de mi kajakkal inkább portyázunk, kenuval túrázunk. Már csak a csomagok egyszerűbb elrendezés és mozgatása miatt is. Szerencsénkre véletlenül éppen Prospectort kaptunk, amilyet itthon is használunk, úgyhogy nem voltak ismeretlenek a tulajdonságai. Mi ITT! béreltünk. Bérelt autónkat náluk hagytuk, ők vittek ki a tóhoz, segítettek még elintézni egy-két hiányzó dolgot. Ha direkt Ivalóba érkezel repülővel, akkor elhoznak a reptérről. Andrej és Marija tökéletesen beszél angolul, nagyon kedvesek, segítőkészek. Az árak teljesen rendben vannak, a bérlés és a transzport összesen 250 euróba került. Még egy plusz hordót is kaptunk. Részletek a honlapjukon.
Július utolsó napjaira a koronavírus tette át az időpontot, ugyanis az eredetileg Ivalóig szóló repülőutunkat törölte a Finnair. Így, bár nem is sejtettük, hogy micsoda szerencsénk lesz az időjárással, kicsit bosszankodva ugyan, de átütemeztük az utazást. Viszont így csak Ouluig repültünk, onnan bérelt kocsival szeltük át északi irányban egész Lappföldet. Előtte Ouluban pótoltuk a hiányzó felszerelést és élelmiszert vásároltunk. Vízről nem kellett gondoskodnunk, azt magunk tisztítottuk, egyébként anélkül is fogyasztható lenne.
Lappföld települései lélekszámra a mi fogalmaink szerint nagyon kicsik, azok is szétterülők, két ház között akár 2-3 kilométer is lehet. Inkább tanyaközpontoknak nevezném a falvakat, amelyeken keresztül utunk vezetett. Épületeik szinte kivétel nélkül rozsdabarna/vörös színre vannak festve. Az egyéniségek mustársárgára festik házukat. Bár traktor szinte mindenhol van, megművelt földnek szinte alig láttuk nyomát. A régió fővárosa Rovaniemi, ahol a sarkkör húzódik: 66°32'35". A sarkkör az a magasság, ahol a Nap nyáron minimum egyszer 24 órán át látható, téli időszakban pedig ugyanígy minimum egyszer 24 órán át nem látható. Jó marketinggel ide telepítették a Mikulás faluját, ahol este tízkor is amerikai karácsonyi nóták szóltak végtelenítve.
A tajgát zömmel fenyők borítják, észak felé haladva egyre kevesebb a lombhullató fa. A főút mellett végtelen erdők. Csak a rénszarvasok okoznak időnként meglepetést. Mi előzetesen a medvétől tartottunk, de megnézve az állatok okozta halálozási statisztikát már érthető, hogy miért a rénszarvasé az előkelő első hely. Semmitől sem zavartatják magukat, simán, komótosan kicaplatnak az útra, és akár járdának nézik a záróvonalat is. Szürkületben, illetve télen el tudom képzelni, hogy mennyi balesetet okozhatnak.
Túránkat az autó leparkolása és a kenu felvétele után Veskoniemiben kezdtük. Első este sátoroztunk, mert későn indulva és valószínűleg túl közel a civilizációhoz, az egyik kunyhónál két kikötött nagy motorcsónakot láttunk. Így ezen az estén kipróbáltuk a felszerelésünket. Sátrunkat legközelebb az utolsó éjszakázáskor vertük fel, különben kunyhókban aludtunk. A kunyhók ingyenesen használhatók. Fedelet, meleget adnak télen-nyáron. A fásszín fel van töltve fával. Távozáskor tisztán és fával feltöltve kell elhagyni a szállást. Több helyen van nappali nyitott tartózkodó, asztallal, paddal és PB-gáztűzhellyel. A nappali zárt tartózkodóban kályhánál lehet a kényelmesen szárítani a felszerelést, ruhát. Ezeken a helyeken aludni csak akkor illik, ha senki nincs ott rajtad kívül. Egyébként erre egy harmadik típusú kunyhó való, ahol priccsek vannak, körülbelül 6-8 főre. Főzni mindhárom típusú épületben lehet. Egy gázpalackot sem találtunk üresen.
Érkezésünkkor az éjszaka mintegy másfél óráig tartott, és azt is inkább szürkületnek lehetett volna nevezni. Első este hajnali egykor feküdtünk le, világosban. Másnaptól már óránkat nézve időzítettük az elalvást. Muszáj volt, különben nagyon elfárad az ember. Hajnali fél háromkor, amikor pirkadt, szinte mindig fel is ébredtünk. Ilyenkor nem szabad a tobozmirigyedre hagyatkozni! Aludj tudatosan!
Az időjárással szerencsénk volt. Bár ez az esős évszak, mindössze egy napon esett, akkor is keveset. Felhős periódusok voltak, de rendes eső nem esett. A hőmérséklet meglepő módon több napon keresztül is 21-23 fok volt, napon 27. Ez itt nagyon szokatlan, Andrej a túra végén, amikor felvett bennünket, említette is, hogy kivételes kegyelemben részesített az időjárás. Ahogy mondja, náluk van egy kérdés: "Hol a nyári pehelykabátom?" Nos, erre nekünk nem volt szükségünk. Bár fel voltunk készülve és használtuk is néha a vastagabb flanelingünket, igazából nagyon lengén voltunk. Meteorológiai előrejelzést minden nap tudtunk nézni a telefonjainkon. Elég pontos volt. Amerre mi jártunk, ott volt GSM lefedettség.
A víz 14 fokos volt, a sekélyebb, barna fenekű öblökben talán ennél is melegebb. Mi mindenesetre neoprénben fürödtünk. Néha tisztálkodási céllal: villámfürdés neoprén nélkül. A horgászat volt talán az egyetlen pontja a túránknak, ami nem volt szerencsés. Köszönhetően a nyári melegnek (május-júniusban még jégzajlás van!) a halak elvonultak az északi és mélyebb vizek felé, így nekem, bár nap, mint nap állhatatosan pergettem, nem jutott ki az a bő haltermés, amilyet az itt forgatott youtube-videókon látni. De, sebaj! Három motorcsónaknyi horgász 3x10-12 bottal is csak egy lazacot tudott fogni, mikor este kikötöttek. Utolsó este a természet megkegyelmezett, és belebotlottunk egy sügérrajba, amikor még Zsuzsa is nekiállt pergetni. Hatot megtartottunk, ez lett a másnapi reggeli. Még egy pisztrángot sikerült kifognom, kettőt meg elszalasztottam, mielőtt kivehettem volna őket a kenuba.
A finn tajga, azon belül Lappföld és különösképpen az Inari-tó fenyői rabul ejtettek. Az időjárás viszontagságai miatt lassan növő és az utolsó életlehetőségbe is makacsul kapaszkodó fák vitalitásukkal minden tiszteletet kiérdemelnek. Alakjuk, viharvert formájuk pedig a kicsi magonctól, a már félig betemetett elhalt példányig meghatóan szép. Egyébként az aljnövényzet így július végén a mi április végi virágainkat mutatta meg. Meg persze sok mohát, zuzmót, zsurlót, amik megélnek. Ezeknek a növényeknek körülbelül három-négy hónapjuk van, hogy teljes életciklusukat végigéljék.
De megélnek a szúnyogok is! Azt javasolták, hogy a sziget szeles oldalán tartózkodjunk, akkor jobban járunk. Hittünk a tapasztalatnak, valóban úgy volt. Tájékozódáshoz két GPS-t illetve a telefonjainkon letöltött térképeket vittük magunkkal. Túlbiztosítottuk magunkat, de ebben a labirintusban nagyon el lehet tévedni.
Összességében egy gyönyörű túrát tudhatunk magunk mögött! Régi álmom valósult meg. Távol a civilizációtól, a sarkkörön messze túl, gyönyörű szép természetet találtunk. Embert nagyon ritkán láttunk, volt, hogy két napig senkit sem. Túlélőtúrára is felkészültünk becsülettel, de a körülményeink nem kényszerítettek rá erre a módozatra. Valódi veszélyt talán csak egy nyílt vízi borulás jelenthetett volna, de ilyenre nem került sor. Ezt a csodálatos környezetet nagyon tudom ajánlani minden kalandra vágyó vízitúrázónak. A túra költsége tulajdonképpen a repülőjegy és a hajóbérlés volt. Enni meg mindenhol eszik az ember. Úgyhogy: kalandra fel! Érdemes! Mi, terveink szerint, jövőre tovább folytatjuk Skandinávia felfedezését, reméljük, hogy eljuthatunk Årjängba, ahol majd a Dalsland tóvidéket fedezzük fel.
Kattints a képre a galéria megnyitásához!