Szép, változatos természeti környezet, az örökre eltűnt alföldi vízivilág megmaradt ereklyéje, egyben mintha vízügyi létesítmények tanösvénye lenne – sokat ad végigevezőjének a Kurca. Ám magányos bejárása sok hercehurcával, kínlódással, kellemetlenséggel járt, többször is felkiáltottam, hogy a kurca életbe! Mégis kurca jó volt az egész!
Szentest már eddig is megszerettem bringatúráimon, és egyre jobban izgatta fantáziámat a város egyik ékessége, a kedves Kurca folyócska, amelyből két szökőkút vízsugár-csokra emelkedik a magasba. Igazi attrakció! Felfigyelve rá, utánanéztem a lehetőségeknek. Találtam egy nagyon jó, részletes túraleírást, a környék turizmusáért sokat tett, és a folyót, mint a tenyerét ismerő Valkai Zsolt tollából, amelyet aztán vezérfonalnak használtam, jól bevált. Persze, kőkorszaki szakiként, nem töltöttem le GPS-emre semmit, hanem kinyomtatva vittem magammal az útikalauzt.
Oda- és visszautazás természetesen vasúton (Budapestről Szolnokig IC, majd személyvonat), Szentesen taxi. Csakhogy volt egy kis bökkenő, két vekkert állítottam be fél négyre, de egyik sem szólalt meg, el is aludtam. Így csak a tervezettnél három órával később, tíz után értem Szentesre, lett is fél 12, mire elindulhattam a Dózsa-ház sportközponttól, ahol kedvesen fogadtak, feltöltöttem víztartályaimat és összekészülődtem a stégjükön. Semmi baj, fatalista nyugalommal fogadtam a kis botlást.
A Kurca valamikori természetes vízből lett erélyes szabályozás eredménye. A Körösből kapja vízét, és Mindszent fölött, csaknem 40 kilométer után éri el a Tiszát. Nagyon lassan folyik, könnyű ár ellen evezni rajta, de kap annyi vizet, hogy frissüljön.
Az első szakasz pikantériája, még Szentesen, egy sor, nagyon alacsony híd. Nem tudom, hogyan jutnak át alattuk kenuval, vagy beülő nyílásos kajakkal, nekem könnyű dolgom volt, mert fölül végig nyitott Gumotex Twist 2 léghajómban laposan hanyatt tudok feküdni, az orromtól arasznyira vonultak el hídszerkezetek. Sokan bizonyára átemelésre kényszerülnek itt-ott. Nekik adhatok ötletet, amely bevált az Öreg-Túron: kenunkból becsusszantunk a vízbe, kissé magasabb két végét lenyomva átbújtattuk egy kis gyaloghíd alatt, majd visszaugrottunk az ülésre.
Hamarosan (3,3 túra-kilométer) jött az első elkerülhetetlen átemelés, a Bikaistálló tiltó nevű zsilip, amelyen kis zuhatagként jön szembe a víz. A jobb oldalon náddzsungel, nem is látszik, milyen magas, meredek a part, és hogy járható-e, tehát irány balra! Ott tábla fogad, „Magánterület, belépni tilos”, pár méterrel följebb, már a zsilip tövében nyomok árulkodnak, hogy itt a kiszálló, meredek, laza sziklaszórásos helyen, de még mindig az előbbi ingatlanhoz tartozóan. Szerencsére a kertben tüsténkedett az asszony, és áthaladási engedélykérésemre kihívta férjét, aki „erős ember”. Férjuram, kedvesen segített felvonszolni kajakomat, miközben az erősen lejtős talajon elszakadt szandálom egyik pántja – hogy a kurca életbe! Átvonultunk a kerten, ki a kapun, az út túloldalán az ember kinyitotta egy gyümölcsös vasrácsos kapuját, és jó betonsólyáról indulhattam tovább. Nem győztem megköszönni, de úgy érzem, megérdemlek minden segítséget, mert én magam is szíves, segítőkész vagyok másokkal (például most ezért írom nektek e cikket).
6,1 tkm-nél töltésen vezet keresztül egy mezei út, alatta a Zuhogói tiltó. Mint sehol, ezen a helyen sincs jó ki- és beszállóhely, lejtős töltéspartra kell kikapaszkodni, hajót füvön vonszolni, a földúton átemelni, és hasonlóan a túloldalon. Ha többen vannak, egymást segítik, könnyebb lehet, de nekem egy-egy ilyen rövid átemelés eltartott fél óráig, a nagyobbak háromnegyed, egész óráig is. Ugyanakkor elégtételt adott, hogy minden helyzetet megoldok, nyomulok tovább, például megjavítottam elszakadt szandálomat, svájci bicskámmal két helyen kifúrva a talpát, és erős zsinórral rögzítve a pántokat, nem szép, de használható.
De ne csak ezekről meséljek! Kanyarog a Kurca, nincsenek hosszan belátható egyenesek, mindig változik a kulissza. A partok galériaerdeje hitelesen adja az illúziót, hogy a láthatárig érő erdőségben haladok, mintha Amazóniában lennék. Itt-ott nádasok, virágzó bokrok, állandóan tiszta, gusztusos víz (egyetlen műanyag-flakont sem láttam), vadkacsák, egy hattyúpár (nem agresszív) – éppen ezért jöttem, kurca jó az egész! A horgászokkal mindig váltok néhány barátságos szót, sosincs konfliktusom velük.
Hohó, már itt is a Kurca kezdete (15 tkm), a Tisza-körös rendszer hatalmas árvédelmi gátjánál, alatta persze zsilip. Tűrhető kiszállás jobb kézről, hosszú, bő 200 méteres vonszolás füvön, izgalmas becsusszanás a túloldalon a tápvíz-csatornába, amelynek keskeny medrében gyorsabb a szembeáramlás, de simán leküzdhető. Csak rövid szakasz, a végén bukógát „zuhatagával”. Választani lehet, melyik partra másszak ki, a bal látszik menedékesebbnek, de az is bazi meredek. Evezőmmel levertem a csalánt, és a fűbe markolva kapaszkodtam ki, négykézláb, persze csuklómra bújtatva kikötő zsinóromat, nehogy úszhassak a kajak után. Vízre szálláshoz sóderes-iszapos helyet (utána lábmosás, keresztben ülve Twistyben, beülő nyílásos kajakkal maradhatnék bokáig sáros) kínál balra a Körös, de ott a földtől arasznyira levágtak cserjéket, az éles csonkokban el lehet botlani, és ráesni a következőre – jócskán veszélyes, nemcsak emberre, hanem léghajóra is…
Az innen már nyúlfarknyi Körösről egy kettőre a Tiszán találtam magam, szemben Csongrád nagy kempingje, büfével, mindennel, de szóba se jött, hogy kikössek – ha normális embereket akarnék látni, maradhattam volna Pesten… Szenvedélyes vadonzó vadkempingesként nyomás tovább! Ám a Tisza, eltérően a Dunától, nem sűrűn kínál jó helyet táborozáshoz, vagy akár csak rövidebb kikötéshez. Egyfolytában magas, meredek a part, őserdővel, bozóttal benőve, csak kígyónak lehet könnyen járható.
Délután hatkor megpillantottam egy nagyszerű homokpadot a 237-es folyamkilométernél (25 tkm), kikötöttem, és másnap reggel meg is győződtem a döntés helyességéről, mert nagyon sokáig nem láttam hívogató helyet, a vízen érhetett volna a sötétedés. Olyan magasan voltam, hogy nem önthetett ki fészkemből egy éjszakai árhullám. Az evezőre kifeszítettem kisebbik, függőágyhoz való ponyvámat, alatta a felfordított kajak lett kényelmes, rugalmas ágyam. Tüzet nem raktam (lett volna miből), csak a holdvilágot csodáltam, és mikor odébb ment az Égi Vándor, a fényszennyezés-mentes égbolt ezernyi csillagában gyönyörködtem, még a Tejút is világosan látszott. Jól végzett munka után békésen aludtam el.
Negyed négykor ébredve sötétben bontottam tábort, és reggeliztem, fél ötkor kezdtem evezni, még erős homályban. Tetszett, hogy világosan kirajzolta a Tisza sodorvonalát a nyárfa-vatta fehér sávja. A Kurcán 4-5 km/órás sebességem 8-9-re nőtt. Pazar napkeltében volt részem, élveztem ezt a nekem új folyószakaszt (korábban Tiszabecstől Szolnokig jártam be a Tiszát). Örömteli 22 kilométerrel ajándékozott meg a hatalmas, méltóságteljes folyó, amely mintha ember nem lakta területen kanyarogna. Ez kell nekem!
A Kurca kifolyó csatornáján (44 tkm) be lehetett evezni az óriási töltés zsilipjéig. Megint nehéz kimászás, iszapos partról, vaddisznó-kommandó, úgy néztem ki utána, mint egy varacskos. Komoly munka átjutni a túloldalra, ahol az északi parton, vízszint alatti partkövezéstől lehetett indulni, előtte megmosakodva. De miért van rögtön utána, alig egy jó kilométerre újabb zsilip? Nehézkes kimászás a bal partra, vonszolás, cipekedés a másik oldalra, indulás szokásom szerint: a hajó hátulja vízben van, az eleje a parton, bezökkenek az ülésre, ettől vízre csusszan Twisty, és már megyünk is.
Kánikulai idő volt, napimádóként gyönyörűséggel sütkéreztem. A tegnapihoz hasonlóan mai evezésem is sportosan alakult, mert a Kurcán sem vonzottak partra szálló helyek. Vagy vadon, vagy horgászhely, és a part, szabályozott csatorna lévén, mindig magasabb, mint könnyű lenne kiszállni, és rögtön mellette mély a víz. Semmi baj, pihenés és evés nélkül eveztem végig a mai 43 kilométert, és küzdöttem le akadályokat.
Például Szegvárnál a zsilip alsó- és felső vízpartja is aprított kövezéses, dróthálóval borítva. Baromian csúszik, de legalább bele lehet kapaszkodni, viszont nem tökéletes állapotú, egy kiálló drótvég vérző sebet ejtett lábamon – a kurca életbe! Képzelhető, hogy mennyire óvatosan igyekeztem kivonszolni és vízre bocsátani Twistyt, neki nem is lett baja. Az efféle epizódokat kihívásként fogom fel, nem rontották el jó kedvemet, sem harcias elszántságomat.
Hasonló akadály, a Talomi tiltó (64 tkm) adott alkalmat az utóbbi érzés kamatoztatására, összesen kilenc az átemelések száma, ha nem adnak hozzá még néhányat az alacsony hidak.
Csak az utolsó szakaszon, Szentesnél találkoztam három túrakenuval, az egyikben férfi, gyerkőccel, a másik kettőben fiatalok, a Dózsa-ház bázisáról, ahová fél négykor meg is érkeztem, 68,7 tkm után, elégedetten, boldogan, némiképp megviselten. Furcsálltam, hogy csodás tavaszi időjárásban (igaz, hétköznapokon), rajtuk kívül egyetlen sporttársat sem láttam vízen, holott rekreációs, edzési és élményszerző evezés céljára is nagyszerű a Kurca. Vélhetően a vázolt kellemetlenségek tartanak vissza potenciális túrázókat – ezt azért gondolom, mert kajakos-kenus, vadkempinges facebook-csoportokban többen érdeklődtek a folyó iránt, és mikor rövid posztokban beszámoltam élményeimről, jött olyan válasz, hogy már el is ment valaki kedve…
Szerintem több törődést érdemelne a Kurca, egy-egy ki- és beszálló helyen jól jöhetne előre jelzett padka a meredek partba vágva, netán egy vízszintesen rögzített deszka, fölötte lépcsőfokokkal, csak néhány ásócsapás kellene hozzá, persze a Vízügy hozzájárulásával. Szentesről jelentkezett egy jó barát (neve is ez), turisztikai aktivista, hogy Valkaiékkal együtt felkarolták az ügyet. És már kaptam is információt, hogy már folyamatban van a ki- és beszállóhelyek rendezése. Remélem, ehhez adtam legalább egy csekély impulzust. Bizonyára hamarosan megvalósulnak a tervek, és nemcsak vadonzóknak, hanem átlagos igényű vízi túrázóknak is kurca jó túra lesz a teljes Kurca-kör végigevezése!
A túra kép galériája
Kattints a képre a galéria megnyitásához!