Az előző napon elgondolt korai ébresztőt még este módosítottam, elég lesz 4:30-kor kelni. Jelzett is a telefonom, de nehezen szabadultam a takaróm szorításából. Úgy fél óra múlva azért már dolgozott a kotyogós kávéfőző. A kávézás és a kutyasétáltatás ceremóniája után, indulásra készen ülhettem autóba. Előző este nem szedtem le a kajakomat a tetőről, időt spórolva magamnak. Az aznapi ellátmányomat kellet csak frissítenem, a többi zsák már a csomagtartóban várt.
A mai kiindulási pontom Matzlow-Garwitz. Ötven perc alatt a zsiliphez értem, ahol, a korai érkezésnek köszönhetően, bőven volt még szabad parkoló. Kajakba beszállni itt nehézkes lehet, mivel eléggé magas a stég. Aki viszont veszi a fáradságot, és feljebb sétál a kerékpárúton, könnyen találhat kényelmesebbeket.
Az idő kellemesnek ígérkezett. A parton ugyan még harmatos volt a fű, és a levegő is kicsit hűvösnek tűnt, de fél óra múlva már nem érződött. Kényelmes tempóban evezhettem felfelé a csatornán, nem voltam a zsilipek nyitva tartásához kötve.
Matzlowban két kemping is van, ha valaki többnapos evezés állomásaként ejtené útba a települést. Akad bevásárlási lehetőség, sőt még egy kicsike strand is, ha valaki éppen erre vágyna. A csatorna kétoldalt fákkal szegélyezett, jó árnyékot nyújtva melegebb napokon. Mindenfelé jobbnál jobb kikötési lehetőségek, egy rövid pihenőre, vagy akár vadkempinghez is.
Elérve a Malchow és Damm közötti hidat, kicsit átalakul a látkép. Szerencsére csak itt érint települést a mai túrám. Teherhajók és a házakhoz tartozó stégek között haladok tovább. Az Öreg-Elde itt folyik ki a csatornából és halad eredeti medrében, egy darabig, a mai indulási pontomig. Sajnos nem evezhető ez a szakasz, pedig a térkép szerint igencsak érdekes lehet.
A település után visszacsöppenek a vadonba. Erdők és nádasok váltják egymást mindkét oldalon. Jól is jön az erdő szélárnyéka, mert sajnos bekeményített a szél, bár melegebb levegőt hozott magával. A nyitottabb részeken azért olykor jól hátba vágott. Az erdő felett egy vörös kányát vettem észre, egyre közeledett, aztán érdeklődve körözött felettem. Már elég közel került, hogy értékelhető képet csináljak róla. Óvatosan előszedtem a fényképező gépemet, és... bekavart egy ölyv. Mindketten elrepültek az erdő irányába, és ott folytatták lármázva a területi vitát. Ez ennyi volt. Nem baj, csak figyelni kell, lesz még alkalom.
Jó néhány kanyart megtéve sem változott igazán a két part. Kicsit feljebb, az egyik település aljában, kedves gesztusra lettem figyelmes. Egy aprócska tábla a település nevével, egy stég, és kempingasztal, padokkal. Ha belezsibbadtunk az evezésbe, vagy szeretnénk ebédünket elfogyasztani, itt az ideális hely. Házak csak száz méterrel feljebb vannak.
Kezdett megindulni az élet a környékben, egyre több ember tűnt fel a csatorna mentén, még néhány motorcsónakossal is találkoztam. Érdekesek. Némelyikük már messziről integet és elveszi a gázt, a másik típus meg úgy nyomja neki, mintha ott sem lennék a vízen. Végre aztán találtam egy olyan partszakaszt, ahol se út, se stégek, csak a sűrű erdő, az igazi bozótos, ahol csak az erdei állatok hagytak nyomot. Nutriák és hódok búvóhelyeit látom mindenfelé, és nappali pihenő helyeiket. Itt aztán igazán háborítatlanul élhetnek.
A semmiből aztán stégek kezdtek előtűnni, amikhez beljebb kiskertek is tartoztak. Néhány lehorgonyzott hajó és az egyre több beszűrődő zaj érzékeltette a város közelségét. Úgy is lett. Az egyik kanyarból kiérve, először a vasúti hidat pillantom meg, aztán mögötte a templom tornyát is. Ezek szerint megérkeztem Parchimba, mai fordulópontomhoz. Természetesen igazán szép része az óváros. Gyönyörű terekkel, épületekkel, teraszos éttermekkel várja az idelátogatókat. Bevásárlásra bőven akad lehetőség, ha a szükség úgy hozná. Kempingre azonban, tudtommal csak a zsilip után számíthatunk. Ezt majd a következő, innen induló utamon ki is derítem; ma csak idáig terveztem eljönni.
A korai indulás jóvoltából bőven maradt időm még egy kis horgászásra. Végig dobáltam a villantóval a kikötőt és a zsilip alatti részt is, de semmi. Miután nyugtáztam, hogy itt nem lesz hal, nekiálltam az ebédnek. Semmi főzőcskézés ma, csak egy jó darab kolbász. Legyen erő a visszaútra. Napfürdőzés után beszálltam a kajakba és nekivágtam. Kezem ügyében tartottam azért a horgászbotot, hátha találnék egy szélvédettebb szakaszt, hogy esetleg dobjak még néhányat. "Angler" (horgász) típusú Pelican Argo kajakom beülője mögött két horgászbotnak van hely.
Így nem kellett minduntalan szét- és összeszerelnem a botot. Gyorsan fogytak a kilométerek, és az esélyem is halfogásra.
A szélvédettebb helyeken nagyon erősen égetett a Nap. Ahol pedig megkaptam az ellenszelet, hát rendesen bele kellett húznom, hogy haladjak. Újra láttam magam előtt a Malchow és Damm közötti hidat, és ez árnyékot, szélcsendet jelentett egy hosszabb szakaszon, egészen a célig.
Matzlowban ismét a stégen pakoltam ki, aztán óvatosan emelhettem is ki a kajakot.
22 kilométer volt a megtett út, mégis nagyon gyorsan eltelt ez a mai evezés. Vagy –kezdek hozzászokni az egyre hosszabb távokhoz.
A Müritz-Eldén további haladásomhoz viszont már kelleni fog a család segítsége is. Nagyobb távok jönnek, amihez meg kell oldanom a szállítást. Lehet, hogy többnapos út lesz belőle, majd kiderül. Két további utat tervezek a csatornán felfelé, elsőként Parchim és Lübz között, majd a Lübz-Plau am See szakaszon. Utána már csak lefelé kell haladnom az Elba irányába, Grabowtól Dömitzig.
Ha minden jól alakul, talán még idén teljesíthetem a kitűzött távokat. Természetesen ezekről az utakról is szeretnék nektek beszámolni. Hátha valaki kedvet kap, és úgy határoz, hogy meglátogatja ezt a rengeteg természeti értékeket rejtő észak-németországi vidéket.
