A léghajózáshoz legjobban illő táborozó felszerelés kikísérletezésének legújabb lépéseként a függőágyat próbáltam ki. Mivel sok munkát kaptam, csak egynapos evezésre volt módom, de azt két napra, egy délutánra és másnap délelőttre osztottam el: Zebegényből jöttem Pestre (53 km).
Közben, üdítő epizódként, a Dömösi-átkelő és Nagymaros között, a partkövezés sziklái fölé kifeszített színpompás függőágyat látok, lábak állnak ki belőle. Ez az, gondoltam, így kell kihasználni a függőágy előnyét, hogy nem kell vízszintes, sima hely alá. Közelebb is kanyarodtam, és örömmel ismertük fel egymást Lánczi Andrással, akitől anno a saját Ticket to the Moon típusomat vásároltam. Mondtam is, hogy éppen itt van velem! Megcsodáltam elegáns és karcsú Oru Origami kajakjaikat, röviden meghánytuk-vetettük előnyeit és hátrányait a felfújhatókkal szemben, majd tovább lapátoltam.
Újdonságként egy csepp ivóvizet sem vittem hazulról, teljesen a Lifestaw Flex vízszűrőre bíztam magam. Tapasztalat: úgy, hogy közvetlenül iszom a szűrő csutorájából, miközben két kézzel szorítom az elasztikus kulacsot, nagyon jó, elég gyorsan jön a víz. Ezt többször megismételtem. Mikor az esti táborozáshoz készítettem elő vizet, hogy ne kelljen hűvösben, sötétben belegázolni a Dunába, már ügyeskedni kellett egy kicsit: az e célra magammal vitt PET-palackot a két térdem között tartva csurgattam bele a tisztított vizet. Hamar megtelt, így is használható, de ha alul is puha kulacsot használnék, már zsonglőrködni kéne, hogy mellé ne folyjék, az ölembe, vagy bele a kajakba. Fejlesztési ötletem a gyártónak: a kifolyó végen is lehetne a csutorán kívül szabványos PET-csavarmenet. Persze alaposan megvizsgáltam a kapott vizet, szemre olyan tiszta volt, mintha csapból jött volna, mellékíz semmi. Már a második alkalommal szívemhez nőtt ez a praktikus holmi.
Vác alatt kezdtem helyet nézni, de természetesebbet a múltkori nagy rétnél. Meg is pillantottam egy ilyet, Sződligettel szemben: jól a vízszint fölé emelkedő sóderes part, fűzfákkal, bozótos aljnövényzet nélkül. Kétszáz éve, az iparosítás korszaka előtt, ugyanígy nézhetett ki, nem civilizált kemping, hanem natúr, vad terület, „vadonzó” hajlamú embernek vadkempingezéshez ideális!
Felkötöttem függőágyamat, és fölé a Hannah ponyvát, de feszítőzsinórjainak cövekjeivel meggyűlt a bajom. Nem álltak meg a laza sóderben, kettő úgy tűnt el benne, hogy meg sem találtam. Már tudom, hogy nem is lett volna szabad megpróbálkozni velük, hanem azzal kezdeni, amivel folytattam: bicskámmal faág-darabokat hegyezni, és kővel beverni. Így már rendben volt.
Vízi túrákon nagyon keveset eszem, bámulattal, a számban összefutott nyállal olvasom mások képes beszámolóit, hogy milyen lukulluszi lakomákat rögtönöznek maguknak. Én beérem egy szendviccsel, némi kolbásszal és sajttal. Még teát vagy levest sem főztem, elég volt néhány korty szűrt víz. Tüzet is csak hangulati elemként raktam, furulyámon eljátszottam párszor az Örömódát (egyedül ezt tanultam még meg), de nem sokáig melegedtem a lángok mellett, noha, amint lement a Nap, zuhanni kezdett a hőmérséklet.
Hűha, be kell öltözni, mert csak az öreg, ugyan valódi tollpehellyel töltött, de szuper-könnyű, és hőszigetelés szempontjából már eléggé jelképesnek mondható hálózsák van velem. Magamra is szedtem minden göncömet, a neoprén szörfruhával együtt, de így is sokat fáztam – ez tette igazán vaddá táborozásomat. Hát igen, a függőágy szinte körben összenyomja a hálózsák töltését, alulról és oldalról is fázik az ember, hiába tettem magam alá egy kis darab alufóliázott, vékonyka derékaljat. Nem keseredtem el, hegymászó múltamból tudom, hogy a leghosszabb bivak is véget ér egyszer, és ha éppenséggel nem tudok aludni, elfoglalhatom magam termékeny gondolataimmal.
Negyed ötkor ébredve tüstént táborbontáshoz fogtam. Mivel melegben fújtam fel a kajakot, lepuhult az éjszakai hidegtől, utána kellett pumpálni. Most nagyon jól esett egy bögre tea, kis spirituszfőzőmön elkészítve. Megint saját módszer, a hegyekből a vízpartra átemelve: nem kell felforralni a vizet, csak jól megmelegíteni, úgy is megszínezi a teás filter, és kevesebbet kell várni elkészülésére, illetve ihatóra hűlésére. A keletkező lötty persze nem nyerné el ínyencek tetszését, de milyen jól esik szürcsölgetni, két kezemet melengetni a bögrén!
Közben megjelent az ég alján a rózsaujjú hajnal, hogy az Odüsszeiából plagizáljak, és mikor hat órakor ellöktem a partról a tükörsima vízre a Twistet, már a túloldali fák koronáján keresztül sütött a Napocska.
Délelőtt fél kilenckor értem az Árpád híd alatti széles sódersávhoz, ahonnan kényelmes lépcső vezet fel a sétányra, kerékpárútra. Pompás indulási és kikötési hely felfújható és fix hajóknak egyaránt, a közelben lehet parkolni, sosem fogják lezárni, ajánlom figyelmetekbe.
Összegzés: legkényelmesebb léghajóban feküdni, de nagyobb ponyva kéne hozzá, hidegtől, szúnyogtól (még nem jöttek elő) legjobban a mini sátor véd, de esőben aggályos, a függőágy kis súlyú és pakktérfogatú cuccal jár, esőben a legjobb, de nagyon lehet fázni benne.
Felszerelésem súlyadatai:
- Függőágy 794 g
- Ponyva 717 g
- Derékalj 60 g
- Hálózsák 597 g
- Főzőcucc 533 g
- Spiritusz 177 g
- Összesen 2878 g
Teljes felszerelésem: a kajak hátizsákja, benne evezővel, pumpával, mentőmellénnyel és tábori felszerelésekkel 20,9 kg, kisebb kézi zsák, ruhaneművel és kajával 5,4 kg, összesen 26, 3 kg.
Kattints a képre a galéria megnyitásához!