Kiss Csaba invitált egy Zagyva vizitúrára a hét elején és mivel sosem jártam még ezen a folyón, ráadásul erre a hétvégére a programom még képlékeny volt, hamar igent mondtam. A túrát nem előzte meg különösebb felkészülés - részemről úgy is fogalmazhatnék, hogy vakon vágtam bele. Zsuzsi is velem tartott, sőt Pupu barátunk is, így négy fő, három hajóval készülődött ezen a pompás szombat reggelen az Újszász melletti Zagyva-híd alatt...
A hajók már felfújva várják a bevetést!
Már a vízreszálló hely megtekintésénél kellemes meglepetésként hatott rám a Zagyva: nem egy gyorsan robogó, de azért egyértelmű áramlással haladó, szép, tiszta vízű, árnyas folyócska. Olyan, ami arra csalogat, hogy "gyerekek, gyertek, tegyétek rám a hajóitokat"!
Jellemzően ilyen a Zagyva képe ezen a szakaszon
Hamarosan vizen volt a három "léghajó" és elindultunk. A túra első 15 kilométerén végig csak tátottuk a szánkat, hogy mennyire gyönyörű ez a folyó. Vize - a hazi folyókhoz képest - nagyon tiszta, átlátszó, zöldes. Sok helyen 80-100 centiméter körülire mértük a mélységét és hosszú szakaszokon látni lehetett a meder alját a milliónyi kagylóval. Más részein a rengeteg vizinövény miatt ugyan nem látszott az alja, de élmény volt bámulni a víz alatti "legelőt". Szépen haladtunk, gyakorlatilag mindenféle akadály és átemelés nélkül.
Változatos a part - itt éppen öreg fűzfák sorakoznak
Utunk során láttunk teknősbékát, megszámlálhatalan vadkacsát (tőkés réce) és vizi madarakat, ezernyi csodaszép, sötétkék kisasszony szitakötőt, cincért és halakat, melyek fajáját nem tudtuk egyértelműen meghatározni. Szúnyog viszont egy sem volt az egész túra alatt, a megállókat is beleértve. Ezen meglepődtem, bár a múlt hétvégén a Rábán is pontosan ezt tapasztaltam.
Tőkés réce reppen fel...
A túra utolsó tíz kilométerén a víz picit talán felgyorsul, előfordul egy-egy kisebb "zúgó", főleg a hidak alatt, de semmi komoly. Átemelésre az általunk bejárt szakaszon sehol sem került sor, de azért volt nagyjából három olyan helyszín, ahol (főként hódok "munkája" által) kidőlt fa miatt uszadék torlódott fel és bizony ügyeskedni kellett a hajókkal, hogy valahogy átnyomjuk, átdolgozzuk magunkat az akadályokon. Mindhárom hajó és legénysége jelesre vizsgázott.
A Zagyva egyik legnagyobb előnye, hogy szinte végig egy erdősávban halad, így nyáron is árnyas, ezáltal kevés a tűző napfénynek kitett hely.
Szolnokig végig árnyas erdősávban lapátolunk
Egyedül Szolnokhoz közeledve szűnik meg az emberben az az érzés, hogy valahol, távol mindentől, egy eldugott kis folyón evez. Az viszont nagyon impozáns, ahogy megjelennek Szolnok épületei és az első híd.
impozáns látvány (mégha az épület nem is szép)
A torkolat előtti 2-3 kilométeren a folyómedeben június elejére már sok lett a vizinövény, melyek elérik a vízfelszínt és ez bizony picit lelassította a haladást, de összegészében ez sem okozott különösebb fennakadást, főleg miután Puput megkértem, hogy ugyan távolítsa már el a szkegünkön felgyülemlett vizinövényeket. Benyúlt a hajó fara alá és jókora labdányi zöldet emelt ki. Enélkül "picit" jobban siklott a Thaya.
A torkolat után már csak pár métert haladtunk a gyönyörű Tiszán és kikötöttünk ez első stégnél.
a nádas egyik "terepszínű" lakója
Számunkra egy nagyon kellemes meglepetés és felejthetetlen élmény volt a Zagyva, ami arra ösztönöz, hogy más szakaszait is felkeressük a későbbiekben. Örülök, hogy ennek a túrának részese lehettem és remek volt a társaság is! Innen is köszönöm az invitálást!