A szúnyogfélék (Culicidae), a rovarok (Insecta) osztályának kétszárnyúak (Diptera) rendjébe, ezen belül a szúnyogalkatúak (Nematocera) alrendjébe tartozó család. Mintegy 3500 fajuk ismert. Szinte az egész világon előfordulnak. Kedvelik a meleget és a nedves környezetet.
Életmódja
E rovarok sokszor jelennek meg nagy csapatban. A szúnyogok hímjei teljesen ártalmatlanok, növényi nedvekkel táplálkoznak. A nőstények életük jelentős részében szintén növényi nedveket szívogatnak, de a legtöbb faj sikeres peterakásához legalább életükben egyszer madarak vagy emlősök vérét is kell szívniuk, mert ez látja el a petéket fontos tápanyagokkal. Vérszívás nélkül életképtelenek lesznek a lerakott peték.
Szaporodása, egyedfejlődése
Az európai fajok nőstényei átvészelik a telet és tavasszal rakják le petéiket, pocsolyák, viszonylag háborítatlan állóvizek vagy lassan folyó vizek felszínére, ahol „tutajként” úsznak. Ebből néhány nap alatt kelnek ki a lárvák.
A lárva a farkánál lévő légzőcsövön szinte „csüng” a víz színe alatt. Némelyik a vízzel sodortatja magát, és mikroszkopikus méretű planktonnal táplálkozik, mások mozgékony ragadozók. Többszöri vedlés után bebábozódik. A báb nem táplálkozik, de mozog; ha megriasztják, alásüllyed. A bábból – a víz hőmérsékletétől és fajtól függően – négy-hét nap múltán bújik ki a kifejlett rovar.
Szúnyog lárvák (forrás. wikipedia)
Hogy talál meg?
A szúnyogok látása nem túl jó, de a szaglásuk és a hőérzékelésük rendkívül kifinomult.
A különböző szúnyogfajok eltérő testrészeket preferálnak, például egyes fajok a kéz- és lábfejet, míg mások a térdhajlatot és hónaljat. A vérszívó nőstényszúnyogokat (fajonként eltérően) a testből kisugárzott hő, néhány jellemző illatkomponens, valamint a kilélegzett széndioxid vezeti el áldozatához.
Kutatások bebizonyították, hogy a nagyobb testtömegű, a várandós és a sört fogyasztó emberek szenvednek el több vérszívást, étrendtől függetlenül.
A szúnyogcsípés
Szúnyogcsípéskor a nőstény szúnyogok szúró-szívó szájszervükkel hatolnak a bőrbe. Ez a mi méreteinkhez képest olyan apró, vékony és hegyes szerv, hogy a szúrást magát alig érezzük.
Ahhoz, hogy gondtalanul tudjon táplálkozni és emészteni, a szúnyog nyálával véralvadásgátló anyagot juttat a szúrás helyére (mintegy beleköpi a sebbe), megakadályozva, hogy a vér megalvadjon szívás közben.
Immunrendszerünk felismeri a szervezetünkbe jutott szúnyognyál idegen fehérjéit, és úgynevezett 1. típusú vagy azonnali túlérzékenységi reakció jön létre. A reakció lényege a „betolakodó”, vagyis az idegen fehérje mielőbbi eliminálása. Ebben fő szerepet játszik a szöveti hízósejtekből felszabaduló hisztamin nevű anyag.
A hisztamin elősegíti az erek tágulását és a fehérvérsejtek megjelenését a csípés (szúrás) területén, ami az idegen fehérje gyorsabb eltávolítását szolgálja. Mindemellett a hisztamin erős szövetizgató hatású is, az érfal áteresztőbbé válása miatt az érpályából folyadék áramlik ki a szúrás helyén, ez vezet duzzanathoz, a bőr idegvégződéseinek ingerlése pedig viszketést eredményez. A bőr kipirosodását a környező erek tágulata okozza, ami szintén a hisztamin számlájára írható.
A szúnyogcsípés kellemetlen tünetei néhány nap alatt maguktól elmúlnak. A folyamat antihisztamin-hatású krémekkel gyorsítható.