Olvastam (https://index.hu/.../hod-bacs-kiskun-megye-holt-tisza.../), hogy gyérítik a hódállományt, kilőtt példányokból pörköltet készítettek. Volt, aki barbarizmusnak minősítette. Érdekelt vízi túrázók véleménye, ezért posztoltam a hírt, hozzászólásokat kérve. Nagyon sok érkezett, néhányat beledolgoztam a cikkbe, köszönöm szépen!
Az európai hód túlvadászat miatt szinte kipusztult földrészünkről, csupán néhány élőhelyen maradt meg, de az utóbbi időben jórészt visszahódította korábbi területeit. Aki nemcsak tudományos tényeket tudna meg róla, olvassa el Szürke Bagoly (Archie Belaney) indián szerző megindító Két kicsi hód című könyvét, anno esti meseként olvastam fel kislányomnak. Antikvár példányt találsz az interneten.
Felfordított léghajómon, ponyva alatt éjszakázva hallgattam közelből egy kiskoma rágcsálását, úgy éreztem, hogy igazán kinn vagyok a természetben! Túrázók többnyire egyszerre racionálisan és érzelmileg reagálnak legújabb kori elterjedésükre. Öröm, hogy egy korábban gyakorlatilag kihalt faj bővíti faunánkat, ugyanakkor a szőrös láncfűrész (elnevezés tőlem) sok kárt okoz nyakló nélküli fadöntögetésével. Kajakosok, kenusok örülnek, ha megpillantanak egyet, de annál kevésbé folyók, Duna-ágak medrét akár teljes szélességében elzáró fáknak, és rajtuk fennakadt uszadéktorlasznak.
A hód nem vadászható, a természetvédelem hatáskörébe tartozik, vadgazdálkodó nem fizet utána vadkárt. Természetvédelmi és közösségi jelentőségű faj, az EU-ban, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy EU-szinten (de kicsit lazább feltételekkel) védett. A faj pénzben kifejezett természetvédelmi értéke 50 ezer forint. Hatósági engedéllyel gyéríthető, gazdasági érdekből is, vízszint-különbséget okozó hódgát és hódvár bontásához is engedély szükséges. Közvetlen közegészségügyi vagy közbiztonsági okból engedélyezhető, ügyelve, hogy ne sérüljenek védett fajok szempontjai.
A néhány tíz négyzetméteres vagy akár sokhektáros hódmocsár kétéltűek, vízimadarak, számos védett faj, illetve vadászható emlősfaj értékes szaporodó- vízlelő- dagonyázó- búvó- és élőhelye. Bár egyre több ilyen jön létre itthon, sajnos szinte mindegyiküket veszélyezteti valamilyen átgondolatlan emberi beavatkozás vagy szándék (építkezés, ipari park, lakópark, napelempark, horgásztó-létesítés). A beavatkozás a hód tájátalakításába súlyosan negatív hatású természeti értékekre, és a vadállománynak sem kedvez. Minden hódmocsár egy hódgáttal kezdődik…
Hódstratégiára lenne szükség, hazai kutatási és monitorozási eredmények rendelkezésre állnak kidolgozásához. Reméljük, hogy a közeljövőben meghallgatásra találnak. A hazai hódállománnyal felelősen és átgondoltan kell terveznünk, ami magában foglalja egyes hatások és élőhelyek következetes védelmét, illetve a gyérítést, súlyosan problémás esetekben (töltésmegfúrás, arborétum károsítása) pedig azonnali beavatkozást. Egyes konfliktushelyzetek kezelését (tavak töltésének, mesterséges gátjainak védőrácsozása, speciális átereszek beépítése hódgátba, útmenti fák védelme) érdemes lenne állami forrásból finanszírozni.
Van más kártétele is a hódnak, erőszakos területfoglaló és élőhely védő állatként kiszorítja a szinte kihalás szélére sodródott vidrákat, tehát miközben nyertünk egy „új” állatfajt, elvesztünk egy régit…
Valaha a hód része volt az önszabályozó, önfenntartó természetnek, populációját ragadozók, farkasok tartották szinten, de lőfegyverével szinte mindenütt kiirtotta az ember. Átvettük a csúcsragadozó szerepét, már a mi felelősségünk szabályozni állományát. Miért kell szabályozni? Mert rágcsálóként nagyon túlszaporodhat, óriási károkat okozva: fákat pusztít el, csatornák, patakok medrét zárja el, árvizek levonulását lassítja, partoldalba, árvédelmi gátakba kiterjedt, akár tíz méter hosszú kotorékot ás, munkagépek beszakadhatnak, árvízkor átszakadhatnak meggyengült védőgátak, ugyanakkor a hódok gátépítése visszaduzzasztja a vizet, iszaposodást okoz. Elrágott törzsű fa kidőlése halálos balesetet okozhat. Mint írták, jelentős számú fát döntöttek ki a Zagyva és a Gerje mentén. Előfordult, hogy hódjáratokkal meggyengített rámpát elvitt az ár Tiszasülynél, jóllehet nem okozott veszélyhelyzetet. A 2021-es téli árvízkor, a Zagyván több tucat helyszínen megrongálódott a töltés vagy annak előtere a hódok miatt. Csak a vízügynek évi százmilliós pluszköltség a hódkárok elhárítása. A Kötivizig csak a Tisza-tó vízfelülete és az öblítőcsatornák rendszereiben négyszázra becsüli a hódok számát, a Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatósága 2019-ben a Tisza Kisköre és Csongrád közötti szakaszán, valamint a Zagyván Jászberény és Szolnok között pedig további 750 körüli egyedet számlált meg.
Néhol próbálják vízparti fák törzsének alsó részét dróthálóval körbetekerni, de ez egyrészt nem természetes (ronda!), másrészt nem jöhet szóba például az egész Szigetköz valamennyi vízparti fáján. Eszembe jutott egy bolondos ötlet: génmódosított hódot kéne kitenyészteni, elterjeszteni, amely csak magától kidőlt, vízszintesen fekvő fákat rágna – hahaha!
Sok "sötétzöld" elfelejti, hogy ha nincs a populációt szabályozó természetes ellenség, túlszaporodás miatt zsúfolttá válik az élőhelyük, elkorcsosodik az állomány, megjelennek valahol, ami nem élőhelyük. Ezért elengedhetetlen a szelektáló vadászat!
A természetben nincs olyan, hogy egy faj "kárt tesz". Ez csak az ember szubjektív, saját önző céljainak fényében alkotott véleménye. Mi, emberek borítjuk fel a természet egyensúlyát, ahol csak érjük. Ne tessék csodálkozni, ha "elszaporodik" egy préda állatfaj, ha kiirtjuk a természetes ellenségeit... Finomítanám e felfogást: özönfajok megjelenése, például az állatvilágban az aranysakálé, kormoráné, busáé háttérbe szoríthat őshonos ökoszisztémát – persze ez is többnyire a civilizáció nem kívánt mellékhatása, és civilizációnk eszközeivel kell rendet tartanunk. Balfogásunkkal avatkozunk bele a természetbe: alföldön akáccal megkötni a homokot? Azt mondják hiba volt, akárcsak folyóink megzabolázása, árterek megszüntetése, tehát fokozott megfontolásra van szükség, mielőtt „legyőznénk a természetet”! Ugyan szükséges gyéríteni, de a lényeg az legyen, hogy bármilyen állat életét a lehető leghumánusabb módon oltsák ki. Etikus vadászokra kell bízni, ezzel mindenki egyetérthet. Nem szabad a helyenként túlszaporodott vadállományban Tapsifülest, Vukot, Bambit látni! „Cuki” állatokat is tányérba teszünk, például nyuszit, őzikét, az életében szeretett lóból pedig ízletes kolbász készülhet, ettem már ilyet.
Félve említem aggodalmamat, nehogy éceszt adjak vele: tartok tőle, hogy folyók vidékén (például Felső-Tisza, Hernád, Ormánság) mélyszegénységben élők, „megélhetési bűnözésként” rákaphatnak rapsickodásra, hódok orvvadászatára, csapdázására... Az állatnak szenvedést okozna, tetten érni nehéz lenne.
Természetőrök figyelem!
Mi legyen a kilőtt hódokkal? A Wikitől megtudjuk, hogy a 20-35 kilós állat vöröses húsa nagy tápértékű. Gyakran pácolják egy-két napig. Lassan kell főzni, hogy minél jobban megpuhuljon. Húslevesnek és pörköltnek kiváló alapanyag. Íze marhára vagy sertésre emlékeztet, élőhelyének minőségétől függően. Miért is ne lenne finom, mikor növényevő állat? Valaki szerint jó a hódszalámi, ha nem mondják meg, miből készült, észre se veszi. Ízletes a nutria is.
Ha már elvesszük egy állat életét, akkor fordítsák hasznos célra, esetünkben fogyasszák el, ne pocsékba menjen. Számít az állat méltósága, az a legméltóbb befejezés, ha elfogyasztják, nem kitömve végzi, vagy trófeaként a falon. Sokkal nagyobb bűn egész életében alávaló körülmények között tartani sertést, hogy megehessük; a hódnak legalább volt élete a halála előtt. Felhasználható a prém is, mert sapkát kesztyűt lehet(ne) készíteni belőle. Pár éve még a Fjällraven, a Canada Goose és társaik valódi prémet használtak, most meg műprémet, mert valaki kitalálta, hogy a természetes prém nem "PC", azóta dobálják ki millió számra. Pazarlás! Vannak országok, népek, hívők, akik nem esznek, mondjuk sertést, marhát, ami nekünk természetes. Máshol kedvelik a mókust, az ürgét, a varjút, a csúszómászókat.... Ezzel nincs semmi baj, mindenki fogyassza, amit kedvel.
Összefoglalás
Egyöntetűen örülünk a hód visszatelepülésének hazánkba, de korlátozni kell kártételét, leginkább etikus állománykorlátozással, gyérítéssel. Ha valakinek nincs gusztusa hozzá, ne egye, de a kimúlt állatnak járó tisztelet megkívánja, hogy táplálékként is hasznosítsák. Visszatérve a cikk címére, nagyjából és egészében elfogadható a „védd a fákat, egyél hódot!” jelmondat, de csak kulturáltan, kíméletesen, humánusan szabad érvényesíteni, toleranciával mások étkezési szokásai iránt. Hajrá kiskomák, hajrá emberek, éljünk egymás mellett harmóniában!