A felfújható kajak, kenu egyik előnye, hogy nagyon jól lehet aludni benne. Ám kell hozzá időjárástól védő menedék is. Összefoglalom eddigi ponyvás próbálkozásaimat – és hozzászólásokat várok mások tapasztalatairól.
Múltkori cikkemben a „bivakoló”, azaz sátor és másféle menedék nélküli, minimalista felszerelésű szabadban éjszakázásról írtam, ott olvashatod, miért kerülöm szívesen a standard megoldásnak számító sátrazást (elzár a környezettől, esőben kellemetlen be- és kibújni). Most egy másik műfajról, kifeszített sátorponyva alatt, léghajóban alvásról, a kettő közötti kompromisszumról van szó.
Úgy értem ezt, hogy noha „tető” van is fölöttem, érzésre kinn vagyok a szabadban, kilátok a csillagos égre, bevigyorog a telihold, megfigyelhetek állatokat, mintha bivakolnék, de védve vagyok esőtől, akárcsak sátorban, viszont azzal ellentétben bőséges helyem van száraz ruhába öltözni, mielőtt hálózsákba bújok. Tehát egy kósza zápor vagy komolyabb időromlás esetén a légágy-léghajó és a kifeszített sátorponyva kombinációját tartom ideálisnak. Persze minden túrám előtt figyelem a prognózist, és annak megfelelően választok táborozási stílust, felszerelést.
Csakhogy a függőágyam ponyvája túl kicsi, alig hosszabb a kajaknál, hatszögletes alakjával elkeskenyedik a végeinél, védőfelülete minimális, alája verhetne az eső, ami azért lenne kínos, mert a némiképp banán-alakú kajakban összegyűlne a víz a hálózsákom alatt. Még nem volt példa ilyenre, de nem is szeretném kipróbálni…
Nagyobb kell. Régebben megpróbálkoztam egyszerű, olcsó, 4X3 méteres takaróponyvával a Photoline üzletből. Megfelelő volt alatta a férőhely, de vékony csíkokból szőtt anyaga már nem, szélben szörnyen zörög, és azonnal ki is szakadt a ringlije. Nem ilyen célra készült, hanem például tűzifa és motorkerékpár megvédésére, jól lekötözve, hogy ne kapjon bele a szél, mint egy vitorlába.
Nemrég vettem a Mountexben egy ugyanekkora (4x3 m) ripstop anyagú Hannah Skyline 4-et (ára, pakkmérete, súlya szinte azonos kis sátraméval), alatta, kissé átlósan elhelyezve nagyszerűen elfér a 360 centis Twisty, beleülve kilógathatom a lábam, főzőcskézhetek, minden cucc elfér, ruhát szárítgatni is lehet, ha bekötök a tető alá egy zsinórt. Elülső oszlopként az evezőt használom, hátra teleszkópos túrabotot vittem ez első, kísérletező bevetésre, és megállapítva ideális magasságát, véglegeset készítettem egy régi alumínium síbotból (súlya 25 deka).
Könnyen, gyorsan állítom fel kutyaól-sátramat, ám szélben jóval nehezebb megküzdeni egy ekkora lebernyeggel, de rájöttem a forszára, milyen sorrendben kell lecövekelni – először a szél felőli oldalát. Természetesen alatta is jár a levegő, de nem süvít át, mert szélirányra keresztben állítom fel, úgy, hogy ha fordulna a légmozgás, akkor is hátulról jöjjön, ahol kisebb a nyílás. Egyáltalán nem zörög a Hannah, csendben marad. Lakomban ugyanolyan hideg van, mint odakinn, minap hajnalban mínusz 6 fok, kívül-belül dér lepte a ponyvát, miként a tájat is.
Jogos kérdés, hogy mi lesz meleg évszakban, amikor támadnak a szúnyogok? Régóta bevált védekezésem ellenük két füstölőspirált égetni a ponyva alatt, és spray-vel befúni magamat (ez utóbbira akkor is szükség lenne, legalább a táborverés idejére, ha szúnyoghálós sátrat állítanék). Még egy állati kérdés: éjszakára nem tanácsos a sátor mellett hagyni a kajás táskát, mert róka koma megdézsmálhatja, jobb faágra akasztani. E célra megfelel a sátoroszlopként szolgáló kajakevező.
Jól felöltözve, két nyári hálózsákban mély alvással töltöttem a sötétség hosszú óráit. Reggelre befagyott a vizem, lefagyott a talajra a főzőm és bögrém, a gáztartályban leesett a nyomás, csak gyengén égett a főző, de így is megteáztam. Nagy poénként tömör jégtömböt találtam kontaktlencse-tokomban… Óvatosan szopogattam el, vigyázva, le ne nyeljem a lencsét, sikerült! A táborbontás nem könnyű feladatnak bizonyult, mert körülményes egyedül összehajtogatni a félszobányi ponyvát, sok művelethez le kell vetni a kesztyűt, ujjaim megmerevedtek a hidegtől, de az apró nehézségek csak hozzájárulhattak sikerérzésemhez. Nagyon élveztem, hogy semmi sem foghat ki rajtam, sokat vigyorogtam!
Ez bevált! De tisztában vagyok hátrányaival is. Elég nagy, alkalmas terület kell hozzá, táborom nem védi meg intimszférámat és holmimat kíváncsi pillantásoktól, mint egy sátor, aligha hagynám őrizetlenül, ha csillagtúrán napokig állna egy helyben, ilyen szempontból csak vándortúrára való. Viszont körülöttem táborozó kompániám tagjait behívhatnám magam mellé egy esti koccintásra, még ha éppen záporeső hullana is. Ez lehetne a közösségi hely!
