Megint kajakozás. Most Skócia, Külső-Hebridák, Atlanti-óceán. Nem a világ vége, van infrastruktúra, semmi sincs túl messze. Az időjárás változékony, vagy az eső esik és fúj a szél, vagy kibírhatatlanul sok szúnyog és légy van. Fókákat megyünk nézni, puffinokat, és esetleg basking sharkot. Bár utóbbira azért kevés az esély.
Ezek a túrák teljesen önszerveződőek. Megbeszéljük páran, hogy merre megyünk, esetleg szólunk még néhány ismerősnek, és akinek van kedve, csatlakozik. Jellemzően mindenki mindent magának intéz, felszerelést, utazást, szállást, stb. Nincs sem kinevezett, sem önjelölt túravezető. Mindenki saját felelősségre, egyedül csatlakozik, azt cipeli, azt viseli, és azt eszi, amit hozott. Ennek minden előnyével és hátrányával. Természetesen szinte mindent egyeztetünk, de egyénileg dönti el mindenki, mikor csatlakozik és mikor jár külön úton.
Négyen megyünk, András, Gábor, Beni, Én. Meglepően drága arrafelé kajakot bérelni. Nekem van sajátom, Andrásnak is, úgyhogy viszem őket a +2 bérelt hajóval együtt itthonról, a családi szekérrel. Így az utazással együtt is olcsóbban jövünk ki, mint ha kint bérelnénk.
Úgy tűnik, erre az útra én vagyok az egyetlen, aki közel teljes tengeri felszerelést hozott. Minimális esélyt szeretnék adni arra, hogy ha beborulok a 10 fokos óceánba pár száz méterre a parttól, akkor túlélhetem. Persze az esélyeinket jelentősen javítaná, ha alapvetően együtt maradnánk evezés közben, de ez soha nem működött még.
Felszerelés lista:
• Sátor, hálózsák, matrac, mini kemping szék (Összesen kb 6kg.)
• Vízálló táskák
• Gázföző, edénykészlet, vihargyújtó, gyorsételek, energia szeletek, víz
• Szárazruha, neopren cipő, aláöltözők, parti ruha, papucs, sapka, kesztyű, szúnyogháló
• Naptej, szúnyogriasztó, fogkefe, fogkrém
• 2db VHF rádió, műholdas telefon, 2db GPS (kézi és karóra) (papírtérkép van Andrásnál és Beninél is.), Navionics a telefonomon árapály táblázattal, időjárás előrejelzéssel, powerbank, napelemes töltő (teljesen felesleges), DJI Mavic Pro drone, vízálló fényképezőgép
• Normál tengeri kajak felszerelés (túra mellény, bilge pump, floating bag, tartalék evező)
Budapestről a Külső Hebridákra eljutni autóval nem túl nehéz. A legkényelmesebb lehetőség lenne Amszterdamból átkompozni Newcastle-be. A komp délután indul és reggelre ér oda, de nem a lowbudget kajakos túrák piacán nyomulnak. Kötelező minimum kétágyas kabint bérelni, amivel a retúr jegy €1200 körül van. Tutira kinéznének a gázfőzőmmel és a zacskós leveseimmel is, szóval marad a körbekocsikázás.
Ha az autópályát választod, egész Európán keresztül lehet menni autóval anélkül, hogy az aszfaltra festett csíkokon kívül bármit is látnál belőle. Persze zseniálisan praktikus, de ettől még kicsit lehangoló. Gábor csatlakozik hozzám Nürtingenben és második este már Petersboroughban alszunk. A retúr kompjegy Angliába kb. €250 kocsi+2 főre. Lényegesen barátságosabb árban, azonban a komp fedélzete leginkább Mos Eisley -ra emlékeztet. Csak a zene szarabb.
Valójában ha nagyon akartam volna, már Glasgowban lennénk, de nem rohanunk, Benit csak késő délután kell felvenni a vasútállomáson. Skócia gyönyörű: hegyek, folyók, kastélyok. Érdemes lenne egy hátizsákos túrát is tolni, de azt majd legközelebb. Este Tripadvisorról választjuk ki Glasgow leglepattantabb gyorskajáldáját, a közepesnél rosszabb hamburgerrel és fish and chipsel, azonban az utána jövő bár whiskyvel, ginnel és élőzenével kárpótol. Végül reggel Andrást is felvesszük a reptéren, és már négyen együtt megyünk az Obanból induló komphoz.
Túránk kiindulópontja a Külső-Hebridák déli része, azaz Barra szigetének helyi turistaközpontja, Vatersay. Itt van egy pici kávézó, 1 wc, 2 zuhanyzó és elég hely a sátraknak a környező mezőkön. Többen indulnak innen kerékpárral vagy gyalog is. Kajakkal most csak mi. A sziget közepén található keskeny földsáv lehetőséget ad nekünk, hogy időjárás függően választhassunk kezdő útirányt. Mindig van A és B tervünk arra készülve, hogyan alakulnak napközben a körülmények.
András eltökélt szándéka, hogy horgászni fog a kajakból. Ehhez közepesen erős előtanulmányt végez, és végül a helyi horgászboltban vásárol valami kezdőfelszerelést. Eddigi utazásaim során egyedül Grönland tűnt olyan helynek, ahol elég csak belógatni valamit és a halak versengve ugrálnak a horogra, de ne én legyek már az ünneprontó.
1. nap
Az előrejelzés és a reggeli folyamatos felhőszakadás is azt mondja, hogy nem jó ötlet elindulni. Pihenünk és rendezgetjük a készleteket, próbáljuk kitalálni, mi fog beférni a kajakba és mit tudunk nélkülözni. Dél körül felszakadozik a felhőzet és időnként eláll az eső is. Hirtelen úgy döntünk, hogy elindulunk, ha kicsit is de legalább haladunk. Biztosan esni fog még pár napig, nincs értelme az időt húzni.
Nem megyünk ma sokat, mindenkinek szoknia kell a hajót, az esőt, a hullámokat.
Van néhány időjárási tényező amit célszerű figyelembe venni amikor döntünk, hogy kajakkal merre, illetve mikor indulunk. A szél erőssége és iránya, a hullámok mérete és iránya, valamint az áramlás erőssége és iránya. Ha ügyesek vagyunk, ezek segítenek haladni, ha balfaszok, akkor 2x annyi munkával jutunk el ugyanoda. Attól függően, hogy mennyire távolodunk el a parttól, (vagy esetleg milyen erős a nagyhajós forgalom), még a látótávolság is érdekes lehet.
Az Atlanti-óceán felőli oldal nem tűnik barátságosnak, azonban a dél-nyugatról jövő szél a part felé fújna minket, ami biztonsági szempont. Mi mégis a csendesebb vizet választjuk és mivel a szél és az áramlás is észak felé visz, hát arra vágunk neki.
Első megállónk a közeli Castlebay. Nevét leleményes módon, az öböl közepén levő szigeten található Castle Kisimul -ról kapta. Kikötünk, és bár sokan túráznak itt gyalog és bringával is, a kajakkal érkezőket mindenki kedvesen és elismerően üdvözli, megjegyezve, hogy ők is kajakoznak vagy kajakoztak valamikor, esetleg láttak már kajakost korábban. A kastély pici, de nagyon szépen fel van újítva. Belépőt a múzeumért nem érdemes fizetni, enélkül is körbe lehet sétálni és felmenni a toronyba. Kiugrunk még egy pillanatra a partra is, Andrásék az út közben elveszített horgászfelszerelést próbálják pótolni.
Tovább indulunk egy, a Google Mapsen kastélynak vélt dolog felé. A képeken homokos strandnak látszó helyen nem lehet kikötni, így a B terv felé vesszük az irányt. A nagy ködben nem túl könnyen, de megtaláljuk a tökéletes esti táborhelyet. Homokos part, elég sátorhely, birkaszar, szél és panoráma (a köd mögé rejtve).
András remek meglátása, miszerint “nem akkor kell sátrat állítani, amikor jól esik”, itt beigazolódik. Aki nem ezzel kezdte, az a szakadó esőben bajlódhat. Beni igen remek halat csinál a tábori konyhában, abból, amit András vett még Castlebayben a horgászfelszerelés mellé. Az önbizalom és a horgászszerencse fontosak, de a vacsora méginkább. Egy kis gin a végére, és mehetünk is aludni.
Gábor programozó. Pontosan tudja, a határidő egy olyan valami, amit a projektmenedzserek arra találtak ki, hogy legyen még idejük teljesen felesleges baromságokat beletetetni a szoftverbe, ha esetleg eszükbe jutna utólag. És eszükbe jut. András valamikor réges-régen programozó volt, most már inkább projekteket menedzsel. Andrásnak a reggeli (vagy bármikori) indulással kapcsolatos határidejét Gábor a tőle megszokott rugalmassággal kezeli. Én nem rohanok sehova, így többnyire szórakoztató napi közjátékként kezelem. Az egyik első magyar kifejezés amit Beni megtanul: “menjüenk már!”.
2. nap
Reggel nem kelünk korán, lassan és lustán készülünk a szemerkélő esőben. Kevés utálatosabb dolog van, mint vizes sátrat csomagolni vizes ruhában.
A fókák itt is – mint tavaly Kanadában – aktív figyelőszolgálatot üzemeltetnek. Minden kisebb öbölben megnézik maguknak a fura szerzeteket. Kicsit jönnek utánunk, de soha nem túl közel. Ha megállunk, irányt váltunk, bármi hangosabbat teszünk, azonnal hangos csobbanással eltűnnek, hogy pár perc múlva újra felbukkanjanak rendszerint kicsit oldalt, mögöttünk.
Egy helyen megpróbáljuk levágni az utat. A szűk szorosban az áramlás befelé visz, kicsit vadvízi evezéshez hasonlít, ahogyan a szűkülő szorosban a víz felgyorsul. Egy kellemes öbölben találjuk magunkat, ami több kisebb öbölben folytatódik. Nem néztem meg rendesen a térképet, csak most teljesen belenagyítva látszik, hogy az utolsó 150 méteren nem ér össze a két vízfelület. Átemeljük vagy visszaküzdjük magunkat a sodrással szemben? Viccesnek tűnt a kis vadvízi rész, így ezt választjuk. Mire visszaérünk a nyílt vízre a szél erősebb, a hullámok már nem esnek jól. A parthoz közel megtörnek a zátonyokon, átbuknak rajtuk és a part menti sziklákról visszaverődve egyszerre minden irányból jönnek.
Átküzdjük magunkat pár nehezebb szakaszon, végül lecsendesedik az idő és a sekélyebb öblökben egyre több fókával találkozunk. A sziget végében levő repülőteret mindenképpen megnézzük. Ahogy evezek be a repülőtér öblébe komoly díszkíséretet kapok, egy kb. 10 fókából álló csoport úszik utánam, ki-kiugrálva a vízből. Hamar megtaláljuk a szuperpanorámás sátorhelyet a repülőtér végében.
Sátor, vacsi, gin, alvás.
Folytatjuk...
Kajakkal a Külső-Hebridákon 2/2
A cikk eredetileg a hajonaplo.blog.hu weboldalon jelent meg