3. nap
Az egész éjszaka tartó felhőszakadás és szél után ma napsütésre ébredünk. A skót nyár éppen ma délelőttre esik és mi pont itt vagyunk. Hát nem fantasztikus?! Gyorsan kiteszek mindent száradni. Kis versenyfutás a felhőkkel.
Ez a világ egyetlen olyan menetrendszerinti járatokat üzemeltető repülőtere, ahol a kifutópálya a tengerszint alatt van, így kizárólag apálykor használható. Természetesen a menetrend is ehhez igazodik. Délelőtt lesz is felszálló gép, így amíg Gábor készülődik, mi átsétálunk a reptéri kávézóba, hogy útközben megnézhessük. Egy olyan repülőtéren vagyunk, ahol néhány repülő jön naponta, úgyhogy ráérnek eléggé. Meg is kérjük őket, hogy mutassák meg a tűzoltóállomást, elvégre András és Beni önkéntes tűzoltók otthon. Nyilván nem azok, de ezt ráérnek mér megtudni. Készséggel megmutatnak mindent, beülhetünk az autókba és még a kék villogót is tolhatjuk. Ezt nem lehet kinőni. Megmutat és elmagyaráz mindent eszközt részletesen, illetve rendkívül érdekli, hogy máshol mivel dolgoznak. A srácok teljesen fogalmatlanok még a kérdést sem értik, végül Beni azzal vágja ki magát, hogy ő csak forgalmat irányít a tűzoltóknál, a technikához nem engedik.
Visszamegyünk a táborba, összepakolunk és indulunk. Közben megjön a dagály, így én beevezek a repülőtérre. Ha a bakancslistádon van, hogy egyszer egy menetrendszerinti járatokat üzemeltető repülőtér kifutópályáján akarsz evezni, hát ez a világon az egyetlen hely, ahol megteheted. Ha eddig nem volt rajta, akkor itt a remek lehetőség, hogy rátedd.
A repülőtér végén szerintem át lehet kelni a két sziget között dagálykor, és most éppen az van, úgyhogy én arra indulok. A többiek – okulva a tegnapi navigációs bakiból – inkább körbe mennek. Pedig az átjáró itt van és hajózható. Jó 40 percet várok rájuk a sziget legvégén levő homokos strandon. :) Barrat megkerülve kiérünk a nyílt óceánra. A napsütést felváltja az eső és a szél. A nem túl nagy 1,5 méteres hullámok kifejezetten kellemetlenek, ahogy partközelben haladunk. 1 óra lapátolás után ebben a borzalomban megállunk egy gyorsat szusszanni, majd vissza a kajakba és irány tovább. Úgy érzem még semmit sem haladtunk, pedig nagyobb távot terveztünk mára. Most messzebb megyünk, a parttól 2-300 méterre, a hullámok megnőnek kb. 2 méteresre, de végre csak szemből érkeznek és így kezelhetőbbek. Egy ponton a szél erősödni kezd, dél felől sűrű fekete felhők gyülekeznek, a hullámok pedig közel 3 méteresek. Még mindig nem drámai de már nem látjuk egymást, ha különböző hullámvölgyben vagyunk. A következő szakaszon magas meredek sziklák jönnek. Ha nekivágunk minimum 2-3 órán keresztül nem tudunk partot érni. Így dönteni kell most. Gyors kupaktanács a rádión és megvan a döntés. Irány a part.
Gyönyörű helyet találtunk. Sátor állítás, vacsi.
4. nap
Reggel szemerkélő esőre és az öbölben ugráló delfinekre ébredünk. Kicsit várunk, hogy elálljon és száradjanak a sátrak. Eláll a szél és az eső is, cserébe azonnal megjelennek a legyek és a szúnyogok. Innen a domboldalról elég nyugodtnak látszik az óceán. El is indulunk. Az öbölből kiérve a gyenge délnyugati szél hosszú 1,5-2 méteres hullámain egészen élvezetes evezni. Azonban amikor a következő öblöt elhagyjuk, a magas partfalról visszaverődő hullámok már nem annyira barátságosak. Igyekszem távolabb húzódni parttól, és hiába fúj visszafelé a szél egyre távolabb kerülök. Így egyszerre próbálok küzdeni a hullámokkal és tartani egy ideálisnak vélt távolságot. A magas partfal mögül kiérve az víz megnyugszik. Az eddig 2 méteres hullámok 3-4 méteresre nőnek. A szél még mindig gyenge. Elképesztően gyönyörű, és nehéz leírni, hogyan lehet ilyen nagy hullámokkal mégis ennyire nyugodt az óceán. Némelyik hullámhegyre 11-12 evezőcsapással jutok fel, 3-4 a tetején, a másik oldalon szörf lefele.
Én Andrással jövök párban, Gábor Benivel. Rádión tartjuk a kapcsolatot. András hirtelen gondol egyet és elhúz a part felé, hogy egyedül élvezze a hajóját és a nagy hullámokat. Jelzi, hogy merül, így a rádióját kikapcsolja. Közepesen tűnik jó ötletnek, de megértem. Én sem akarok mást tenni, csak átadni magam az élménynek amíg lehet.
Beni és Gábor megállna pihenni, de messze vagyunk a parttól. Éppen egy hosszabb magas partfal közeledik, András van a legközelebb a parthoz, elindul kifelé, hogy helyet keressen. Én jelzem, hogy a már stabilan 4 méter körüli hullámokban nem jó ötlet a sziklák között keresni valami pisilőhelyet. A GPS -re nézve kb. 1 óra alatt elmegyünk mellette és kényelmesen kikötünk a következő öbölben. Végül a többiek is egyetértenek, de eddigre már teljesen elszakadtunk egymástól. Én kb 4-500 méterre parttól tolom folyamatosan, a szél erősödik és a hullámok egyre morcosabbak. Először csak zavarosak, majd minden irányból támadnak. A hosszú hullámokra pedig kisebb, hegyesebb 0,5-1 méteresek nőnek. Folyamatosan koncentrálni kell, hogy melyik a következő hullám amire rá kell fordulnom kicsit, meg fog billenteni, stb. A többieket már régen nem láttam. Most kéne videózni. Tudom a távolságot is tartani a parttól és előre is haladok.
Közelebb a parthoz ugyan kisebbek lehetnek a hullámok, de sokkal zavarosabbak is. Csak remélem, hogy a többiek is jól vannak, de hárman együtt biztosan megoldják. A partfal végéhez közeledve, – ahogyan arra számítottam – kicsit még durvul, a hullámok nagyok is és tényleg kellemetlenek. Már látszik a vége, így elkezdek a parthoz is közelebb húzódni.
Tipikus rádióbeszélgetés Andrással:
- Norbi, megvagy?
- Persze, éppen az életemért küzdök az utolsó nagy sziklától 400m -re északnyugatra.
- Remek, mi jóval közelebb vagyunk a parthoz, a következő öbölben várunk.
-OK
Mire átküzdöm magam ezen a részen eléggé elfáradok, ha nem is fizikailag, de fejben mindenképpen. Végre megnyugszik a víz, csak a nagy hullámok maradnak, a part felé fordulok és már csak szörföznöm kell kifelé.
Beérem a többieket és kb. egyszerre érünk partot. Rövid szünet, stratégiai megbeszélés. Már nincs sok hátra, de a szél erősödik és újabb sziklás rész jön. A partnál amit el kell érnünk elvékonyodik a sziget, így mindkét oldalán meg tudunk állni, azonban a másik oldalról közelebb van a táborhely. Így végül a nyugodtabb víz és a kevesebb cipekedés mellett döntünk. Csak egy kis, kb 3,5 km hosszú félszigetet kell megkerülnünk. Mire elindulunk a szél közel viharosra erősödik, a hátszél és az áramlás is nekünk dolgozik. Ennek a másik oldalon természetesen meglesz az ára. Így is van. Brutális szél szemből, kicsi de rövid hullámok és áramlás. A többiek hősiesen küzdenek az öböl közepén, én igyekszem a part mellett szél és hullámárnyékban, a kis sziklák takarásában elsunnyogni. Jó kis sport lett ez a végére, szerintem mindenki örül, hogy megérkeztünk. Kemény nap volt. Az évek óta hűségesen szolgáló Garmin kézi GPS -em nem bírta a mai napot, életében először áll meg, de úgy tűnik, hogy végleg.
Sátor, gin, vacsi, alvás.
Éjszaka pedig megint szél és eső. Ma sem szárad meg semmi.
5. nap
Napsütésre ébredünk. Mai első megállónk egy elhagyott falu. A néhány ház, a közelben legelő tehenek és a kék tenger meglehetősen impozáns látvány. Útközben megállunk egy picike szigetnél. A szembeszélben eléggé húzni kell, de frissek és kipihentek vagyunk.
A sekélyebb öblök itt is tele vannak fókákkal. A sziget déli és keleti oldalán megnézzük az összes kis sziklahasadékot. Remek kajakos játszótereket találunk. A hasadékokban, mint egy folyón, úgy áramlik a víz egészen nagy hullámokat keltve közben, mi pedig fel-le evezünk a szűk helyen. Végül elindulunk az eredeti célunk felé. A nyugati szél egyre erősebb, ami az Atlantiról bejövő hullámokon is érződik. Ezt még a szigetek között az áramlás és a magas sziklákról visszaverődő hullámok remekül megkavarják, kellemetlenül ugyan, de még a tiszta hullámok sem nőnek 2m fölé. A kinézett szigeten egyetlen hely van ami alkalmas a kikötésre, egy hatalmas homokos strand. A térkép a strand mellett egy átjárót jelöl. Meg is találjuk, de kajakkal szerintem még dagálykor sem járható. Kb. 20 métert kell átemelni a hajókat és a túloldalon a sziklák tetejéről indulni. Remek móka, a célunk pedig már csak néhány evezőcsapásra van. Természetesen a több, mint 10 fókából álló kis fogadóbizottság itt is vár minket.
Hamar megtaláljuk a sátorhelyünket. Elképesztő panorámás vacsorát tudhatunk le. Még egy rövid séta is belefér a sziget egyetlen romos és elhagyott házához. Elég jó kis nap volt ez.
Sátor, vacsi, gin kipipálva. Jöhet az alvás.
6. nap
Nincs kapcsolatunk a külvilággal, ezért időjárás előrejelzésünk sincs. Amit utoljára láttunk az alapján nincs ok aggodalomra, de szokás szerint van A és B tervünk. A cél, hogy végre puffinokat lássunk, így irány Mingulay. Reggel kisüt a nap és váratlanul meleg lesz.
Elképesztő, hogy a nemrég még 4 méteres hullámokkal megdolgoztató óceán hogy lehet egyszerre ilyen hihetetlenül nyugodt. Könnyedén, sima 2,5 óra evezéssel érjük el Mingulay egyetlen kikötésre alkalmas pontját közvetlenül a puffin kolónia alatti parton. Gyors ebéd majd egyszerűen csak beülünk a kis színes csőrű madarak közé. Hagyjuk hogy megszokják a jelenlétünket és folytassák napi tevékenységüket mintha itt sem lennénk. A visszaút hasonlóan eseménytelen. Kivasalt óceán.
Ez az első napunk, hogy egyáltalán nem esett az eső.
Sátor, vacsi, alvás.
7. nap
Utolsó napunkat lazára tervezzük. Rövid megállóval félúton. Nyugis, kényelmes evezés erős hátszélben és áramlásban, és persze egy utolsó próbálkozás a kajakból horgászattal. A pihenő előtt kicsit megzavarjuk a sziklákon napozó fókacsapatot. A pihenőnél újabb döntési pont. A szél erősödik, az áramlás fordul, így számomra egyértelmű, hogy a hosszabb, de kényelmesebb úton megyek vissza. Arról nem is beszélve, hogy az autó csak 100 méterre van a parttól, míg a túloldalon kb. 500 métert kell cipelni az összes csomagot + a hajókat. Egyedül vágok neki hát az utolsó szakasznak, de nem bánom, pont kell ez a kis magányos levezetés. Az extra 1,5 km ellenére fél órával hamarabb érek célba. Mire a többiek megérkeznek, a hajómat már felvittem a kocsihoz, és a cuccaimat is összerendezem a bepakoláshoz.
Holnap hajnalban indul a kompunk, így mindent készre csomagolunk, és este helyben bérlünk pár szobát. A tulajdonos, akinek korábban saját halászhajója volt, egy igen komoly skót történelemórát tart nekünk. Önmagában ez a kis beszélgetés is bőven megérte a szállás árát, a meleg zuhanyról és a kényelmes ágyról nem is beszélve.
Kitűnő túra volt ez is. Több barátság, több tapasztalat a hajóinkról, az óceánról, az időjárásról és nem utolsó sorban magunkról. Még vége sincs, de már a következő túrát tervezzük.
VÉGE
Kajakkal a Külső-Hebridákon 2/1
A cikk eredetileg a hajonaplo.blog.hu oldalon jelent meg.