Hogyan jusson el a kajak/kenu/SUP a vízhez, majd evezés után vissza a bázisra? Csónakházból, vízparti nyaralóból egyszerűen: kézben, vállon, sólyakocsin. Nagyobb távolságra az autó adódik, ebben a témában két cikket is közöltünk már: a biztonságos szállításról tetőcsomagtartón, utánfutón, és arról, hogy hol, miképp tanácsos otthagyni a kocsit. Kuriózumként írtunk az állati erő igénybevételéről is. Ha viszont gyalog cipeléshez túl hosszú a táv, de gépkocsi igénybevételéhez túl rövid, szóba jöhet kerékpárral vontatott utánfutó is. Kisebb macera lehet, mint kétszer fel-le tornászni a kajakot a kocsi tetejére. Nyíregyházáról a Rábához nyilván senki sem fog így utazni, de például a Tisza-tó környéki ház és egy jó vízre szálló hely között (amely autóval nem érhető el, a tiltás miatt!) eszményi megoldás lehet.
Rokonszenvessé teheti ez utóbbi módszert, hogy a bicikli és a kajak/kenu egyaránt emberi erővel hajtott jármű, nem „engem visznek”, hanem „én megyek” életérzést ad. Nem kell elvakult autógyűlölőnek lenni, hogy megihlessen valakit a kétféle minimalista sporteszköz kombinálása: pedálozok, evezek, pedálozok. További tényezőként jöhet ehhez az egyedi megvalósítás, a barkácsolás öröme, akár alkotási vágyból, anyagi szempontból, vagy mindkettőből.
A képeket nézegetve kiderül, hogy ötletes, ügyes ember egykettőre összeállíthat egy biztonságos, szilárdsági és stabilitási szempontból egyaránt megfelelő utánfutót, néhány lécből, fémprofilból, használatlanul porosodó biciklikerékből. Nagyon ügyelj a kerékpár és az utánfutó közötti csuklós kapcsolat biztonságára, komoly erőhatásokat kell elviselnie, nehogy önállósítsa megát! Akinek nincs műhelye, ezermesteri gyakorlata, gyárit is vásárolhat, például ilyet vagy másfélét.
Akár alkot, akár beszerez valaki, figyelni kell a közlekedési szabályok és a józan ész diktálta óvatossági intézkedések betartására. Ami a KRESZ-t illeti, jelenleg már nem az 1975-ös KPM-BM rendelet hatályos, mint sokan képzelik, hanem a 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet, a közúti járművek forgalomba helyezésének és forgalomban tartásának műszaki feltételeiről. Ennek vonatkozó „A közúti közlekedésben részt vevő kerékpárra vonatkozó üzemeltetési műszaki feltételek” fejezetében a következő áll: (7) A kerékpárhoz kapcsolható legfeljebb 0,70 méter széles és legfeljebb 70 kilogramm össztömegű, egy kerekű vagy egytengelyű, két nyomon futó vontatmány (a továbbiakban: kerékpár utánfutó). A 70 centis szélességet néhány hajóféleség túllépi kissé, de nem valami életszerű helyzetnek vélem, hogy colstokkal méricskélő rendőr ezen problémázna – legfeljebb akkor, ha egyéb kifogásolni való is akadt, a járműben vagy közlekedésében. Egyébként: könnyen lehet, hogy a bicikli kormánya szélesebb a kajaknál, tehát ahol átfér a vontató, ott átfér a vontatmány is.
Természetesen megfelelő odafigyelésre és felelős magatartásra van szükség az átlagostól ennyire eltérő járműszerelvény vezetéséhez (a KRESZ szerint a kerékpáros járművezetőnek számít!).
Kattints a képre a galéria megnyitásához!
Kétféle megfontolás érvényesüljön. Az első, hogy baj nélkül mozoghassak, ha egyedül vagyok az úton. A kerékpár-utánfutón nincs fék. Egy súlyosabb kajak jól meg tud tolni hátulról, ami óvatos közlekedésre int, különösen lejtőn. Kajakos utánfutóval nyilván nem lehet átfűződni egy vasúti átjáró cikkcakk-korlátján, nehéz lehet bevenni „hozzáértően, ügyesen” tervezett kerékpárutak kanyarjait. A kajak/kenu hátrafelé, az utánfutó tengelyén túlnyúló része „farsöpréssel” kanyarodik, tehát szélesebb sávot vesz igénybe a nyomkörnél. Nyilván nem kell magyarázni, hogy aki ilyesmire adja a fejét, először óvatosan gyakoroljon, és készüljön fel a gyakran járt útvonal jellegzetességeire.
Ahol mások is közlekednek. Nem számítanak ilyen hosszú vontatmányra. Nehogy közvetlenül mögöttünk akarjon keresztben átrobogni egy autó, robogó vagy másik biciklista! Az efféle galiba kivédéséhez jó lehet egy zászló, amilyet fekvőbringások is használnak, illetve kellő kivilágítás. Önmagukat nagyon okosnak képzelő, de a szabályokat nem, vagy rosszul tudó beszólogatókat („csónakot biciklivel vonatatni tilos”) intézzük el egy barátságos mosollyal, hiszen megmondta Hofi, hogy az ész van a legjobban elosztva a világon: mindenki azt hiszi, hogy neki több jutott.
Ne maradjon most sem említés nélkül a „léghajók” (felfújható kajak/kenu) összehajthatóságából adódó előny: simán elférnek szabványos gyerekszállító bringa-utánfutóban, egy-vagy kétkerekű teherutánfutóban, illetve teherbicikli rakterében.
Szólok vagabundokról, akik nem ismernek akadályt. Hátára kap egy minimális súlyú (3 kilós, de fürdőkádnál alig nagyobb) Packraft kajakot, elbringázik a kipécézett vadvízhez, rábogozza kajakjára a terepbringát, és már megy is le a zúgókon! Tudok sporttársról, aki hazánkban is kihasználja e vagány lehetőséget.
Általában mégis a szárazföldön marad a drótszamár. Hol hagyjuk? Szólóban, utánfutó nélkül használt bringámat, Geocaching és via ferrata akciók alkalmával nem egyszer hagytam hátra erőben, bozótosban, gyalogfenyőben, úgy lefektetve, hogy a kiszedett kerekeit odább rejtettem el. Persze nyomj egy útpontot a GPS-en, nehogy te magad se találd meg! Szoktam háznál hagyni is a kétkerekűt, szívesen befogadják, és ez utánfutóval is így lehet. Néptelen helyen rejtés, forgalmasabbon jól látható helyre lakatolás válhat be, esetleg horgászok közelében, figyelmüket felhívva rá. Légy ötletes!
Akinek van tapasztalata (például sólyakocsin húzott kajakkal), ossza meg velünk hozzászólásban, trollkodók, okoskodók pedig ne pazarolják ránk értékes szellemi energiájukat, idejüket!